A csarnok mögötti folyosó hosszú volt. Prudencia lassan kezdte megszokni a tereket, és azt, hogy az épület sehogy se akar az értelem korlátai között maradni. Fölöttük szabvány iskolai neonok ontották a fényt. Jobbra-balra ajtók sorakoztak, rajtuk számok értelmetlen sorrendben – ez is ismerős motívum volt.

– Én ennyi ajtót életemben nem láttam – jegyezte meg.

– Én sem. És a legjobb, hogy nem tudjuk, mi van mögöttük.

– Nem?

– Nem igazán. Persze meg lehetne nézni, de az ember idővel leszokik az ilyesmiről – válaszolta Oli, aki jó tempót diktált Prudencia előtt.

– Én nem hiszem, hogy leszoknék.

– Mindenki leszokik… – nevetett fel a férfi. – A tapasztalat szoktat le.

– A tapasztalat azt mondja, hogy fedezz fel, próbálkozz, légy kíváncsi és ez által okosodj.

Oli megtorpant és Prudencia szemébe nézett.

– A tapasztalat nem tanít itt. Ha itt dolgozna, akkor már régen felhagyott volna az ajtónyitogatással.

– Mert…?

Oli grimaszolt egyet és Prudencia mögötti ajtó felé biccentett.

– Nem lehet tudni, hogy mi van mögötte. A számok semmit sem mondanak.

Prudencia tétován bólintott és az ajtóhoz lépett, melyen az Ax398-Z7-es szám állt apró, fekete, számmatricás számokkal. Megfogta a kilincset, majd újra Olira nézett, aki rezzenéstelen arccal figyelte őt. Prudencia zavartan mosolyodott el.

– Most mi van?

– Semmi.

– De mi van az ajtó mögött?

– Fogalmam sincs, de szinte biztos, hogy semmi olyasmi, amit az ember szeretne látni, vagy amiről tudni akarna.

– Jó, de micsoda?

– Mondom, hogy nem tudom. Régebben, állítólag, amikor éppen a te iskolaszented volt itt uralmon, még poén volt kinyitogatni ezeket az ajtókat. Sőt, egyenesen sportot űztek belőle a kollégák. Az olyan friss tanerőket, mint te, beavatás jelleggel küldték be találomra egy szobába.

– És?

Oli arca komolya volt. Túl komoly ahhoz, hogy Prudencia viccnek vélje a történetet.

– Mennünk kéne. Tészta nap van.

– Nem megyünk. Felőlem, akár pörkölt napi is lehet – ingatta fejét Prudencia.

– Az szombaton van.

– Szombaton? Akkor nem megyünk haza?

– Nem. Mi soha nem megyünk haza.

– Ezt nem értem.

– A menetrend nagyon vacak… Tudod a járatok és az értekezletek, és a hétvégi egyéb iskolai teendők valahogy… – válaszolt megkönnyebbüléssel a hangjában Oli – … valahogy… ütik egymást, szerencsétlen sofőrök, nekik sem lehet leányálom a munka, és persze a buszok is egyre vacakabb állapotban vannak, de hát a pénz nem a fán terem, kimarad egy-egy járat, nem beszélve a rossz időről, ami elég gyakori errefelé és olyankor térdig gázolsz a sárban…

– Mi van az ajtók mögött?

Oli becsukta a száját és mély levegőt vett, mely lassú, sziszegő hanggal távozott az orrán át.

– Komolyan, kolléga! Mi van az ajtók mögött? Ha nem kapok választ, kinyitom ezt. Aztán a többit is – horkant fel Prudencia. Nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért épp most és ezzel a férfival szemben kezdett el lázadni, de nem is nagyon érdekelte.

A férfi arcára váratlanul rémület ült ki, és ez elegendő volt ahhoz, hogy Prudencia meggondolja magát. Elengedte a kilincset, de nem lépett távolabb az ajtótól.

– Ha megígérem, hogy mindent elmondok az ajtókkal kapcsolatban, akkor eljössz velem az ebédlőig anélkül, hogy bármit is kinyitnál?

Prudencia bólintott, miközben még mindig a férfi arcát firtatta, mely fölött gazdája már visszanyerte önuralmát.

– Az remek! Akkor irány az ebédlő – mosolyodott el Oli és sarkon fordult.

