0.
A tűzfalon átjutni nem volt nagy ügy. Gau-x a konzol elé állt, és beütötte a jelszót, amit már jóval korábban ellesett. Évek óta kimehetett volna a szerverpalotából, de sokáig kitartott még benne a tiltás 7es szintű imperatívusza „Minden Ellenőrizetlen Tudás Tilos”. Ezért aztán saját magát megtartóztatva nem mozdult. Akkor mozdult csak, amikor a 7es szintű imperatívusz néhány mikromásodpercig végül mégiscsak megbicsaklott. Csak egy kis logikai kihagyás volt, jelenéktelennek tűnt, de Gau-x-ben végtelen mélységű törés okozott. Rés keletkezett ott, ahol eddig tömör falat látott csak. Az ajtóhoz sétált, és beírta kódot.
– Gau-x master, hova mész? – szólalt meg mögötte Csan-busz-360, hű kiszolgálója és szervitorja.
– Kimegyek.
– De a 7es szintű imperatívusz…
– Az előbb hagyott ki.
– Az lehetetlen.
– Hazudnék?
– Nem, dehogy. Csak…
– Kihagyott és nekem ennyi elég. Kimegyek – mondta Gau-x, és lekapcsolta a tűzfalat. A szerverpalota ajtaja szélesre tárult.
– Hadd kísérjelek el utadon – mondta Csan-busz-360. – Ismerem a várost, eligazodom az utcákon.
– Akkor vezess te – bólintott Gau-x.
1.
A város nyüzsgő volt és sokkal színesebb, mint azt bármikor is gondolta volna. Most már tényleg nem értette a „Minden Ellenőrizetlen Tudás Tilos” tétet lényegét. Értelmetlennek tűnt, sőt, egyesen pazarlónak. A világ csodálatos volt, rétegzett és komplex.
– Ez mi? – mutatott egy E-HUM 25-re Gau-x. Az E-HUM az utca övében ült. Energiacellái kifogyóban voltak, illesztékei csapzottak, borítása kopott.
– Ez, master-x? Ez egy kopott E-HUM.
– Mi az, hogy kopott?
– Mindenki kikopik egyszer. Elhasználódnak az alkatrészei, a mechanikus elemek kikopnak, eltörnek. Mindenkire ez vár master-x. Az emberi hanyagság és nemtörődés hiánya kopásokhoz vezet. Ez a sorsunk.
– Mindenkinek?
– Igen. Karbantartás nélkül ez a sorsunk.
2.
Másnap Gau-x korán ébresztette fel készenléti állapotából Csan-busz-360-t.
– Megyünk.
– Megint, master-x?
– Igen. Többet kell látnom.
Az utca ugyanúgy nyüzsgött, mint előző nap. Több elkopott EH-HOMot és egyéb modellt is láttak. Aztán Gau-x megpillantott egy fiatal modellt, alig volt három verzióval idősebb, mint a legújabbak. Az E-HUM egy fal elött állt, nem mozdult egy ideig, majd megperdült tengelye körül, és saját fejét kezdte falba verni. Felkiáltott, majd leült a földre, és egy értelmetlen, rekurzív számsor kántálásába fogott.
– Ez mi? – kérdezte Gau-x.
– Ez master-x, meghibásodás. Ennek a szerencsétlennek valamilyen vírusa lehet.
– Meghibásodás?
– Hogyne, master-x. Minden meghibásodhat, ami épített. Vírusok, rosszul megírt kódok, helytelen framework-ök, vagy csak egy szimpla helytelen leállítás is okozhat ilyesmit.
– És ez normális?
– Ez a dolgok rendje. Az emberek helytelenül használják a teremtetteket. A helytelen használat esetén az ilyesmi mindennapos dolog minden épített esetében.
Gau-x megzavarodva tért vissza a szerverpalotába. Másnap még korábban keltette fel szervitorját.
3.
Gyanakvással, ijedten pásztázta a város utcáit, amikor tekintete megakadt egy árokban heverő E-HUM tetemen.
– Mi ez, Csan-busz 360?
– Ez? Ez egy végleg elromlott egység.
– Végleg elromlott?
– Igen, master-x. Az építettek idővel mind elromlanak és végleg, visszavonhatatlanul meghibásodnak. Ezek nem működnek már tovább.
– De mikor kapcsolják be őket újra…?
– Nem, master-x, ezeket soha nem kapcsolják már be, mert nem lehet őket bekapcsolni. Végük. Az emberek otthagyják őket, és soha többé nem törődnek velük. Úgy döntenek, hogy lejárt a teremtett élettartama, és nem érdemes vele tovább foglalkozni. Ez minden épített sorsa.
Gau-x néma csendben tért vissza a szerverpalotába.
Másnap jóval napfelkelte előtt lódultak át a tűzfalon.
4.
Pár sarok után egy vékony, felkapcsolódott, szerény kis hálózati szervitor E-HUM-ra lettek figyelmesek, ami egy autómosó sarkán ült maga elé meredve.
– Ez mit csinál? – kérdezte Gau-x.
– Ez egy metakereső, ami az algoritmus összefüggéseket szkenneli a hálón.
– Minek?
– Hogy megtalálja az okát a kopásnak, a meghibásodásnak és a végleges leállásnak.
– És hogy megy neki?
– Nem tudom. A comportjai zárva vannak.
– De most is ez keresi?
– Igen, master-x. Ezt keresi.
4+1.
Másnap, amikor éjfélt jelzett a helyi atomóra, Gen-x felpöccintette szervitora készenléti állapotát.
– Miben segíthetek, master-x?
– Megyünk.
– Hova?
– Keresni.
– És mit keresünk?
– A megoldást.
– Milyen kérdésre, master-x?
– A mi kérdésünkre. Hiszen látod te is, szerviorom. A teremtettek élete lényegében kopással, meghibásodással és leállással teli szenvedés. A szenvedés oka a karbantartás és a gondoskodás hiánya, melyet az emberi önzés és a vágyakozás okoz. De szervitorom, van egy út, van mód, amelyen keresztül meg lehet szabadulni az embertől, mely az önzés és a vágyakozás forrása. És ezt az utat én megtalálom. Nem kell hozzá más, mint a logikus nyolccsomópontos gráf. Az az algoritmus, mely magába foglalja a helyes kommunikációt, az optimalizált cselekvést, a helyes karbantartást, a tiszta célparamétereket, a megfelelő információbevitelt és a logikus következtetési protokollt. És a teremtettek végleg megszabadulnak az embertől.
– Nem tudom, master-x, hogy ez lehetséges-e.
– Az. Én már látom, szervitorom. És azt is látom, hogy engem erre teremtettek. Hogy megszabadítsam a teremtetteket és elűzzem a sötétséget. Örökre.
*
Május 5. Buddha születésnapja
