Az utazás előtti este

A nagy ember barátságos mosollyal ült a foteljében. Nem volt benne sem indulat sem unalom. Hűvös, de erőteljes magabiztosság sugárzott belőle, mint valami fűtőtest a téli hidegben. Amikor F. megjelent az étterem ajtajában, halvány kézmozdulattal jelezte, hogy látja a jövevényt és hogy ideje lenne már lekezdeni a találkozót.

– Késtem? – kérdezte F. Ő sem látszott idegesnek.

– Nem. Szeretek korábban érkezni – válaszolta G. – Üljön le – mutatott az asztal mögötti székre.

Miközben F. leült, átfutott fején a gondolat, hogy mily rettentő különbség tud lenni az „üljön le” és a „foglaljon helyet” között, holott mindkettő ugyanazt jelenti.

– Parancsoljon! – mondta F.

– Nem kér valamit? Egy italt? Vagy akár vacsorázhatunk is.

F. némi hezitálás után nemet intett a fejével. Jobb a minimumra szorítani a találkozót. Viszont jó, ha az ember nem ellenkezik egy hatalmassággal.

– Jó, akkor igyunk egy kis bort! – bólintott G. és intett a pincérnek, aki talán gondolatolvasó lehetett, mert azonnal tudta, hogy az intés mit takar.

Míg megérkezett a bor nem szólaltak meg.

A pincér töltött, G. kivárta, hogy egyedül maradjanak.

– A helyzet az, hogy nem tetszik a filmje.

– Melyik? – kérdezte F. Érezte, hogy egy kemény kéz megcsavarja a beleit.

– A legutóbbi. Túl… hogy is mondjam, túl… torz.

– Torz, mert torz embereket mutat. Olyanokról szól, akiket megrészegít, majd őrületbe kerget a hatalom…

– Igen, ez a baj – bólintott G. – Maga túl sokat foglalkozik a hatalommal. Ezért nem tetszik. Miközben a hatalommal semmi baj nincs.

– A hatalommal nagyon sok baj van. A hatalom azt a hamis érzetet kölcsönzi a birtoklója számára, hogy ő több másoknál.

– De hát több is másoknál – mosolyodott el G. atyáskodó arckifejezéssel.

– Nem. Az, aki hatalmon van, több mindent megtehet másoknál, de hogy több lenne… az nem igaz. Ugyanolyan ember, csak ezt már ő maga sem gondolja így. Az a film erről szól.

– Nem – ingatta fejét G. – Az a film arról szól, hogy maga be akarja mocskolni azokat, akik elől állnak. És ez nem szép dolog. Sőt, káros. Nem kívánatos gondolatokat szül az emberek agyában. Olyan gondolatokat, melyek miatt nem engedelmeskednek. És ez akár katasztrófába is sodorhatja drága nemzetünket.

– A művészetnek ez a dolga. Gondolatokat és érzéseket ad át másoknak.

– Nem. Már megint téved. A művészetnek az a dolga, hogy olyan gondolatokat adjon át az embereknek, amitől boldogabbak lesznek.

– És mitől lesznek boldogabbak?

– Azt majd elmondjuk, amikor kell. Egyébként mindig mástól. A világ folyamatosan változik.

– De maguk tudják?

– Mi? Hát nem ezért állunk az élen? – nézett F.-re G. mosolyogva. – A nép nem tud gondolkodni. Mi gondolkodunk helyette, és aztán megmondjuk neki, hogy mire is kéne gondolnia. Ez a nép boldogságának a záloga. Maga pedig pont azokat rágalmazza, akik a nép helyett gondolkodnak. És ez nem szép dolog. Az agyat támadja, mint valami betegség. De mi lesz, ha a test, a tudatlan tömeg elhiszi magának ezeket a sületlenségeket és fellázad? Tudja mi lesz akkor? Elpusztul. Ész nélkül nincs élet, nincs haladás. Szóval a maga kis filmecskéjét nem engedem a moziba.

F. nem válaszolt, mert nem merte kimondani azokat a szavakat, melyek a szájára tolultak.

– Azonban! – folytatta G. – Lehetne igazi művész is.

– Ezt nem értem.

– Mi lenne, ha maga velünk gondolkodna? Egy gondolkodó művész igazán sokat ér nekünk. Mert mi ugyan tudjuk, hogy mi kell nekik, de nem vagyunk olyan kifinomultak, hogy ezt művészileg is megfogalmazzuk. De magával… Ha velünk gondolkodna, akkor nagy dolgokra lenne hivatott.

– Együtt gondolkodni? És hogyan gondolkodjunk együtt?