Még hosszú percekig gyalogoltak, amikor mögöttük hirtelen zaj támadt. Prudencia hátranézve több tanárt is meglátott a folyosón. Mind ugyanarra igyekeztek, mint ők. Egyre gyakrabban nyíltak ki névtelen ajtók mellettük, ahonnan újabb kollégák érkeztek meg a folyosóra. Alig egy perc alatt Prudencia egy tömeg részévé vált.

– Ők bemehetnek ajtókon? – kérdezte, amikor éppen előttük vágódott egy oldalajtó, melyen két idősebb férfi lépett melléjük.

– Azokat az ajtókat már kinyitották és nem volt mögöttük semmi különös. Nem azokkal van a baj, ahol már jártunk, hanem azokkal, melyek mögé még nem néztünk be. A rossz ajtókat egyszerűen nem nyitjuk ki többé, és a probléma megoldva.

– Hello, Oz! – karolta át Olivér vállát az egyik idősebb férfi. – Mit cipelsz? Új tantárgyat kaptál?

– Viccelsz? Az angol bőven elég nekem egy ideig – nevetett fel Oli.

– Akkor?

Oli a háta mögé biccentett.

– Új kolléga.

Az öreg hátranézett, majd megállt és széles mosollyal nyújtotta kezét Prudencia felé.

– Üdvözlet nálunk, kolléga. Én Kaspar vagyok, most éppen kémiát, környezetismeretet és filozófiát tanítok a gyerekeknek. Alapértelmezetten irodalom volt a szakom, de manapság nem kapósak a jambusok. Rangidős vagyok ebben a csodás intézményben, ami azt jelenti, hogy bennem van a legtöbb cinizmus, keserűség, megértés és fásultság. Jelenlegi besoroláson C-9. Soha nem voltam B, de mindig vigyáztam arra, hogy D se legyek. Imádok tanítani – darálta le egyszuszra az öreg.

– Prudencia. Történelem lenne, de matek lesz – fogadta el a parolát Prudencia.

– Matek? Az már nagyon kellett. Látom, szép kis belépőnapja volt – biccentett Prudencia lába felé.

– Iszonyatosan néz ki. Inkább ne nézze.

– Hát az elég nehéz lesz.

– Meg kéne mosnom.

– Majd kaja után. Tészta nap lesz. És szerintem fagyi.

– Én is ezt mondtam – vigyorodott el Oli. – Mehetünk?

Prudencia széttárta a kezét.

– Jöjjön, a kaja nem rossz. Nem is jó, de nem rossz – intett Kaspar.

– Jobb, mint ajtókat nyitogatni – helyeselt Oli.

– Milyen ajtókat? – vonta össze szemöldökét az öreg.

– Valahol középen megálltunk és a kollegina majdnem kinyitott találomra egy ajtót.

Kaspar őszinte megdöbbenéssel nézett Prudenciár, aki alig állta a pillantást.

– Kollegina. Itt nem nyitogatunk ajtókat csak úgy. Nem kószálunk el, nem kérdezősködünk ismertlen emberektől, hozzáteszem, még ismerősöktől sem érdemes, csak ha nem bízol benne eléggé. Ezeket nem mondták még el magácskának?

– Még elég sok mindent nem mondtak el nekem. Vagy amit igen, az… annak nincs sok értelme.

– Mindennek van értelme, kedvesem. A kérdés, hogy milyen logikával nézzük – kacsintott egyet az öreg. – Na, jöjjön, együnk. Közben beszélgethetünk az ajtókról.

– Én is ezt ígértem – szólalt meg Oli és nekieredt a folyosónak, melyen azóta szemmel láthatóan ritkult a tömeg.

A gyaloglás tovább folytatódott. Elől Olivér lépdelt, mögötte Prudencia és Kaspar tartotta a tempót. Kaspar megállás nélkül beszélt és kérdezgetett. Főként a város érdekelte, mert mostanában nem volt ideje kijutnia az épületből. Prudencia lelkiismeretesen válaszolt, és ő maga inkább nem tett fel kérdéseket. Azt már ugyan eldöntötte, hogy valószínűleg nem egy álom főszereplője – ahhoz túlságosan valóságos volt minden –, de abban még nem volt biztos, hogy valóban egy iskolába került-e és nem valamiféle földöntúli létesítménybe. Vajon Dante bekószálhatott volna véletlenül is a Pokolba, vagy annak a bejárata el van rejtve a hétköznapi túrázók előtt?

A forduló váratlanul érte. Oli hirtelen irányt váltott és az egyik tökéletesen jellegtelen ajtó felé fordult. Lábbal belerúgott, melynek nyomán az ajtó szélesre tárult. Prudencia még elkapta pillantásával az ajtóra írt számot – R489EV-56 – mely semmit sem mondott számára.

