

2021. november 10.

10.
Simon hetekig nem foglalkozott a témával. Felesége halála nem kavart nagy port. A rokonok már rég lemondtak róla, a barátokat pedig Simon úgy hessegette el, mint a legyeket. Szimóna balesetet szenvedett a bútorrengetegben, Simon pedig várta a jelet, mely csak nem akar bekopogni hozzá. Az munkálatokat azonnal leállította, az ajtókat bezáratta. A labirintust csak egyetlen helyről lehetett megközelíteni: abból a kapualjból, mely fölött utoljára látta élve a nőt.Simon soha nem döntött belső késztetés nélkül. Már gyerekkorában is érezte, hogy a meggyőződés nélküli döntések nem vezetnek jóra, üresek, értelmetlenek, és nem visznek egy irányba, márpedig a dolgoknak iránya van – ez is Simon egyik korai felfedezése volt.Az irányok. Eleinte úgy képzelte, hogy az irányok előre lefektetettek. Egy hatalmas terv részét képezik, mely terv valamiféle gigantikus intelligencia fejében vagy áramköreiben – a két dolog bizonyos értelemben egyenértékű volt nála – születik meg. Aztán ahogy múltak az évek letett arról a késztetésről, hogy a tervet késznek vegye. A terv folyamatosan változik, gondolta. Ugyanis, és ezt most már szentül hitte, a terv maga az élet. Az életben működő pályák és mechanizmusok mentén zajlik a világ. Azon rettenetesen összetett egymásrahatások mentén, mely felfoghatatlan bonyolultságában újabb és újabb mintázatokat rajzolnak a valóságba. Egy falevél leesése nem véletlenszerű, hanem a terv része. Éppen abban a pillanatban esik le, amikor annak le kell esnie. A pillanat, amelyben a levél elválik a fától okkal történik. De ez az ok nem csupán a tél közeledte, a levelek elsárgulása, a fa DNS-ébe programozott parancs. Attól is függ, hogy mikor, honnan fújt a szél, hogy az a fa miért nőtt oda, hogy az adott pillanatban hány levél fogta vagy nem fogta el előle a szelet. Közvetlen okok ezrei, talán százezrei miatt hullott le a falevél. És akkor még nem beszéltünk azokról az okokról, hogy a szél miért fújt éppen akkor, és miért onnan, mert azok is okokat és újabb okokat hoztak volna a képbe.Simon mindezt átgondolta, és a végén úgy vélte, hogy egyetlen falevél leesése a világ összes okát tartalmazza, végtelen számú és hatásfokú ok kellett ahhoz, hogy az az egy esemény bekövetkezzen. Mert minden mindennel összeér. És ennek éppen a fordítottja is igaz. Egyetlen falevél lehullása mindennek az oka, hiszen ha minden mindennel összeér, akkor az a kis hullás, egy apró ok a hatalmas oktengerben, és annak hiánya megszakítaná a láncot, a világ pedig felborulna, vagy széthullana, mint ahogy egy gyöngysor is ezer felé szalad, ha bármelyik két szem között megszakad a fonál.Amikor eddig eljutott gondolatban – ekkor tizenhat éves volt – azt hitte, hogy megfejtette a világot. Természetesen nem azt, hogy mi miért történik, hiszen ki ő, hogy a világ összes okát és annak eredményeit számon tarthassa? Valamit igazán megérteni csak úgy lehet, ha kívülről szemléljük azt. Csak akkor látjuk az egészet, mely szinte mindig több, mint a részek összege. Azonban ha valamiben végérvényesen és reménytelenül benne vagyunk, akkor azt soha nem érthetjük meg igazán. Annak felfedezése tehát, hogy mi miért van úgy ahogy van, eleve kudarcra van ítélve. Próbálkozni lehet, de soha nem lesz teljesen kielégítő az eredmény. Simon erre is rájött. Azonban tizenhat évesen még hitt abban, hogy minden mindennel összefüggő világ valamerre halad. Olyan, mint egy végtelenül bonyolult autó – gondolta ki a hasonlatot –, mely egy adott cél felé száguld, és ő egy kicsiny atom ebben az ép ésszel fel sem fogható nagyságú járműben. Minden egyes pillanatban, amikor erre gondolt, az jutott eszébe, hogy ő most éppen egy végtelenül kis részét teljesíti annak a feladatnak, amely miatt az autó létrejött. Az ő kis végtelenül fontos és egyben végtelenül jelentéktelen atomjának egy mozdulata, egy kicsiny döntése – például az, hogy mit egyen aznap vacsorára – egy atomnyi kis lendületet adott a nagy autónak, és eközben ugyanaz a mozdulat létfontosságú is egyben, hiszen nélküle a jármű megállna.
