Sporttársak, vízbe!

2026. július 30.

– Akkor mondom az új szabályokat. Figyeljetek! Első szabály. Egy csapatban hét fő van.
– Mi az hogy hét, Jenő? Nem tizenegy? Ez vizifoci, vagy nem?
– Nem. Ez már vízilabda.
– Mióta?
– Öt perce. Figyelj kérlek.
– De hét?
– Bocs Géza, de hét. Így is le fog sérülni valaki. Második szabály. Lesz bíró. Mégpedig én.
– Tiltakozom! Miért te?
– Mert én ismerem az új szabályokat, és mert csak. Ha nem tetszik, Károly, akkor nem leszel benne a kezdőcsapatban. És ne röhögj! Harmadik szabály. Jolika és Jucus lesznek a vonalbírók.
– Jucus is a vízben lesz? Ági nem jöhet?
– Ági nem jöhet. Jucus a parton lesz velem. A gólvonalnál áll, és jelzi a gólt.
– Tiltakozom! Jucus a Jenő felesége.
– Annál inkább ő lesz a vonalbíró. Négy. A játékidő kétszer tíz perc. A felénél térfélcsere…
– …
– Mi van? Senki sem tiltakozik? Végre. Ötös. A gólvonalat kapufa jelzi. Nálunk zászló lesz egymástól 3 méterre. Akkor van gól, ha a gólvonalon átmegy a labda a két zászló között, és ha Jucus vagy Jolika gólt jelez.
– És ha nem jelez?
– Akkor nem gól.
– És ha átmegy, de a Jucus nem jelez?
– Akkor sem gól. Vita lezárva. Hat. Gólt úgy lehet elérni, hogy két kézzel, ismétlem: két kézzel, a lasztit a gólvonal mögé helyezed.
– Két kézzel? Azt meg hogy? Megfulladok.
– Jó, Ernő, te nem vagy benne a kezdőcsapatban.
– De két kézzel!? És ha dobom?
– Nem dobod, mert nem érvényes.
– És ha lököm.
– Nem lököd. Helyezed. Tehát újra: a két kezeddel megfogod, odateszed szépen a vonal mögé, Jucus jelez, gól. Világos? Hét. Szabad a labdát úszás közben tolni, nyomni, fogni, passzolni.
– Víz alá vinni?
– Nyilván azt is szabad. Különben hogy dugod el a Gyuri elől, Jenő? A segged közé is szoríthatod felőlem, ha tudsz úgy úszni. A lényeg, hogy vidd előre. Nyolc. A kijelölt területen, vagyis a kapu előtt csak a kapus védekezhet. Mezőnyjátékosnak tilos a kapust megérintenie, megtámadnia, akadályoznia.
– Akkor hogy vigyek be gólt, Peti?
– Ahogy akarsz, csak két kézzel csináld anélkül, hogy Gusztihoz hozzányúlnál. Guszi tabu. Kivéve…
– Végre!
– … kivéve, ha Guszti kiúszott a kapu elől és nála van a labda.
– Akkor lehet?
– Akkor lehet. Guszti szabad préda. Kilenc. Senki nem fojtogathat, akadályozhat, foghat vissza, nyomhat víz alá olyan játékost, akinél nincs labda. Ez világos?
– És akinél labda van?
– Azt ne öljétek meg.
– De azért rugdosni szabad?
– Kicsit.
– Fojtogatni?
– Kicsit.
– Pofozni? Ferivel van egy kis elszámolni valóm.
– Hülye. A válasz: kicsit. A lényeg, hogy túl durva nem lehetsz.
– De az mit jelent?
– Nem tudom. Majd ahogy érzem. Akkor majd sípolok.
– Mikor sípolsz?
– Ha szabályt szegtek. Ez a tizedik pont.
– Hogy szabályt szegünk?
– Hogy sípolok, ha egy labdával nem rendelkező játékost izélgetsz, és ha a labdás a halálán van. Vagy ahogy érzem, akkor sípolni fogok.
– Ez nem tetszik.
– János, te sem vagy benne a kezdőcsapatban. Ha sípolok, ti leálltok egymás gyilkolásával, vili?
– A Vili is?
– Mindenki. Ha valakinek szabaddobást ítélek, azt azt jelenti, hogy szabadon dobhat onnan, ahonnan mutatom és ti közben nem pofozhatjátok fel. Ez a szabaddobás. Példa: Jenő ki akarja szúrni Dani szemét, akinél nincs is labda. Sípolok. Leálltok. Dani szabadon dobhat. Ennyi. Ja, nem: tizenegy. Ha a laszti kimegy a partra, akkor vagy én vagy Jolika vagy Jucus visszadobja oda, ahol kiment és onnan folytatódik a verekedés. Na ennyi. Akkor mindenki mindent ért?
– Most, itt szárazon, felpofozhatom a Ferit, ha már a vízben nem…
– Nem! Már játékos vagy. Várd meg, míg nála lesz a labda. Na! Sporttársak! Akkor vízbe. Írjunk történelmet.
*
1899 július 30. Első vízilabda-mérkőzést rendezték Magyarországon.
A sporttörténeti kutatások szerint a legelső, 11 pontból álló hivatalos szabályzatot a londoni Swimming Association fektette le „11 rules for water football” néven. William Wilson ezt vette alapul Glasgow-ban, amikor 1876–1877-ben finomította a pontokat, kifejezetten a brutális birkózás visszaszorítására és a látványos passzjáték elősegítésére. Ez jutott el hozzánk a század végére.
Az első mérkőzés (1877): Az első, Wilson-féle szabályok szerinti nyilvános meccset a skóciai Aberdeenben, a Dee folyóban rendezték meg a Bon Accord Fesztivál keretében.
Hivatalos elismerés (1885): A brit úszószövetség (Swimming Association of Great Britain) Wilson szabálykönyvét alapul véve és kiegészítve ismerte el a vízilabdát önálló sportágnak.
A találkozót a Magyar Úszó Egylet (MUE) úszóiból alakított két együttes játszotta le Siófokon, a Sió-csatornában, 1899 július 30-án.
A korabeli feljegyzések és Páncél János A magyar vízipóló története című szakkönyve szerint a játékosok így álltak fel a mérkőzésre:
„A” csapat:
Halmay József
Jónás István
Körpel Andor
Láng László
Tasnády Endre
Sugár Elemér
Klein Géza
„B” csapat:
Halmay Zoltán
Ónody József
Gräfl Ödön
Balatoni Gräfl Károly
Gillemot Ferenc
Welkugel Brunó
Párnitzky Lóránt
A „B” csapatban játszó Halmay Zoltán a magyar sporttörténet egyik legnagyobb alakja. Nem sokkal a siófoki meccs után, az 1904-es St. Louis-i olimpián két aranyérmet nyert úszásban (50 és 100 yardos gyorsúszásban).
Gillemot Ferenc neve a magyar labdarúgásból is ismerős lehet: kiváló atléta és úszó volt, de ő lett a magyar labdarúgó-válogatott legelső szövetségi kapitánya is 1902-ben.
Gräfl Ödön pedig Magyarország legelső úszóbajnoka volt.
A játékvezető: A meccset Lindner Ernő vezette, aki a MUE riválisának számító MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Football Club) kitűnő sportembere és úszója volt.
A küzdelem egyébként végül testvéries, 1:1-es döntetlennel zárult.

🎲 Még egyet!