– Fújjuk le, anya! – visította a kis Gerda. – Már megint itt eszi a húst.
– Nem fújjuk le.
– De, anya! Viszi a hírt a többieknek, és aztán rengetegen lesznek. Anya, én félek.
– Akkor sem fújjuk le. Semmi gond nincs velük.
– Azért ha belepik az ebédünket, annak én sem örülnék – jegyezte meg Gerhárd, aki szentül megfogadta, hogy nem szól bele újra a harcba, ami a felesége és lánya között ilyenkor minden egyes nyári ebéd alatt kialakult.
– És ha belepik? Akkor mi van? Elhessegeted őket, elmennek, szedsz, aztán eszel.
– Ja, egy párat belőlük is.
– Igen, anya. És veszélyesek. Megszúrnak, megvágnak.
– Vágni nem szoktak.
– De engem igen. És harapnak is.
– Nem szoktak harapni. És hasznosak is.
– Hasznosak a frászt – nevetett fel Gerhard. – Ezek a kis szemetek? Inkább veszélyesek.
– Nem azok, ha nem bosszantjátok őket. És igenis hasznosak.
– Anya! Félek.
– Nem félsz. Hisztizel.
– Apa, vágd szét őket.
– Vágjam szét? Hogyan?
– A késsel. Most nem mozog. Most éppen eszik. Vágd ketté. Kérlek!
– Gerhard ne! – morogta anya.
– De igen. Gerdának igaz van. Ha ez itt elmegy, akkor ezer jön utána.
– De semmit nem csinálnak.
– Akkor se. Ez az én ebédem.
– És az enyém – visított tovább Gerda. – Apa! Vágd ketté! Ezek gonoszak!
– Nem gonoszak. Azt sem tudják, hogy mi az, Gerda – mondta anya.
– Hát, szerintem is gonoszak.
Gerhard felkapta a kést és gyorsan vágott. A kis lény teste úgy esett ketté, mint egy rosszul összeszerelt autó.
– Ez az, apa! Megnézhetem?
– Nem. Dobd ki – mondta csendesen anya.
– De érdekel.
– Addig érdekelt volna, amíg élt. Most már hagyd.
– De anya. Hadd nézzem meg.
– Nem.
– Anya. Olyan vicces kis nadrágjuk van. És van rajtuk cipő is, meg ing. Honnan szednek az ilyenek cipőt?
Gerhard megvonta a vállát.
– Tudja a fene. A lényeg, hogy ez innen már nem megy sehová, nem igaz?
– De igen. Apa…
– Tessék.
– Hős vagy.
*
Szeptember 24. A darazsak világnapja.
A darazsak hasznos ki jószágok. A legtöbb darázsfaj ragadozó, és hatalmas mennyiségű legyet, hernyót, levéltetvet meg más kártevő rovart gyűjt össze a lárvái táplálására. Ezzel természetes módon szabályozzák a számukat. Bár nem szőrösek, mint a méhek, a nektárt gyűjtő darazsak is részt vesznek bizonyos növények beporzásában. A mindenevő fajok eltakarítják az elhullott állatokat és a szerves hulladékokat, így segítik a természetes körforgást. Maguk a darazsak, a lárváik és a bábjaik fontos élemet jelentenek egyes madaraknak (például a darázsölyvnek) és más kisemlősöknek.
És persze minden bizonnyal ketté kell vágni őket, ha a kajánkra szállnak, mivel az a MI KAJÁNK! És biztos megöl mindenkit, mert vissza tudja húzni a fullánkját, és nem hal meg. Legalább meghalna a rohadék, ha megcsíp. Hát nem?