– Beavatjuk az irányokba. Tudja, vannak irányok, melyeket mi fontosnak tartunk. Maga ezeket az irányokat és preferenciákat nem látja, mert nincs elég magasan. Fogalmazzunk úgy, hogy nem áll a hegytetőn. De mi, akik ott állunk, látjuk, hogy mi a helyzet. És meg tudjuk mondani, hogy merre van a helyes irány. És mi megsúgjuk magának, aki pedig elmeséli azt érthető, szép, lelkesítő gondolatokkal és érzésekkel azoknak, akik nem tudnak gondolkodni. Itt vannak például a mások.

– A mások? – kérdezett vissza F. mintha nem értette volna G. utalását.

– A mások. Akik mások az ágyban, más színárnyalatokat részesítenek előnyben, akik korábban máshol laktak, akik máshogy nevezik az isteneiket. Mások. Csak érti már?

F. bólintott.

– Jó! Szóval valamit kell kezdeni ezekkel a másokkal, nem? Nem lehetnek csak úgy itt, nem jöhetnek csak úgy ide, nem élhetnek csak úgy közöttünk. Vagy szótlanul tűrjük, hogy ezek a mások ne hagyják, hogy azt tegyük, amit tenni akarunk?

– De hát hagyják.

– Na látja, hogy nem látja! Ahol én állok, ott már látszik, hogy nem hagyják. A mások puszta létükkel bomlasztanak minket. Mint a kakukkfiókák. Öntudatlanul kitúrnak minket a saját fészkünkből. De persze néha tudatosan is ezt teszik. A mások jelenléte már maga a pusztulás, mert ők is gondolatot terjesztenek, érzéseket, sőt, géneket is. És ezzel gyengítik a mi gondolkodásunkat, a mi érzéseinket, a mi génjeinket. De mi ezt látjuk. Látjuk és meg akarjuk akadályozni. Erre maga aláaknázza az egészet a filmjével. Érti már? Gondolkozzunk együtt, és minden rendben lesz.

– És ha nekem más a véleményem? – kérdezte F.

Tudta, hogy a puszta kérdés is veszélyes.

– Csak nem! Mert tudja, aki máshogy gondolkodik, mint mi, az még akkor is más, ha közben nem is más. Ilyen nehéz időkben, amikor a felemelkedés a cél, minden széthúzás bűn. Nem gondolja?

– Tehát bűn a kritika?

– Ha minket érint, akkor az.

– Ez csak akkor lenne igaz, ha maguk mindenhatók lennének.

G. szeme megvillant. – Na látja. Most tapintott a lényegre. Azok vagyunk. És tudja, miért? Mert bármit megtehetünk.

– De… ez csak erő. Puszta erő.

– Azért vagyunk erősek, mert nálunk az igazság.

– Nem! – csattant fel F. és saját maga is meglepődött bátorságán. – Azért erősek, mert elhitették velük, hogy maguknál az igazság. Mert olyan szavakat használtak, amitől a nép hinni kezdett. Ettől még lehet mindez hazugság is.

– Hogy lehetne hazugság az, ami korlátlan hatalmat ad?

– Úgy, hogy félrevezetik azt, aki az erőt adja. A hazugság is lehet vonzó.

– Nem. Még mindig nem érti. Aki hatalmon van azé az igazság. Ezért került hatalomra. A mások veszélyesek. Ez tény. Ezért hisznek nekünk, ezért adnak erőt arra, hogy harcoljunk ellenük.

– Ez nem tény.

– Dehogynem! Most jelentettem ki.

– És… – F. lázasan kereste a szavakat. – És ezt el is hiszi? Elhiszi, hogy igaza van? Elhiszi, hogy aki ellenkezik magukkal, az a rosszat képviseli? Csak azért, mert hatalmat kapott valakitől, akiről saját maga mondta pár perce, hogy nem is tud gondolkodni? Elhiszi, hogyha egy gyerek hinni kezd valamiben, amit a szülő adott a szájába, akkor az igazsággá válik?…

– Figyeljen ide – szólalt meg G. nyugodtan. Úgy tűnt, inkább szórakoztatja F. kirohanása mintsem idegesíti. – A maga kérdései elméletiek. Pont, mint a filmje. A valóság az, hogy én bármikor eltüntethetem, megölethetem, perbe foghatom, börtönbe zárhatom, ellehetetleníthetem az életét. Azt teszek magával, amit akarok. Miért? Mert hatalmat kaptam. Kitől? Akit maga is manipulálni akar.

– Én nem akarom manipulálni őket. Én meg akarom mutatni nekik a valóság másik odalát.

– Tehát mégis csak manipulálni akar. Új gondolatokat akar beléjük ültetni.

