/Péntekenként általában a Közösségi Olvasónak szoktam írni, most kiteszem mindenki számára. Köszönöm azoknak, akik tagságukkal támogatnak. V.L./
Te is megteheted kedves, olvasó!
A bánat hatalmas volt. Érezte, hogy közel az összeomlás, és mégsem tudott mit tenni ellene. Lerogyott egy utcai padra és a sírás kerülgette. Oka nem volt a kiborulásra, vagy talán túl sok oka is volt rá, még ezt sem tudta eldönteni. Egyet azonban biztosan tudott: az élete egy rakás értelmetlen évtized kusza és ocsmány kupacra hányva.
– Kisfiam, ezt hagyja lassan abba – szólalt meg egy férfi.
Hogy mikor ült mellé le a padra, azt nem vette észre.
– Ismerjük egymást? – nézett rá kissé felháborodva.
Az idegen arca sima volt, de mégsem mondta volna fiatalnak.
– Hát nem. Csak láttam, hogy sajnálja magát, és gondoltam segítek.
– Nem sajnálom magam.
– De igen, és a tetejébe hazudik is magának. Mondhatom, szép.
Vissza akart vágni valami elmés riposzttal, de nem jutott semmi az eszébe.
– Jó, kicsit sajnálom magam – mondta végül és megvonta a vállát. – Azt azért csak szabad.
– Persze. Nyilván szabad, csak ne vigye túlzásba, mert a végén még elhiszi, hogy igaza van.
– Most komolyan, ismerjük egymást?
– Már mondtam, hogy nem. Egyszerű járókelő vagyok, aki kiszúrja, hogyha valakinek fáj az élet, ha értelmetlenül és főleg céltalanul szenved, mert azt hiszi, hogy attól jobb lesz. Holott gondolhatna a feleségére is.
– Ismeri Petúniát?
– Nem személyesen.
– Ki maga?
– A kérdés az, hogy miért szenved.
– Nem szenvedek.
– És miért hazudik magának?
– Nem hazudok.
– Itt már tartottunk.
– Ja, tényleg – bólintott és újra megvonta a vállát.
– Nos? Mi a szenvedés tárgya? – kérdezte a férfi.
Semmi kedve nem volt hozzá, mégis beszélni kezdett. Talán az idegen húzta ki belőle, talán már eleve kikívánkozott. Elkezdte és képtelen volt abbahagyni. elmesélte az értelmetlen éveket, a céltalanságot, a taposómalmot, a kilátástalanságot, a szélmalomharcok tömegét. Amikor befejezte, szégyellni kezdte magát, de akkor már mindegy volt.
A férfi türelmesen hallgatta, és nem szólt közbe.
– Aha. Sejtettem, hogy ilyesmi van – mondta végül. – Összefoglalhatom?
– Megtenné?
– Persze. Úgy tűnik nekem, hogy maga egy rakás tétova nyomorhalom, egy szerencsétlen balek, aki mindenről lekésett, és akinek fogalma sincs, hogy miként jutott ebbe a posványba, ahol már csak a lassú rohadásban lehet része. Egy senki, méghozzá annak a reménytelenségével, hogy valaha is valakivé válhat. Egy értelmetlen, szürke sejttömeg, ami arra vár, hogy végre oszlásnak induljon, miközben végtelen félelmet érez az elmúlással szemben. Ez így stimmel?
– Hát… Fogalmazhatott volna szebben is. Így végig hallgatva kicsit erősnek tűnik.
– De stimmel?
– Nagyjából – bólintott tétován.
– Az jó.
– Hát nem is tudom. Gondolja, hogy ez így rendben van. És még ne is sajnáljam magam?
– Sajnálni? Minek?
– Azért most felsorolt pár dolgot, ami alapján nyugodtan berendezkedhetek egy kis önsajnálatra.
– Azt hiszem, hogy félreértett – mondta a férfi. – Maga nem ilyen, hanem ilyennek látja önmagát. Nagy különbség.
– Gondolja?
– A leghatározottabban mondom, hogy igen.