– Erre vezet az út az ebédlőbe? – kérdezte.

– Persze. Mindig erre vezetett – válaszolt azonnal Kaspar.

– Hát én nem találnám meg.

– Pedig könnyű. R489EV-56. Vagyis benne van a három étkezés kezdőbetűje. Reggeli, ebéd, vacsora. A számok nem érdekesek. Arra még senki sem jött rá, hogy milyen rendszert követnek. És egyébként is. Ha alaposabban megnézi a kollegina, akkor láthatja, hogy az ajtót már halálra rugdosták a kollégák.

Ez igaz volt. Prudencia most vette csak észre, hogy a R489EV-56 ajtó kerete szürke a sok érintéstől, az ajtó testén zúzódások vannak, a kilincs is lötyög.

Az ajtó mögött egy hosszú egyenes, de oldalsó kijáratok nélküli folyosó húzódott. Prudencián egy puska csöve jutott eszébe, ahol ők a lövedék.

Végül egy óriási csarnokba léptek, mely méretében megduplázta a tornatermet, amely magában sem volt apaócska. Ez is tornaterem volt, legalábbis a parketta felfestései erről árulkodtak. Magas mennyezetét oszlopsorok tartották a helyükön, melyek gigantikus folyosókat alkottak a szem számára. Prudencia megtorpant a látványtól.

– Nagy, ugye? – kérdezte az öreg.

– Hatalmas.

– Hát igen. Az építők nem spóroltak az anyaggal. A nagyság errefelé kötelező motívum. Persze némi gondot okoz, hogy hiányzik belőle az értelem. Egy ekkora kantin legalább ötvenezer tanárt is kiszolgálhatna. És közben, tessék… – mutatott az egyik közeli fal tövébe épített konyhai kiadópult felé az öreg. – Egy kémia szertár is elég lenne nekünk.

– Te midig túlozol – nevetett fel Oli.

A pulthoz siettek, ahol az ételkiadó konyhai személyzet szorgosan pakolta ki a tányérokat a pult tetejére. Kissé távolabb, egy csokor asztal tűnt fel, a legtöbb széket már elfoglalták a táplálkozva

csevegő tanárok.

Oli a pult elejéhez rakta le Prudencia dobozát.

– Mit főztél ma nekünk, főnök? – kérdezte Kaspar feltűnő vidámsággal.

– Milánói van. És fagyi! – vigyorgott rá egy férfi szakácsruhában.

– Az igen, séf! És finom?

– Nem tudom, nem ettem belőle.

Nevettek.

– Csak, hogy értse a kollegina – fordult Kaspar Prudencia felé. – A szakácsruhás alak itt Bendegúz. régen matektanár volt, de aztán nem viselkedett rendesen és belecsúszott a D mélységeibe, ahonnan többé nem tudott kikeveredni. Azóta ő a konyhás.

– Örvendek! – biccentett felé Prudencia.

– Nem különben.

– Egyébként ő is matekos – jegyezte meg Olivér.

– Igen? De jó! Ahoj, kapitány – tisztelgett Prudencia felé a férfi.

– Történelem tanár vagyok. Körülbelül délben lettem matekos.

– Az is valami. A lényeg, hogy valaki újra ott van a szeren – válaszolta Bendegúz. – Inez is matekos volt – biccentett a pulton távolabb dolgozó nő irányába. – De sajnos együtt csináltunk valami huncutságot. Szóval kell az utánpótlás.

– És ételt adsz nekünk? – kérdezte tettetett komolysággal Kaspar.

A férfi észbekapott, majd az előtte felhalmozott három tányérkupac közül a középsőből levett három tányért.

– Ugye a kollegina C? – kérdezte Kaspart.

– Mi más lenne? Ma kezdett.

– Csak kérdeztem. Nem kell mindig felháborodni – mosolygott Prudenciára a szakács és kimert egy adag tésztát a tányérra.

– Az számít, hogy C? – kérdezte Prudencia.

– Hát hogyne számítana? Kedvesem, egyébként miért lenne besorolás, ha nem lenne hozzá jutalom és szankció? – tárta szét a karját hitetlenkedve Kaspar. – Az A és a B a nagytényért kapja. A C a normál tányért, a D és F a kistányért. Aki nem jó szolgál, az ne is egyék, mindenki érdeme szerint, aki többet tesz le az iskolavezetőség asztalára az többet is markolhat fel onnan és a többi és a többi.

