Benediktusz úgy döntött, hogy vacsorázni megy. Akkor is, ha lehetetlen, akkor is, ha át kell esnie azon a megalázó procedúrán, melyet nem mindenki vállal be egy jó marhasteakért. Hát ő bevállalja, ha addig él is.
Meglepő módon nem volt igazi sor az étterem előtt. A legtöbb vendég simán sétált át a recepción. Ő is az asztalok irányába eredt.
– Elnézést! – szólította meg egy férfi oldalról.
Benediktusz lefékezett. Akkor mégsem olyan könnyű itt az átjutás.
– Először van nálunk? – kérdezte a recepciós. Fura, alacsony, békaarcú ember volt.
– Hát…
– Mondja, hogy igen, mert tudom, hogy igen.
– Akkor igen.
– Remek. Nyilván tisztában van vele, hogy ez egy robotmentes étterem.
– Nincsenek benne robotok? – kérdezte meglepődve Benediktusz.
– A konyhában vannak, de az asztaloknál nem. Ennek az étteremnek az a szexepilje, hogy robotok nem étkezhetnek nálunk.
– Ó!
– Ó?
– Hát, lehet áhá is! – helyesbített Beneiktusz.
– Önnek robotnak teszik lenni?
– Én? Nem. Nem vagyok az.
A recepciós hosszan és igencsak kellemetlen pillantásokkal méregette.
– Tudja, az a baj, hogy mi étterem vagyunk és nem hatóság.
– Az baj?
– Hát a szexepil miatt igen. Ugyanis nem vizsgálhatjuk meg a vendégeket.
– Miért? Szeretnék?
– Jó lenne. Akkor egy pillanat alatt kiderülne a turpisság. De így sajnos csak a szokványos módon járhatunk el.
– Vagyis?
– Vagyis beszélgetünk egy kicsit, és ha nem tűnik robotnak, akkor kap egy igazolványt. Onnantól bármikor betérhet hozzánk.
– És ha robot vagyok?
– Miért, az?
– Hú, de ravasz maga! Nem vagyok az.
– Ha robotnak tetszik lenni, akkor sajnos nem engedhetem be. Na, kezdhetjük?
Benediktusz biccentett egyet.
– Szuper. Ön miért jött ide?
– Enni.
– Aham. És hogy áll az emésztéssel?
– Köszönöm, lenyűgözően.
– És szokott?
– Mármint emészteni?
– Igen.
– Egészen gyakran.
– Az remek. És mit gondol arról, hogy a robotoknak nem szabadna emészteni?
– Ezen még nem gondolkodtam el.
– De ha most elgondolkodna, akkor mit mondana?
– Azt, hogy szerintem nyugodtan emészthetnek. Senkit sem zavar.
– Komoly? De az emésztés emberi dolog. Nem gondolja, hogy a robotok nem jár ez az előjog?
– Az, hogy megemésszék a táplálékot?
– Igen. Mégis mit képzelnek? Embert akarnak játszani? A végén még vécére is járnak.
– A robotok járnak vécére – mondta hűvösen Benediktusz.
– Igen, de nem kéne. Ezt is el akarják venni az embertől.
– A kakilást?
– Azt, bár ilyen szót nem mondunk ki egy vendéglőben.
– Bocs! Maga azt hiszi, hogy a robotok szívesen – suttogva folytatta – kakilnak?
– Nem? Én azt hittem, hogy ez amolyan szüfrazsett mozgalom, csak kakival.
– Hát nem. Szerintem egy robot sem boldog ezért. Sokkal jobban is fel lehetne használni az energiát. Nem tehetnek arról, hogy a tervezés errefelé vitte őket, aztán meg nem volt visszaút. Szóval nem hiszem, hogy örömmel járnak vécére. És büdös is.
– Tényleg?
– Az.
– Honnan tudja?
– Hát, tudja, már kakiltam egyszer-kétszer.
– Akkor maga robot.
– Ezt hogyan következtette ki?
– Nem az?
– Hát nem!
– Aha! És hogy áll az intelligenciával?
– Megvagyok.
– És mit gondol, az intelligencia természetes dolog?
