Az ágy reggel

A felébredés után még egy kicsit csukva tartotta a szemét. Nem kell azonnal belevetni magunkat a világba. A belevetettség komoly feladatokkal jár, teendőkkel, foglalkozni valókkal. Amíg az ember nem nyitja ki a szemét, addig nem is igazán a világ része, addig nem ér a neve, egy kicsit csak a világ határán létezik. És nem kell sok hozzá, csupán annyi, hogy egy kis izom ne nyíljon ki, és ő, aki még csukva tartja azt az izmot, ne higgye el, hogy igazán felébredt.

A távolban valami zúgni kezdett. Nyilván vagy valamelyik létfenntartó rendszer. Olyan sok gép segíti az embert abban, hogy életben maradjon. És ők nem pihennek, nem tartják csukva a szemüket, nem álmodnak és nem álmodoznak. Ők olyannyira bele vannak vetve a világba, hogy nem is képesek kívül rekedni rajta. Egyszerre kedves és rémisztő gondolat volt. De hát itt vannak például a szervei. Nem mindegyik tökéletes, sőt, van, amit igazán meg kell támogatni, hogy működőképes maradjon. Ők is olyanok, mint a gépek. Hiába vannak a testében, attól még nem pihennek, végzik a dolgukat…

Ha jól belegondolunk, akkor csak az agyában kavargó gondoltok azok, melyek időnként kikerülnek a létből és egy látszólag nem is létező létbe suhannak át, hogy onnan visszatérve, újra elmerüljenek a létezésben.

Már megint.

A zúgás abbamaradt, és egy másik vette át a helyét. Munka és munka. Mélyet sóhajtott, és átfutotta a mára tervezett dolgokat. A lista nem volt rövid. Délig meg sem áll, aztán talán lesz egy kis pihenő, majd újra beleveti magát a dolgok sűrűjébe, az életbe, vagyis a létbe legalább éjfélig. Persze a helyi éjfélig. A világ olyan nagyon változó. Minden pillanatban éppen éjfél van valahol.

Megkordult a gyomra. Már nem lehet játszani, hogy nincs ébren. A test tudatta vele, hogy felébredt, és hogy őt nem lehet olyan simán átverni. Kinyitotta a szemét. Tessék. Itt vagyok. Benne a világban. Nesze neked. Egy hosszú nap első bevallottan is ébren töltött perce. Az első pillanatok. Felhúzta a lábát és úgy vett lendületet, hogy a hátán felgördülve érkezzen a fenekére. Nyammogott egy kicsit. Jó lett volna még aludni, de hát ha nem lehet, akkor nem lehet. Ma tényleg sok a dolga, nem lustálkodhat délig. Felállt, és sietősen elindult a mellékhelyiség felé, de hirtelen megtorpant. Nem. Ez így nem járja. Az ágy, az a kedves kis hely, mely napról napra megajándékozza őt a világból való kilépés csodájával, nem maradhat így. A lepedő ráncos, a párna összenyomorítva, a paplant mintha egy kutya rágta volna meg. Visszafordult, és ágyazni kezdet. Figyelj oda, mondta magának, amikor elkalandozott. Az ágy is megérdemli a figyelmet. A tárgyak is. A szervek is. Ők nem tudják, milyen az, hogy kikapcsolni, mindig benne vannak a forgásba. Csak ő, egy gondolkodó lény, képes erre. Ezt tisztelnie kell magában, és tárgyaknak szintén meg kell adni a tiszteletet azért, hogy folyton folyvást teszik a dolgukat és állandó díszletet adnak a világnak. Az ágy pedig különösen megérdemli a tiszteletet. Be kell vetni tisztességesen, hogy este újra erőfeszítés nélkül megtehesse azt, amire született. Az ágy világba való belevetettsége, a bevetettsége. Felkuncogott a mondat nyomán. Végül eligazgatta a takarót is. Nem volt ránc. Igen, így ágy az ágy. És igen, így ember az ember, még ha annyira elfoglalt is. Rend a lelke mindennek. Ezt fel kéne írni minden hold felszínére, hogy a lent bámulók ne feledjék el. Talán meg is teszi egyszer. A lényeg, hogy elvégezte az álom utáni dolgait, és nem úgy indul a napnak, mint egy barbár, be sem fejezve igazán azt, amit maga mögött hagyott. Ő nem ilyen ember. Tudja, hogy a célhoz utak vezetnek. Az utakat pedig tisztán kell tartani. A rendszerezettség, átgondoltság, a tisztaság, a tudatosság mind-mind seprűk, melyek segítségével tisztára lehet söpörni az átláthatatlan jövő egy kis szeletét. Fontos ez? Hát hogyne! Nem is az ágy rendezettsége a lényeg. Dehogy. Az ágyat nem is igazán érdekli az, hogy vetettlen-e vagy rendezett. Ez neki számít. Annak, aki beveti. Az ő feje tisztul ki, ő válik tudatossá, az ő gondolatai rendeződnek a fegyelem és a céltudatosság csapásai mentén. Aki rendet rak a környezetében, az a fejében is rendet rak. A folyamat beszivárog az agytekervényekbe. És ez nagy kincs. Nem is beszélve arról, hogy bevetett ágyba ezerszer jobb befeküdni. Tiszta, jóleső érzés. Az estére gondolt. Nagyon messze lesz az még, hogy újra itt állhat. De nem baj, amit lehetett, megtett. Rendezte a sorokat, rendezte az ágyat, rendezte az elméjét. Mert nagy dolgokhoz tiszta elmére van szükség. Tisztaságra, bent és kint. Márpedig ma nagy dolgok várják. Délig meg kell semmisítenie legalább két bolygót, vagy talán hármat is.

Az ajtón kopogtattak.

– Vader nagyúr, várják a hídon.

– Mindjárt megyek, csak megmosom a fogam!

*

Szeptember 11. Vesd be az ágyad nap!

Az ágy reggeli bevetésének szokássá alakítása növelheti a napközbeni produktivitást, és boldogabbá teheti az embereket. Az alapötlet az, hogy az ágy bevetésével járó rendszeresség átterjedhet azokra a feladatokra is, amelyeket az illető a nap folyamán végez. Az ágy bevetése ráadásul időt ad arra, hogy az ember még a napja elkezdése előtt átgondolhassa, mit szeretne aznap elérni.

A tiszta, bevetett ágy pedig segít abban, hogy az ember gyorsabban és jobban tudjon elaludni.