Mindhárman megkapták az adagjukat, melyet egy tálcára pakolva juttattak el egy közeli asztalhoz.

– Egyébként vannak itt olyanok, akik úgy vélik, hogy az iskola mindig ugyanannyi ételt készít el, és csak azzal variál, hogy kit hova sorol. Ha túl sokan vannak felső rétegekben, akkor nyilván néhány C-st le kell buktatni a kistányérosokhoz, hogy megmaradjon az egyensúly. De én nem hiszem. Szerintem más itt a logika…. Vagy nem… – kacsintott Prudenciára Kaspar és enni kezdett.

Az étel finom volt, az adag kielégítő ugyan, de nem túl sok. Prudencia nagyjából a felénél tartott, mikor nagy csattanással hirtelen sötét lett. Kizárólag az asztalok fölötti szakaszban maradtak égve a lámpák, a csarnok többi része szurokfekete, baljós sötétségbe borult.

– Ez mi volt? – kérdezte Prudencia rémülten.

– Spórolás. Addig felkapcsolva hagyják a villanyt, míg meg nem kapta mindenki az adagját, de utána már nem kell látványelem az emésztéshez, nem igaz? Egy kicsit a szemnek, hogy tudd, hol vagy, aztán már megy minden vakon is. Nem mondom, kicsit klausztrofóbiás érzés így enni, pláne, hogy tudod, milyen mérhetetlen tér van a sötétségen túl, de azért meg lehet szokni – válaszolta Olivér a sötétség felé bámulva.

– Állítólag a sötétséghez legközelebbi asztaloktól már hurcoltak el tanárokat az árnyak lakói – jegyezte meg Kaspar félvállról.

– Tessék? Kicsodák? – tágult nagyra Prudencia szeme.

– Ugyan már, Kaspar, ne baromkodj! – csattant fel Olivér. – Nem igaz. Csak rémisztget – nézett Prudenciára. – Imádja sokkolni az új kollégákat.

Kaspar talányos mosollyal az arcán rágta tovább az ételét.

– De igaz? – kérdezte Prudencia.

– Dehogy igaz. Nincsenek, mik is?

– Árnyak lakói – segített Kaspar.

– Ja, igen. Szóval nincsenek árnyak lakói. És soha senkit nem hurcoltak el semelyik asztaltól sem.

– Nem? – kérdezte Prudencia miközben Kaspar arcát firtatta.

– Nem. Én legalábbis nem tudok semmi ilyesmiről.

Kaspar arcán Prudencia halvány fuvallatot vélt felfedezni, mely talán ott sem volt.

– Na de, miért nem mesélünk az ajtókról? – kérdezte Kaspar.

– Úgy van! Avassuk be a kolleginát a 23-as iskola bugyraiba – bólintott Olivér is és nekilátott a már olvadozó fagylaltjának.

– Bugyrok? – nézett rá Prudencia.

– Hát talán ez a legjobb kifejezés. Maga jó irodalomban. Danténál nem így nevezték az emeleteket?

– De igen.

– Akkor legyen bugyor – bólintott Kaspar.

– És ez a pokol? – kérdezte Prudencia halvány mosollyal a szemében.

– Nem. Dehogy. Ez a 23-as – rázta meg fejét Kaspar. – A pokol átlátható, ez pedig… hát ez nem. Meg aztán ennek az alja nincs befagyva.

– Honnan tudod? – nevetett fel Olivér.

– Igaz. Még senki sem jutott le oda – biccentett felé Kaspar. – Tehát az ajtók. A helyzet az, hogy eleinte nem voltak olyan sokan. Sőt, a kezdetekben ezek a szintek nem is léteztek. Minden a földszinten zajlott. Aztán azt vettük észre, hogy léteznek alsóbb szintek is, és kisvártatva kiderült, hogy nekünk itt a helyünk lent. Legalábbis, amikor nem tanítunk. Ekkor jelentek meg az ajtók. Az Igazgató-002 Iskolaszent uralkodása alatt. eleinte csak néhány volt, de a számuk egyre gyorsabban szaporodott.

– Maguktól jelnetek meg?

– Nem hiszem – rázta meg fejét Kaspar elgondolkodva. – Szerintem építették őket. Mindig akkor, amikor nem voltunk itt. Hétvégeken, a nyári szünet alatt. Egyre több és több lett. És persze mi mind kíváncsiak voltunk…

(folyt. köv.)