– Komolyan kétkedem benne.
– Tényleg? Ez azért elég gyanús. A természetest úgy értettem, hogy organikus-e.
– Az intelligencia? Az hogyan lehet organikus? Az is kakil?
– Nem. Vagyis de, de nem az a lényeg. Úgy értem, hogy ön szerint az ember intelligens?
– Melyik?
– Mindegyik.
– Ahogy elnézem, ez kizárt.
– Szóval az ember nem intelligens?
– Ezt nem mondtam. Arra utaltam, hogy nem minden ember az.
– Vagyis?
– Vagyis vannak sík hülyék is közöttük, akik butábbak, mint egy tükör.
– Aha. Sík, mint…?
– Sík, mint… az idom.
– Milyen idom?
– Hagyjuk. Sík, mint a padló.
– Ja, úgy. És mit gondol a mesterséges intelligenciáról?
– Azt, hogy több kéne.
– Nocsak! Mert?
– Mert az legalább nem kérdez hülyeségeket.
– Mint én?
– Ezt nem mondtam. Úgy értettem, hogy az MI nem kérdez hülyeségeket.
– Ezt honnan tudja? Mi van, ha én is MI vagyok?
– Az kizárt.
– Honnan tudja?
– Kikövetkeztettem.
– Tehát az emberi intelligencia hülyébb, mint a mesterséges?
– Ezt sem mondtam. Az emberi intelligencia bizonyos mértékig összetettebb, de egyben erőforrásaiban limitáltabb intelligencia. Más jellege van a kettőnek, de nincs közöttük lényegi különbség. Régen volt, de amióta a gépek kapacitása és struktúrája felvette az emberi agyét, azóta csak megközelítésbeli különbség van. A két kvóciens azonos, csak más paraméterek mentén mozog. Nem összehasonlítható.
– Kvóc… Hogy mondta?
– Mondom, hogy nem összehasonlítható. Nem érdekes.
– Kócing…
– Engedje el. Nem érdekes.
– De akarom tudni. Kaci…?
– Kvóciens.
– Ez az! Ez nagyon jó szó. És mit jelent?
– Hányados.
– Az olyan, mint a kaki?
– Kísértetiesen hasonlít rá.
– Sejtettem. Maga szerint az MI is ismeri ezt a szót?
– A kvócienst? Szinte biztos, hogy nem.
– Ugye? Szerintem sem.
– Isteni magával beszélgetni.
– Hasonlóképpen. Na jó. Megy az idő, maga meg éhes, gondolom.
– Eléggé.
– Akkor adok magának egy ideiglenes kártyát. Most bemehet. Jó étvágyat!
A recepciós átküldött egy hozzáférést Benediktusznak, aki nagyot fújtatva vette át. Már az étterem bejáratánál állt, amikor az apró ember utána kiáltott.
– Uram! Ha végzett és esetleg meglátogatná a vécét, akkor szóljon azonnal. Megnézem, és ha rendben van, akkor megkapja a véglegest.
– Ha rendben van? Micsoda van rendben?
– Tudja, a… kvóciens. A robotoké mindig kicsit zöldebb.
Benediktusz hosszasan bámulta a férfit, majd nem bírta tovább. Hangosan én önfeledten nevetett fel.
– Ho,ha,ho,ha,ho,ha!
Azonnal tudta, hogy vesztett.
De hát ha egyszer röhögnie kellett.
Ennyit megér egy steak.
*
Április 14. „Nevess egy kicsit” nemzetközi nap. Igen egyszerű ünnepelni. Nevess egy kicsit. Nézz meg egy jófilmet, röhögj a barátaiddal, a kutyáddal vagy azon, mindegy. Nevess. Egészséges dolog, és rendkívül élvezetes.
Érdekesség: Az emberi nevetés hangzó formái a „ha-ha-ha”, „he-he-he”, „hi-hi-hi” stb. Azonban ezek soha nem keverednek egymással. Az ember őszintén képtelen úgy nevetni, hogy „ho-hi-ho”, vagy „ha-ho-ha”, vagy „he-ho-he” és így tovább. Így le lehet bukni.
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Mindenki Augusztusz bácsija(4)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)