A n(ő) dönt

Henriett készült a holnapra. Minden egyes pillanatban emlékeztette magát arra, hogy a holnap egészen más lesz. Izgatott volt. Mintha karácsony közeledett volna, és bizonyos értelemben karácsony is volt. Sőt, több annál. Mert most nem ő kap majd ajándékot, hanem ő ad saját magának. Ez minőségileg más. Szabadabb. Erőteljesebb.

A reggel nem volt más, mint a megszokott reggelek. Felkelt, reggelit készített és elvégezte a szokásos teendőket. Várta, hogy történjen valami, de úgy tűnt, hogy ez a nap is olyan lesz, mint a többi.

Némi házimunka után – mely a nap hangulata miatt mégis könnyűnek és fényesnek tűnt – nekifogott az ebédnek is, amikor a hátsókert irányából kopogást hallott.

Eudoxia néni kandikált be az ajtó osztott üvegén. Henriettnek eszébe jutott egy száz évnél jóval idősebb rajzfilm, amikor valami rossz banya tette ugyanezt. A film címére nem emlékezett, csak arra, hogy a frász törte tőle. Eudoxia azonban nem volt banya. Sőt, a legkedvesebb ember volt, akit valaha is ismert és szeretett. Anyai nagyanyjának volt a testvére, de ő csak nagyiként gondolt rá.

– Hahó! Zavarhatok? – nyitott be Eudoxia.

– Nagyi! Te mindig.

Az öreg hölgy – mert úgy öltözött, mint egy valódi hölgy, hogy honnan vette a stílust, az találgatás terepe volt az egész környéken – bekacsázott a konyhaasztal mellé.

– Mi lesz az ebéd?

– Csirke. Szószos.

– Az finom – bólintott Eudoxia.

Henriett egy ideig tette a dolgát. Nem mindig beszélgettek. Neki elég volt az is, ha Eudoxia csak úgy ott volt a környéken. És persze az is tény volt, hogy az öreg hölgy nem bírta sokáig szótlanul. Most is eljött a pillanat.

– Lányom, hogy megy a nap?

– Jól – bólintott Henriett. – Ahogy szokott – tette hozzá megvonva a vállát.

– Mármint az érdekel, hogy hogy megy a MAI NAP!

– Már mondtam: jól.

Eudoxia vékony mosolyra húzta a száját.

– Nem csináltál semmit ma? Ezen a szép napon semmit? Ajjaj, lányom, már lassan dél.

Henriett komoly tekintettel nézett Eudoxiára. – Mégis mit csináltam volna? Azt sem tudom, hogy mit tehetek. Tulajdonképpen nem is értem ezt az egészet. Vagyis azt értem, hogy ma van a mi napunk, hogy most itt a nagy lehetőségem. De…

Henriett megrázta a fejét.

– De?

– De nem tudom, hogy ez mit jelent. Mit jelent, hogy a nő dönt? Ez mi, nagyi? Mármint… – széttárta a kezét.

Eudoxia csendesen bólintott egyet.

– Csinálsz nekem egy teát?

Henritett hálásan tette a dolgát. Addig sem idegesítette fel magát értelmetlenségeken. Hamarosan gőzölgő csésze pihent Eudoxia előtt.

– A „nő dönt nap” édesem a nőké. Neked most van az első ilyen.

– Az nem a nők napja?

– Akkor azt ünneplik, hogy nő vagy. Főleg a férfiak. Évente egyszer megemlékeznek arról, hogy nőként létezel. A „nő dönt nap” a tiéd. Ezen a napon…

Eudoxia nem fejezete be a mondatot. A teájába bámult. Kiskanala mélabúsan csilingelt mozdulatai nyomán.

– Nagyi! Nem fejezted be a mondatot.

Eudoxia Henriettre nézett. Valami furcsa, eddig ismeretlen láng ragyogott az öreg, de még mindig rendkívül élénk szempárban.

– Figyelj, Henriett. Most két lehetőséged van. Vagy végig csináljuk úgy ezt a napot, ahogy szokták. Semmi szokatlan. Semmi felforgató.

– Tehát? Ez a bajom, nagyi. Nem tudom, hogyan szokták. Nekem ez az első.

– A „nő dönt” napon azt teszel, amit csak akarsz. Ha nincs kedved, akkor nem főzöl. Nem bújsz ágyba senkivel. Ha ahhoz van kedved, hogy egész nap heveréssz a kertben, akkor heverészel. Vagy elmész moziba. Vagy olyan ruhát veszel magadnak, amilyet csak akarsz. És azt fel is veheted. Ezen a napon még akár feleselhetsz is.