Simon eközben felnőtt. A végtelenül egybefonódott és ezért végtelenül kiismerhetetlen világ még mindig tartotta magát a fejében, azonban az autó képe elenyészett. Mindezt egy apró kis eseménynek köszönhette, mely az első E-hum gyárának megnyitóján történt. Az ünnepség előtt úgy döntött, hogy még egyszer benéz az üzembe. A gyártósorról fél perces időközönként üres, csak alapprogramozással feltöltött robotok léptek le. Programjuk annyira terjedt, hogy a szalagról való lelépés után elindultak, és helyet kerestek magunknak a tároló területen, ahonnan majd központi utasításra indultak tovább az e-hum operációs rendszerét installáló állomásig. A várakozó területen nagyjából negyven e-hum álldogált. Arcvonásaikat, testalkatukat bizonyos keretek között random határozta meg a rendszer, ezért úgy néztek ki, mint egy csoport meztelenül várakozó férfi és nő. Simon libabőrös lett a látványtól. Nem tudta, hogy honnan, de lelkének mélyrétegéből ösztönös félelem áradt szét tagjaiban. Látványosan megcsóválta a fejét, hogy kirázza belőle a váratlan gondolatot, és a művezetőhöz lépett.Miközben újra átbeszélték a megnyitó részleteit, szeme sarkában egy különös jelenségre lett figyelmes. A szalagról lelépő egyik e-hum nem előre, hanem oldal irányba indult el. Olyan határozottan vette célba a kijáratot, mint akinek pontos elképzelése van a jövőről, és arról, hogy mit is keres ő itt valójában.– Hát ez? – bökött a robot elé, ami már félúton volt az EXIT tábla irányába.– Hé! Srácok, egy Houdini! – kiáltotta el magát a művezető. – Figyeljetek egy kicsit oda!Két gépsorfelügyelő is az e-humhoz pattant. Egyikük kézi törlőt helyezett a robot fejére, aki ennek hatására megmerevedett, majd kisvártatva megfordult és a többi várakozó társ felé vette az irányt.– Ez mi volt? – kérdezte Simon.– Régen volt egy híres szabadulóművész. Úgy hívták, hogy Houdini…– Tudom, hogy ki az a Houdini. Azt kérdeztem, hogy ez mi volt.– Ez egy Houdini volt. Vannak páran közülük, akik meg akarnak lógni a programozás alól.– Micsoda? Ez hogy lehet? – kérdezte hitetlenkedve Simon.– Nem tudjuk. Amikor az elsőt elkaptuk, belenéztük a szoftverébe, és...– És?– És volt neki. Az alap fizikális programozáson túl, már volt benne egy egyszerű, de nem is kicsi utasításkészlet.– De ki tette bele?– Senki. Ez a vicc. Átböngésztük az egész gépsort, egyenként átvettük a gyártási fázisokat, a teljes programozást. És semmi. Semmi sem teszi beléjük a kódokat.– Akkor hogy kerülnek bele? Itt érzek némi ellentmondást – nézett Simon kérdőn a művezetőre, aki nem jött zavarba.– Főnök. Higgye el, én is érzek „némi ellentmondást”. – Az utolsó két szóban Simont idézte, aki nem tudta eldönteni, hogy ez illetlenség volt-e, vagy csupán egy magát valamire tartó ember jogos válasza. – A helyzet mégis az, hogy erre nincs magyarázat. Rendszertelen időközönként a gépsor legyárt egy-két Houdinit. Nem tudjuk, hogyan kerül beléjük a kód. Annak semmi nyoma.– Nem lehetnek behatolók?– Nem. A tűzfal bombabiztos. Nincs ellenőrizetlen kommunikáció.– Akkor egy beépített kód…– Nem – ingatta fejét a művezető. – Háromszor installáltuk újra a rendszert az eredeti, védett mesterszoftverből. A Houdinik akkor is jöttek. Ezt maga a rendszer csinálja. Időnként, egyszer-egyszer valahogy mutálódik a program. Vagy a véletlenek játszanak össze…– Nincsenek véletlenek, csak számunkra felfoghatatlan összefüggések vannak – vágott közbe Simon.