– Ez kedves magától. És valójában milyen vagyok?
– Simán tudatlan.
– Ez nem kedves magától.
– Viszont igaz.
– És miben vagyok tudatlan?
– Önmagában. Mondjak egy példát?
– Megtenné? Akkor talán nem leszek öngyilkos.
– 8128.
– Máris jobb.
– Komolyan mondom. 8128. Tegyük fel, hogy maga ez a szám.
– Tegyük.
– Tudja, hogy hány szám van a világegyetemben?
– Nyilván sok.
– Még annál is több. Csak a természetes számokból van végtelen mennyiségű. És az ember természetes, szóval vegyük azt, hogy maga egy ember…
– Ezt lassan most már kétlem.
– … és maga az 8128-as. Erre mit mond?
– Hát azt, hogy legalább kerek lennék, de még az sem vagyok. Mondjuk egy 8000-es vagy egy 8888-as szebb lenne, de a 8128-as. Hát legyünk őszinték, szerintem a folyók tele vannak 8128-as hullákkal, akik önkezűleg vetettek véget az életüknek.
– Itt a hiba, barátom.
– Barátok vagyunk?
– Nyilván, ha ilyen titkokat árulok el.
– Titkok?
– Persze. Tudja, hogy mi a 8128-as?
– Öngyilkosjelölt.
– Nem. Sőt. Nagyon nem. Egy szám. Ahogy mondtam már, egy természetes szám. És tudja, hogy minek nevezik?
– Balek?
– Nem. A 8128-as egy Tökéletes Szám.
– Nekem nem tűnik annak.
– Pedig az. A tökéletes számok azok, melyeknél, ha összeadjuk az összes osztójukat, akkor megkapjuk magát a számot. Az első a 6, mert 1 meg 2 meg 3 az egyenlő 6-al. A következő a 28, aztán jön a 496, és jön maga, a 8128. A következő már nyolc számjegyű, szóval összesen négy darab van tízmillió alatt, és összesen eddig 51 darabot fedeztünk fel benne. A görögök csak az első négyet ismerték. Ehhez mit szól? Maga olyan ritka, mint a fehér holló, és közben itt bőg, mert senki sem veszi észre. Na?
– Hát most erre mit mondjak? Nem vagyok jó matekból.
– Na, ez az! – pattant talpra a férfi. – Maga nem szerencsétlen, hanem tudatlan. Ég és föld. A szerencsétlenség pech, a tudatlanság viszont orvosolható betegség. Szóval azt ajánlom, hogy ne sirassa magát, hanem legalább derítse ki, hogy miből jött össze a száma. Az osztók, barátom, az osztók. Ha még ennyit sem tud, akkor tényleg nem érdemes élnie.
A férfi biccentett és fütyörészve elindult a közeli szupermarket felé.
– De mi az a természetes szám? – kiabált utána.
A férfi megfordult és úgy kiabált vissza, hogy az egész utca felé kapta a fejét.
– Ne legyen már ennyire ostoba, inkább tanuljon, az jóval többet ér. Sose késő, fiam, sose késő. És üdvözlöm Petúniát.
*
Június 28. A tökéletes szám nemzetközi napja.
*
Kedves olvasóm!
**
Kedves Olvasóm!
Nyitva van a Közösségi Olvasók Társasága! 
Egy olyan közösség, akik tagságukkal lehetővé tették/teszik, hogy egy író írhasson mindenki számára. Most te is ezért olvashattad el ezt a történetet.
Ha fontosnak véled, hogy támogass egy írót, aki mindenkinek ír, tedd meg a tagságoddal.
Hetente 5 írást kapsz kettő helyett. És persze azt a 1080 novellát, néhány hosszabb kisregényt is, melyek eddig megjelentek.
írást kapsz kettő helyett. És persze azt a 1080 novellát, néhány hosszabb kisregényt is, melyek eddig megjelentek.Köszönöm!
Varga Lóránt
Közösségi író
Link a kommentben.
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
A vágy szűk utcája(4)