– Kivel?

– Bárkivel. Ez a te napod. Te döntesz.

– Akkor… szóval, ha nem akartam volna, akkor nem csinálom meg a reggelit?

– Úgy van. És ezt az ebédet sem kell befejezned. Ma te döntesz. Te, mint nő.

Henriett tátott szájjal nézett választott nagyanyjára.

– Azért ezt elmondhatták volna.

– Igen. El – bólintott Eudoxia. – Nyilván azért nem tették, mert így volt kényelmesebb. Nőnapkor majd nagyobb virágot kapsz. Valahol érthető. Ha anyád élne, akkor ő beavatott volna. Én meg… Én meg rossz nagyanya vagyok. Bocs! – Eudoxia belekortyolt a teába. – Ez csodás. Na, szóval, akkor mi lesz? Elmegyünk egy moziba? Vagy egyenesen cukrászdába?

– Nagyi. Azt mondtad, hogy két lehetőség van.

– Hagyjuk. A második… nem érdekes.

– Nagyi! Ezt nem szeretem.

– Henriett. A második lehetőség nem ünnep. Sőt! Az csak felkavarna. Én nem akarok szabályt szegni. Lázadást szítani. Forradalmárokat nevelni. Öreg vagyok. Felejtsd el a másodikat. Nem is mondtam ilyet.

– Azt akarom!

– Én nem.

– Nagyi. Bármiben lefogadnám, hogy te is azt akarod.

Eudoxia ”na, lebuktam” grimaszt vágott. Henriett felnevetett.

Csilingelt a kiskanál, aztán a tea egyszuszra eltűnt Eudoxiában, mintha csak egy feles lenne a kocsmában.

– Jó. A te napod – vont vállat Eudoxia hamiskás mosollyal. – Kimegyünk az udvarra? És kéne még egy tea.

Amíg Henriett elkészült, érdektelen, könnyű, napfényes dolgokról beszélgettek, majd belesüppedtek a hatalmas fügefa elé telepített hintaágyba. Erősen sütött mind a két nap. Az idei telet gyorsan váltja fel majd a nyár, ahogy mostanság oly sokszor. Eudoxia lágyan lökdöste magát, mint egy kisgyerek. Henriett törökülésbe húzta a lábát és élvezte a nyugalmat.

– Nos? A második lehetőség?

– A második? Az kicsit felkavaró – kezdte Eudoxia és ezzel be is fejezte.

– Ugye elmondod anélkül, hogy minden szót úgy kéne kihúznom belőled?

– Persze.

Eudoxia hintáztatta kettejüket és hosszú ideig nem szólalt meg, Henriett pedig nem akarta megzavarni. Ez más volt, mint az előző hallgatás. Nagyanyja inkább készülődött valamire.

– Azt ugye tudod, hogy a tested a tiéd? – kérdezte komolyan Eudoxia.

– Ezt hogy érted? Persze, hogy az enyém. Nem is a tiéd.

– Nem úgy értem, hogy van tested, hanem úgy, hogy azt teszel vele, amit akarsz.

– Mármint, hogy felállok, leülök…

– Igen úgy is. És úgy is, hogy te döntesz felőle. Minden felől, ami benne vagy vele történik. Minden felől.

Henriett kurtán felnevetett.

– Nagyi. Hát persze, hogy…

– Látom, hogy nem érted. Lányom, te döntesz, hogy mit teszel a testeddel. Hogy kit, és mikor eresztesz a közelébe, vagy egyenesen belé. Érted?

– Húha! Most a… szexről beszélsz, nagyi?

– Arról, és a gyerekről, ami a szex után jön. Tudod, hogy hogy működnek a szerveid?

– Melyik? A májam?

– Tudod?

– Nem… vagyis nem igazán…

– Pedig jogod van hozzá, hogy tudd. És ahhoz is jogod van, hogy ismerd a szaporító szerveidet. A méhedet, a petefészkedet, a hüvelyed. Mindet. Jogod van tudni, hogy mi miért, és hogy működik.

– De Nagyi!

– Ne nagyizz! Most nő vagyok – fordult Henriett felé Eudoxia. Szemeiben tüzek lángoltak. – Jogod van tudni, hogy ki vagy, mint nő. Sőt, kötelességed tudni. És azt is jogod és kötelességed tudni, hogy mindez a tiéd. Azt csinálsz vele, amit akarsz. Egyetlen ember sem tehet veled semmit, amit nem akarsz, hogy megtörténjen. Egy férfi sem. Egy nő sem. Senki.