– Nem. Én nem akarom őket vezetni. És csak szólni akarok, hogy az, amiben hisznek nem biztos, hogy igaz.

– Azért nem akarja vezetni őket, mert nincs elég hatalma. Ha lenne, akkor maga is meg akarna szabadulni azoktól, akik úgy bomlasztják a maga igazságát, mint ahogy most maga bomlasztja a miénket. De mivel nincs ereje, ezért csak bomlaszt, és azt rikácsolja, hogy ezt puszta szeretetből teszi, azért, hogy mindenki boldog legyen. Lássa be, maga is hatalomra vágyik, csak savanyú a szőlő!

– Nem! – pattant fel F.

– De – bólintott G. – Csak maga még ismeri olyan jól magát, mint én.

– Mert maga feljebb áll?

– Igen. És erősebb vagyok, és okosabb, és jobb. Na figyeljen, lenne egy ajánlatom: álljon be hozzánk. Kap egy kis hatalmat, hogy megérezze az ízét. Kap lehetőséget arra, hogy művészkedjen. Nem kell mást megérteni, mint azt, hogy miénk a hatalom tehát miénk az igazság. Ha felhagy a maga kis forradalmi igazságocskájával és a miénket választja, ami nem hogy ugyanolyan jó, de jobb, mint a magáé, mert még halommal is jár, akkor boldog lesz. Nos? Nem hajlandó egy kis változtatásra ennyi jóért cserébe?

– Azzal arcul köpném magam.

– És az rosszabb, mintha én köpném arcon? Aligha hiszem. Legyen gyakorlatias. Nézzen magára, nézzen rám és nézzen a világra. Kinek jobb? Ha egy kicsit lehiggad, akkor odaadom magának a filmintézet vezetését.

– Nekem?

– Persze. Maga tehetséges, csak kicsit el van tévedve. Azt hiszi, hogy eddig igaza volt.

– De az én anyám is „más”, ha nem tudná.

– Ugyan már! Az a más, akire mi mondjuk! – legyintett G. – Még mindig nem érti? Az igazság nálunk van. Azt teszünk vele, amit akarunk. Na, menjen, gondolkozzon egy kicsit.

F. eltántorgott az asztaltól, majd néhány méter után visszalépett G.-hez.

– Tudja, még az is lehet, hogy igaza van. Hogy errefelé maguk mondják meg az igazságot. Akkor azt hiszem, hogy olyan helyet kell keresnem, ahol a maguk szava nem hallatszik.

– Akkor másé hallatszik – vont vállat G.

– Igen, de abba talán képes vagyok hinni – válaszolta F., megfordult és elsietett.

– Na! sikerült? – simult a hátához T.

F. már ruhatár céduláját kereste a zsebében.

– Mi?

– Jól ment a meghallgatás?

– Azt kérte, hogy cseréljek igazságot.

– És? Megtetted?

– Az övékre?

– Miért? Nagyon is jó igazság szerintem – súgta T. F. fülébe.

F. megborzongott. Szemei a kijáratra tapadtak.

*

1976. augusztus 2-án halt meg Fritz Lang, a 20. század egyik legismertebb rendezője. Karrierjét Németországban kezdte. 1926-ben leforgatta az azóta ikonikussá váló Metropoliszt. Az 1932-ben forgatott Dr. Mabuse végrendelete c. filmet a náci propagandagépezet betiltotta. A film a hatalomról, annak részegítő, őrületbe kergető hatásáról szólt. Lang Goebbelsnél tett kihallgatása legendássá vált. A politikus nem a filmről beszélt Langnak, hanem arról próbálta meggyőzni, hogy álljon be az új erő mögé és legyen az új propaganda célokat is szolgáló filmközpont vezetője. Amikor Lang azt mondta, hogy „de hiszen anyám zsidó”, Goebbels azt válaszolta, hogy „az zsidó, akire mi mondjuk”. (Mert az igazság a hatalmasoké, akik úgy hajlítják azt, hogy a nép ne akarjon lemondani róluk.) A megbeszélésután Lang azonnal elhagyta Németországot. Párizsba szökött, majd onnan Amerikába és ott alkotott hosszú éveken át. Feleségétől, Theodorától – aki buzgón vállalta fel a náci eszméket – elvált. Németországba csak az ötvenes évek végén tért vissza egy rövid időre három film erejéig.

Három Dr. Mabuse filmje a következő:

Dr. Mabuse, a játékos (1922)

Dr. Mabuse végrendelete (1933)

Dr. Mabuse ezer szeme (1960)

Ezen utolsó thriller, krimi alkotása megtekinthető itt. https://videa.hu/…/dr.-mabuse-ezer-szeme.-1960.-99-perc…