Kezeket fel

2026. november 5.

– Na, hát akkor gyerünk! – lépett a terembe. – Elsőként tegyük szépen rendbe, hogy mi is ez a tanulás. Mert nem igazán tudjátok, ebben biztos vagyok. Nem azért, mert buták vagytok, hanem azért, mert nem gondolkodtatok el ezen. De mi most rendbe tesszük ezt, hogy ne legyetek teljesen tudatlanok, hogy ne nézzetek úgy, mint Rozi a moziban. Persze fogalmatok sincs, hogy hogy néz Rozi a moziban. Amikor vagy százhúsz éve egy vidéki kislány beült egy mozgókép-vetítésre, amit addig még csak nem is látott, képzeljétek el, hogy mennyire bámult. Nyilván nem tudjátok elképzelni, mert nektek minden mozog. Szóval lefordítom nektek. Ne nézzetek úgy, mint Cintia a négydében. Mert tanulni jó. Ez most furcsa mondat, de csak azért, mert nem tudjátok, hogy mi az a tanulás. Valami értelmetlen, fárasztó dolgot képzeltek. Pedig nagyot tévedtek. Ennél nagyobbat nem is tévedhettek. A tanulás maga az élet. Minden egyes pillanatban tanultok. Pfuj, mi? Pedig így van. A kérdés, hogy mindezt észrevétlenül teszitek, vagy tudatosan. Akiknek az észrevétlen megoldás tetszik, azok az egyszerűek. Mondhatnám, hogy együgyűek, de nem mondom, mert az nem píszi, arra ti meg nagyon érzékenyek vagytok, bár többségetek nem is igazán tudjátok, hogy mire, mert azt hiszitek, hogy písznek lenni annyit tesz, mint lehetőség arra, hogy bármin megsértődjetek. Közben meg nem. De hát ezt is meg kéne tanulni. Mert a tudás nem ragad ám rátok, mint a kosz. A hülyeség ragad rátok, mint a kosz. A tudás a szappan, és a mosdás a tanulás. És ezt nem lehet észrevétlenül csinálni. Ki a fene fürdött már öntudatlanul? Tedd le a kezed, te sem. Fürdeni tudatosan lehet. Tanulni tudatosan lehet. A szándék kell hozzá. Valódi akarat, hogy megtanuljunk valamit. És persze azt hiszitek, hogy ez hülyeség, mert az AI mindent tud. És ez igaz is. Az AI tényleg sok mindent tud, és bizonyos értelemben többet is, mint ti. De ha ebbe belenyugodtok, és ti csak annyit tudtok, hogy hogy kell bekapcsolni az AI-t, akkor nagyjából annyit is értetek a világból, mint egy kapcsoló. Semmi többet. Aki nem tanul, az hülye marad. Bocsánat, átfogalmazom, az értelmileg lekorlátozott állapotú biológiai alapú alkatrész marad, amit bármikor, ismétlem, bármikor ki lehet cserélni. Aki nem tanul, és csak kapcsolgatni akar, mert azt hiszi, hogy az a tudás, az nem érti, hogy egyetlen dologhoz van hozzáférése: egy filléres kis kapcsolóhoz, egyetlen dologra képes: kapcsolgatni, amire egyébként egy félig kioperált agyú majom is képes. A tanulás az, amikor megértjük, hogy mi van a kapcsolgatás mögött. Amikor az adatokat értően használjuk és nem csak elfogadjuk, mint egy zombi. De hát ehhez értelem kell. Jó hírem van: ez az egy mindenkiben adott. A rossz hír: az értelmet be kell tanítani, edzeni kell, foglalkoztatni és erősíteni. Különben semmit sem ér. Olyan, mintha sassal fogatnánk egeret. Vagy érthetőbben: mintha MacBook Próval kalapálnánk be egy szöget. Nincs kihasználva a lényeg. Ez a tanulás. Ez a jövő. Mindenkinek lehetősége van rá, de nem mindenki használja ki. Aki megérti, hogy mit jelent, annak kinyílik a világ, aki nem érti meg, annak meg marad az agyatlan konzumidiotizmus. Aki nem tudja, hogy mit jelent, annak elmagyarázom. A többi nyugodtan nyomkodhatja a telefonját. Úgysem ér vele semmit. Na, hát akkor ennyi. Érthető? Nem. Nem baj. A következő kérdés érthető lesz. Ki akar értelmes emberré válni? Kezeket fel!
*
November 5. A cunamik világnapja

🎲 Még egyet!