Végül mégis sarokba szorították. Klarissza izzadtan dőlt neki egy szervízpanelnek. Az őrség már elfoglalta a kijáratot. Nem volt esélyük.
– Akkor ennyi! – mondta Alfréd. Átvizsgálta a kezében lévő fegyvert. Az előbb vette el egy eszméletlen katonától. Még maradt néhány töltet. Ez talán percekre feltartóztathatja őket.
– Csak engem akarnak. Te nyugtan elmehetsz – súgta Klarissza. – Én pedig úgyis megúszom.
– Hogyan?
– Édesem, mesterkém vagyok. Szerinted nem érek annyit a piacon, hogy élve fogjanak el? Egyébként is. Senkit sem öltünk meg. Hivatalosan még csak kihágást követtünk el. Az semmiség. Egy kis kábítólövedékes csihipuhi egyáltalán nem kíván vért.
Alfréd megcsóválta a fejét: – Akkor is, hogy lehet ennyire biztos a dolgában, asszonyom?
– Nem először kapnak el. Valójában ez csak egy fázis a munkamenetben. Akkor lenne baj, ha nem találnák nálam a kódot. Az eléggé felbosszantaná őket. Keresni kezdenék, és ha keresik, akkor a kihallgatás sem lenne barátságos. Persze azt is kibírnám.
– Hogyan?
– Vannak olyan trükkjeim, amit csak mesterkémek ismernek.
– Csodálom magát.
– Nem kell. Elég, ha tanulsz. Ez az első bevetésed velem. Valójában én szégyellem magam, hogy a vége kicsit döcögött.
Alfréd az elmúlt fél óra őrült rohanására gondolt és arra, hogy ha ez egy kicsi döcögés, akkor inkább nem akarja megtudni, hogy milyen, amikor baj van. A rendszer MI-je, ahová betörtek, új parancsot adhatott a katonáknak, mert hirtelen csend lett.
– A lényeg, hogy nálam legyen a kód. Visszaveszik és mindenki megy a dolgára. Ők örülnek, mi pedig nyertünk.
– De hát visszaveszik.
– A mesterlemezt? – mutatta fel a kezében lévő apró kis fémlemezt. A mindkét oldalon sűrű számsorral telenyomtatott lapocska megvillant a mennyezeti világításban. – Azt bizony vissza. De a kódot…
Klarissza kacsintott egyet és kilőtt egy célzatlan lövést a panel mögül csak úgy a miheztartás végett. A sugárfegyver apró kis lökésekkel szórta meg a kijárat környékét, de senkit sem talált el. Válasz nem érkezett.
– Mi van a kóddal?
– Az már nálad lesz.
– Nálam – kerekedett ki Alfréd szeme.
– Nálad bizony. És te gond nélkül kisétálsz vele.
Alfréd megcsóválta a fejét: – Asszonyom. Túlbecsül engem. Ennyi számot képtelen lennék megjegyezni. Azt hiszem, senki sem képes erre. Pláne ennyi idő alatt.
Klarissza a fiatal fiúra nézett. – Hát pedig most meg kéne erőltetned magad.
Alfréd felnyögött, amit Klarissza nem bírt túl sokáig, és hangosan felnevetett.
– Azért neked tényleg sokat kell még tanulnod.
Alfréd tétován bólintott.
– Asszonyom! – kiáltotta el magát az üldöző katonák parancsnoka.
– Tudjuk, hogy önnél van a lemez. Legyen esze. Adja át és szépen elfelejtjük ezt az egészet. Persze önt letartóztatjuk, ahogy az szokás, de baja nem esik.
– Azert szeretném ezt írásban is látni – kiáltott vissza Klarissza.
– Az MI garantálja. Ha visszakerül a mesterlemez, akkor a jó kapcsolat érdekében nem emel vádat.
– Egy kis türelmet! Ezt meg kell beszélnem a társammal.
Alfréd hitetlenkedve nézett a nőre. – Asszonyom, velem nem kell semmit megbeszélnie. Azt csinálom, amit mond…
– Kuss, és figyelj – mondta Klarissza és egy furcsa tárgyat húzott elő a zsebéből.
*
Alfrédot azonnal fogadta a központ. Úgy sétált át az irodák, titkárnők és őrök garmadáján, mint ha ő vezetné a helyet.
– Na, fiam, magánál van a kód?
– Jelentem, uram igen. Már leadtam az MI-nek.
– Helyes! – biccentett a parancsnok. – És? Hogyan hozták ki?
– Uram, nem tudom.
– Nem tudja? De hát ott volt.
– Uram, Klarissza mesterkém csinálta.
– Nyilván nem maga – bólintott a férfi. – De hogyan? Csak szakmailag érdekel. Az öreglány tud egy két trükköt.
– Az nem trükk volt, uram. Inkább varázslat.
A parancsnok felnevetett. – Varázslatok nincsenek, csak titkok és tudás. Szóval mit csinált?
– Elmondani nem tudom, uram. De megmutathatom.
– A legjobb, fiam, a legjobb. Mutassa.
Alfréd reszkető kézzel nyúlt a zsebébe. Egy cetlit vett elő, rajta gyöngyírással írt számok sorakoztak végestelen végig.
– Ezt csinálta – súgta áhítattal Alfréd. – De ha agyon ver, akkor sem tudom, hogy hogyan.
*
Január 25. A kézírás napja
Hogyan kell ünnepelni: Fogj egy tollat és kézzel írj valamit valakinek. És reménykedj, hogy el tudja olvasni.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!