/Péntekenként általában a Közösségi Olvasónak szoktam írni, most kiteszem mindeki számámra. Kösznöm azoknak, akik tagáságukkal támogatnak. V.L./
Elszakadt a film. Soha nem gondolta volna, hogy létezik ilyesmi, de amikor megtörtént, be kellett látnia, hogy nincs mese: el tud szakadni.
Utolsó emléke egy gyorsan közeledő tárgy volt. Aztán jött a szakadás. Hogy mennyi ideig tartott, azt nem tudta volna megsaccolni, de abban biztos lehetett, hogy nem öt perc volt. Éles fények világítottak a szemébe és egy barna arcú nő nézett rá.
– Nincsen semmi baj – mondta a nő. – Balesete volt.
Hányingere lett. Talán az ütéstől, talán a barna nőtől. Nem szerette a barnákat. Pláne nem, ha azok nyugtatták.
– Mi történt? – kérdezte.
– Elgázolták. Elvégeztünk egy életmentő műtétet.
– Maga?
– Ezt nem értem.
– Maga végezte el?
– Igen, én is ott voltam – bólintott a nő.
Újra érezte torkában a gyomrát. A kép, hogy ez a nő turkál a szervei között, elképzelhetetlen volt. És ki tudja, hogy ki volt ott még? Talán olyan is, akinek a szeme nem értelmes formákat követ, hanem rendellenes íveket húz. Ez a vég, gondolta.
– Figyeljen ide – szólalt meg a nő. Gusztustalan hangja volt. Megrezdült a hang hallatán. – Most azonnal egy újabb műtéten fog átesni.
– Mi? Miért?
– Mert szükség van rá.
– Mondja maga.
– Igen, én mondom. Orvos vagyok.
– Én meg űrhajós.
A nő mondani akart valamit, de végül meggondolta magát. Ennek örült. Nem szívesen hallgatta azt a szörnyű, barna hangot. Sajnos a nő mégiscsak megszólalt.
– Most nincs arra lehetőség, hogy írásban is rögzítsük, de szeretném, ha tudná, hogy a műtét alatt nagy valószínűséggel vért is fog kapni.
– Én?
– Igen.
– És?
– És ebbe bele kell egyeznie. Elég, ha bólint.
– De milyen vért?
– Vért. Mások vérét.
– Nem lehetne inkább vérkészítményt?
– Az is vérből van.
– Azt hittem, hogy azt gyártják.
– Nem. A vért nem lehet gyártani. Más élő szervezetből származik. Élő anyag. Nincs semmi más, ami előállítaná. Érti?
Nem válaszolt azonnal, de a kérdés úgy dübörgött benne, mint az a hatalmas tárgy, ami a szakadás előtt elcsapta.
– De milyen vérről van szó?
– Vér. Ez nem elég?
– Nem – rázta meg a fejét, már amennyire tudta. – Én nem kérek színes vért.
– A vér az vér.
– Dehogy az. Pontosan tudom, hogy nem az. Ezer színe van. A magáé…
– Az enyém? Mi van vele?
– Barnás. Ki tudja, hogy mi van benne még a véren kívül. Ha magára nézek…
A nő nyelt egyet.
– Van színtelen vér? Én olyat kérek.
– Nincs. Csak színes van. Van zöldes, barnás, sőt, sárga is.
– Ezt nem bírom hallgatni.
Egyre erősebbé vált a hányinger.
– Hát ez van. Ha életben akar maradni, akkor színes vért kap.
– Maga kegyetlen.
– Gondolja?
– Követelem, hogy bánjanak velem rendesen.
A nő nem reagált. Barna arcán apró kis rángások futott át, mely alulról nézve kifejezetten félelmetesnek tűnt.
– Szóval színes vagy semmilyen? – kérdezte végül a nő. Úgy tűnt, hogy egy szörny néz le rá.
– Meg akar ölni.
– Nem, de ha nem válaszol végre a kérdésemre, akkor…
– Én nem akarok barna vért. Én színtelent akarok. Vagy…
– Nézzen körbe! – üvöltött rá a nő.
Megszeppent a hangorkántól.
– Nézzen körbe!
Oldalt fordította a fejét.
– Mit lát?
– Egy csomó színest – suttogta.
– Igen, de mégis mit? Kik azok a színesek? Kicsodák? – kiabálta a nő.
– Hát nem…
– Kiket lát itt mindenhol?
– Sárga, fekete, vörös…
– Bökje már ki!
– Hangyákat – mondta elfúló hangon.
– Úgy van. Végre! Egy faj, hogy a fene essen magába. Szóval fogja be a szájszervét és mondja szépen, akar-e vért vagy sem. És ne válogasson, mert olyat kap, ami éppen van. Lehet, hogy sárga lesz, vagy egyenesen zöld.
– Én…
– Csöndet! És akkor szólaljon meg legközelebb, ha egy cserebogár vagy egy sáska vérével jövök magához. Megértette?
Remegni kezdett. Talán a vérveszteség miatt. Talán, mert a nő szájszerve félelmetesen közel járt az amúgy is fájó csápjához.
– Én csak…
– Nem érdekel. Örüljön, hogy kap vért, és nem szedetem szét a herékkel – fejezte be a vitát a nő.
Még mondani akart valami elméset arra, hogy reméli a herék nem barnák, de aztán megint jött a filmszakadás.
*
Június 14. Véradás világnapja
**
Kedves Olvasóm!
Kinyitott a Közösségi Olvasók Társasága! 
Egy olyan közösség, akik tagságukkal lehetővé tették/teszik, hogy egy író írhasson mindenki számára. Most te is ezért olvashattad el ezt a történetet.
Ha fontosnak véled, hogy támogass egy írót, aki mindenkinek ír, tedd meg a tagságoddal.
Hetente 5 írást kapsz kettő helyett. És persze azt a 1079 novellát, néhány hosszabb kisregényt is, melyek eddig megjelentek.
írást kapsz kettő helyett. És persze azt a 1079 novellát, néhány hosszabb kisregényt is, melyek eddig megjelentek.Köszönöm!
Varga Lóránt
Közösségi író
Oberon álma 2. rész(9)
Az archívum 2. (befejező) rész(6)
A nagyfiú(5)
A szócikk(5)
A recept-senki(5)
Mélységi mámor!(4)
A forrás 9.(4)
Álombolt(4)
Europé ajándéka 4. befejező rész(4)