A repülőjegy olcsó volt. Megvette a családnak. Régen voltak a nagymamánál, és ennyi pénzért a hülyének is megéri. Harmatka elővette a bankkártyáját, és már majdnem bepötyögte az adatokat, de a piros masnival felcicomázott mező megállította a mozdulatot.
EGY SZÁZALÉKKAL IS SOKAT SEGÍTHET
TEGYE ZÖLDÉ AZ UTAZÁSÁT!
Nem szokott reagálni az ilyesmire, de most jó kedve volt. A jegy fillérekbe került, és jónak ígérkezett a karácsony. Elolvasta a szöveget, és megpróbálta felfogni az értelmét. Az ajánlat végül is egyszerű volt. Pár fillér plusszért a társaság valami olyasmit tesz, amivel talán megmenthető az egész bolygó. Hogy mit, azt nem részletezték, de a gondlat, hogy a pénzével tehet valami jót is a világért, kecsegtetőnek ígérkezett. Némi hezitálás után bekattintotta a mezőt. A végösszeg megemelkedett. Újabb szöveg figyelmeztette, hogy a jócselekedet nem marad jutalom nélkül. A befizetett fillérekből 40 tonna széndioxid kibocsátást spórolhat meg a bolygónak.
– Negyven tonna – ráncolta össze a homlokát Harmatka. Soknak tűnt, de eközben kecsegtető is volt. – De jó – tette még hozzá.
Újra maga elé tette a kártyát és felvitte az adatokat.
A fizetés gomb megnyomása után elektromos igazolások garmadája érkezet a gépére. Egy piros masnis PDF-ben arról tájékoztatták, hogy a környezetvédelmi hozzájárulással lehetővé tett -40 tonna egy órán belül érvényessé válik és persze köszönik. A föld nevében.
– Hát szívesen – vigyorodott el Harmatka, és arra gondolt, hogy lám, lehet így is intézni a dolgokat.
** **
A bevetési parancs csörömpölve érkezett. A drónállomás pilótája éppen a kávéját szürcsölgette, amikor megszólalt az ügyeleti telefon.
– Uram? – vakkantott bele amilyen gyorsan csak tudott.
– Bevetés, hadnagy.
– Értettem.
– Cél?
– A koordináták már betáplálva a védett csatornán.
– Igenis.
– Egy órája van a feladatra.
– Értettem.
– És ha végzett, ne szálljon le.
– Ne?
– Ne. Szinte biztosra veszem, hogy lesz még egy menet ma este.
A pilóta beült az irányító pult elé, ahol már megjelentek az adatok. A drón felszállt.
– Na, mi van? – lépett mögé Adina. – Megint egy falu?
– Aha. A harmadik ma délután. Ez összesen már ezer fő.
Adina némán nézte ahogy a hadnagy a település fölé tereli a repülőt, majd a rakéták megsemmisítik a célt.
– 39,567 TONNA KIBOCSÁTÁS
Jelent meg a felirat a képernyő alján.
– Úh! Kár, hogy nincs mindig karácsony – csóválta meg fejét Adina.
– Mert? – nézett fel rá a hadnagy.
– Mert ilyenkor olyan törődők az emberek. Ilyenkor… tudod…
– Nem tudom.
– Ilyenkor elhiszem, hogy van még remény.