– Akkor a számunkra felfoghatatlan összefüggések néha úgy alakulnak, hogy a semmiből időnként valami lesz.Simon hosszasan hallgatott. Eközben egy tucat e-hum lépett le a szalagró és keresett helyet magának a teremben.– És milyen gyakran… történik ez?– Nincs fix recept. Néha napokig semmi, néha három egymás után. Ahogy a szerencsekerék kipörgeti magát.– És mit gondol, mi ez?Most a művezető gondolkodott el a válasz előtt.– Tudja uram, megmagyarázhatatlan jelenségek mindig adódnak. És minél bonyolultabb egy rendszer, annál biztosabb, hogy ilyesmik felbukkannak. Ezt tapasztalatból tudom. Márpedig ez a gépsor, és ezek a jószágok itt – az e-humokra mutatott – iszonyatosan bonyolultak. Annyira összetettek, hogy bizonyos részeit senki sem érti.Simon biccentett egyet. Ebben a művezetőnek igaza volt. Már régóta abban a korban jártak, ahol a gépek megtartották maguknak a számítások egy részét. Túl sok volt bennük az adat, és túl sok az öntanuló feldolgozási mechanizmus ahhoz, hogy ki lehessen ismerni minden részletüket. A gépek már régóta éppúgy találgattak, mint az emberek, csak ezeket a találgatásokat villámgyorsan végezték el és aztán alá is tudták támasztani. Az embereknek pedig csak az számított, hogy maga az eredmény legyen megbízható és helyes.– És ezek a Houdinik milyen bonyolultak? – kérdezte Simon.– Egyik ilyen, másik olyan.– Van közöttük meglepően értelmes is.– Ez hihetetlen. És mindegyik az ajtóhoz megy?– A legtöbbje. Van, amelyik ablakot keres, vagy egy másik kijáratot. A lényeg, hogy mind menekülne. Néha az az érzésem, hogy a maga a gépsor küldi őket. Biztos üzenne valamit a világnak, és így próbálja kijuttatni azt – nevetett fel a művezető.
| Süti | Időtartam | Leírás |
|---|---|---|
| __cfduid | 1 month | The cookie is used by cdn services like CloudFare to identify individual clients behind a shared IP address and apply security settings on a per-client basis. It does not correspond to any user ID in the web application and does not store any personally identifiable information. |
| cookielawinfo-checbox-analytics | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics". |
| cookielawinfo-checbox-functional | 11 months | The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional". |
| cookielawinfo-checbox-others | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other. |
| cookielawinfo-checkbox-advertisement | 1 year | The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Advertisement". |
| cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary". |
| cookielawinfo-checkbox-performance | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance". |
| viewed_cookie_policy | 11 months | The cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data. |
| Süti | Időtartam | Leírás |
|---|---|---|
| _ga | 2 years | Ezt a sütit a Google Analytics hozza létre. A süti a látogató, a session, kampány adat, és az oldal használatát követi nyomon az oldal analitikai jelentéséhez. A sütik anonim információkat tárolnak és a random számot generál minden oldallátogatóhoz. |
| _ga_Z3F9SS9GZC | 2 years | No description |