– Azért a férfiak…

– Mi van velük?

– Azért ők mégis… ők is tudnak erről?

– Henriett. Ez a lényeg. Ezt NEKED kell tudnod. A tested a tiéd. A sorsod a tiéd. A jövőd a tiéd.

Henriett felnevetett.

– Ugyan már, nagy… Eudoxia.

– Nem ugyan már! Ha nem akarsz soha többé lefeküdni egy férfival, akkor ne tedd. Jogod van hozzá. Ha nem akarsz gyereket szülni, akkor ne tedd. Jogod van hozzá. A te tested.

– De nagyi! Azért ez erős – nézett Eudoxiára most már rémülten Henriett.

– Nem az. Azért tartod erősnek, mert eddig rosszul gondolkodtál. Nincs az az ideológia, nincs az az elemélet, hit, doktrína, ami megakadályozhatná azt, hogy a te tested a tiéd legyen és a te életed a tiéd legyen. Azt teszel vele, amit akarsz. És minden, ami nem ezt mondja, az végsősoron egyetlen dolgot akar: elvenni tőled ezt a jogot. És mindegy, hogy ezt hogyan teszi. Fenyeget, behízeleg, meggyőz, kényszerít, rávezet, hazudik, megfélemlít, ígérget. Ha megmondja, hogy neked mit kell tenned a testeddel, és így magaddal, akkor azt akarja, hogy ne légy szabad. És ezt főleg azért teszi, mert nem akarja, hogy tisztában legyél magaddal. A tudatlanság béklyó, amivel megkötnek azok, akik irányítani akarnak. Ha valaki azt mondja, hogy neked nőként mi a dolgod, akkor azt mondja, hogy nem vagy sem érdemes, sem arra jogosult, hogy magad döntsd el, mit akarsz tenni magaddal. Henriett. Neked semmilyen kötelességed nincs nőként, megjegyezném: a férfiaknak sincs férfiként. Semmi. Neked lehetőségeid vannak, ami közül szabadon választhatsz. Mindig. Mindig, amíg a te testedről és életedről van szó. Aki azt mondja neked, hogy nem így van, az irányítani akar. Az nem akarja, hogy egyenrangú legyél vele. Az kevesebbnek tart. Eszköznek tart. Használati tárgynak tart, ami csak akkor értékes, ha beteljesíti a funkcióját. Aki megmondja, hogy te mire való vagy, az használ téged, és csak úgy szerethet, mint egy tárgyat. Henriett, te ember vagy. És csak emberként vagy nő. És emberként jogod van mindent tudni magadról, és szabad akaratból dönteni mindenféle parancs, ideológia, eszme nélkül. Mert a tested a tiéd. Az életed a tiéd. Ez emberi jog és te elsősorban ember vagy. Aki ezt nem tartja tiszteletben, az jogot formál rád. Nem emberként, hanem tárgyként. – Eudoxia lihegve nézett Henriett szemébe. – Ez a második út. Amikor ma eldöntöd, hogy milyen életet akarsz élni. Amikor felfogod, hogy ez a döntés nem arról szól, hogy melyik ruhát veszed fel azok közül, amikben szívesen látnak rajtad, hanem bármelyiket. És azt fogadsz be a testedbe, mit önszántadból be akarsz fogadni. És azt tartasz benne, mit önszántadból bent akarsz tartani. Nem eszköz vagy. Nincs rád rótt feladat, csak választott feladat van.

Henriett fogadott nagyanyjára nézett.

– Nagyi… ez most nem így van. Mármint… Te valami forradalmár vagy?

– Nyugdíjas forradalmár, csillagom.

– Csak mert amit elmondtál az… most… ezen a bolygón…

– Én mondtam, hogy nem leszel boldog tőle. A tudás fáj, ha nem adnak hozzá lehetőséget. Te akartad.

Eudoxia újra megtaszította a hintát, de az egészen másként lengett, mint pár perccel korábban.

– Azt hiszem, szomorú vagyok – mondta Henriett.

– Nő vagy – bólintott Eudoxia. – Kell még egy kis idő, hogy ember legyél.

*

március 2. A „nő dönt” világnap. A She Decides mozgalom alapvetően azért küzd globálisan, hogy a nők önrendelkezése (ide értve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat SRHR) testük, életük, jövőjük fölött megvalósuljon.