Rubinka Amáliára nézett, aztán az ajtón éppen besasszézó Félixre. A férfi megtorpant, amikor észrevette őket, de látszott rajta, tudja, hogy már nincs menekvés, csak valami átlátszó ürüggyel úszhatja meg a találkozást, az pedig elég kellemetlen lenne az elkövetkezendő napokra nézve. Sem Amália sem Rubinka nem volt hülye. Sőt, Amália toronymagasan kiemelkedett közülük, nem véletlen lett ő az osztály vezetője.
– Mi legyen? – kérdezte szinte mozdulatlan szájjal Rubinka, miközben Félix fancsali képpel átvágott a szálloda hallján. Reggelihez gyülekeztek a vendégek.
– Bármennyit – súgta vissza Amália. – A csapatépítés még nem kezdődött el, majd csak tíztől leszünk csapat, szóval addig nyugodtan lehet.
– De Félix ki lesz ütve.
– Félixért nem kár. Viszont milyen a potenciája…
Néhány pillanatig a közelgő férfit bámulták.
– De mégis mennyi kell? – kérdezte Rubinka.
– Kettőnk laptopja, a kocsi míg lent vagyunk… talán még haza is vinnék belőle.
– Ugyan már! – nevette el magát Rubinka.
– Dehogynem! Én vagyok a főnök vagy sem?
– Jó igen, de akkor is… szegény Félix.
– Félixnek semmi baja nem lesz. Kemény egy fickó. Kifejezetten hülye, de nagyon stramm.
– Te is kemény vagy.
– Én? – nézett Amália Rubinkára. – Én csak védem a világot.
– Kész szent vagy.
– Tudom – bólintott komolyan Amália. – A töltő?
– Beállítva – súgta vissza Rubinka éppen akkor, amikor Félix odaért hozzájuk.
– Hölgyeim!
– Csüccsenj csak le! – mosolygott rá Amália.
– Igenis, főnök.
– Most még nem. Majd csak tíztől. Nos, Félix, hogy vagy mostanában?
– Hát, nem is tudom, van néhány gond, de…
– Jaj, nekem is – vágta félbe a férfi mondanivalóját Rubinka. – Képzeld, a sógorom eltörte a kezét. Szilánkos. Iszonyatos fájdalmai vannak. Most telefontált. De hidd el, az még semmi, két napja fáj a fejem…
– Sajnálom – hümmögte Félix.
– Én is. Itt szaggat, látod? Mintha tűket döfnének bele. Tudod, hogy milyen az? Dehogy tudod. Az olyan, mint amikor egy hete megvágtam magam egy késsel. A vágás fáj, de utána sokkal rosszabb. Orvosnál is voltam már vele. Migrén. de olyan, amit még senkinél sem diagnosztizáltak…
Amália mosolyogva dőlt hátra. Jól mentek a dolgok. Rubinka egy zseni volt ebben a műfajban.
…
Amikor kinyitott az étterem ajtaja és a tömeg betódult reggelizni, Rubinka úgy szakította félbe a mondatot, mintha el sem kezdte volna. A két nő felpattant a helyéről, Félix fehér arccal, beesett szemekkel ült tovább.
– Gyere, Félix, vár a reggeli. Egyél rendesen.
A férfi szótlanul tápászkodott fel, és elkacsázott a svédasztalok irányába.
– Mennyi volt? – kérdezte Rubinka.
– Kilenc perc, de keményen toltad neki. Sajnáltam a végére.
– Te mondtad, hogy lehet.
– Én mondtam – bólintott Amália. – És mennyi jött össze?
Rubinka a kezén fityegő okosórára nézett. – 80 kilowattóra.
– Az igen! Még két csevegés és két hétre jók vagyunk – bólintott elégedetten Amália.
– Félix kész lesz tőle.
– Ott van Barbi is! Egy erőmű. Csak ezért nem rúgom ki – mondta Amália és egy pajkos grimaszt vágva besétált az ebédlőbe. Félix már egy halom tojásrántottával töltötte magát.
*
Július 10. Az energiafüggetlenség globális napja.
Ezen a napon érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miként válhatunk függetlenné a fosszilis energiaforrásoktól.
