– Akkor ez most mi? – kérdezte a Smacek.
Smacek nagy szakértő hírében állt. A háztömbben, de még a kerületben is hozzá jöttek, ha fociról volt szó. Mert Smacek járt harminchatban Berlinben, és látta, ahogy kapunk egy háromnullás zakót a lengyelektől, de a játék akkor is jó volt, és látta a Peru-Osztrák meccset is, és a szervezőknek nincs igaza: Peru akkor is jobb volt. Hiszen öt érvényes gólt lőtt a ráadásban, és így is csak kettőt ítélt oda a bíró. Fatökű, mind.
Smacek bácsi vizsgálgatni kezdte a szelvényt.
– Ez egy totó – mondta István a cipész.
István gyakran járt Smacek bácsihoz beszélgetni. Különösen a hétvégi meccsek előtt. Az öreg mindig megmondta a végeredményt. Olyan volt, mint egy focibéka.
– Az meg mi a nyű?
– Az egy játék, amiben Smacek bácsi és én is milliomosok leszünk.
Smacek bácsi röhögött egy kicsit. – Olyan játék nincs, amiben mi milliomosok leszünk, fiam.
– De van. Most találták fel. És állami.
– Na, olyan játék meg tényleg nincs – kacagott Smacek.
– Pedig itt tartja a kezében. Ez egy totó. És Smacek bácsinak az a dolga, hogy megmondja nekem a hétvégi meccsek eredményét.
Eddigre elég sokan gyűltek össze Smacek körül a park szélén. Az öreg itt tartotta szokásos, beszélgetős, sakkozós délutánjait.
– Márhogy mi? – hagyta abba a nevetést az öreg.
– Ez egy szelvény. Itten kell tippelni a rubrikába – mutatta István.
– És ha megvan a tipp?
– Akkor várunk.
– Mi az Isten nyavalyájára?
– Hát a meccsekre. Ha Smacek bácsi jól tippel tizenkétszer, akkor egy kosár pénzt nyerünk.
– Ketten?
– Én fizetem a felét.
– Már minek?
– A szelvények. Smacek bácsi, csak nem hitte, hogy ingyen kapunk pénzt? Három forint harminc fillér.
– Akú’va!
– Nem sok. Gondoljon bele: ha jól tudja az eredményeket…
– Jól tudom – bólintott Smacek bácsi, és gondolataiba mélyedt.
Eltelt egy hosszú perc. A légy zümmögését is meg lehetett hallani a parkban, leszámítva, hogy közben elment mellettük a hatos villamos.
– Itt van három forint – mondta végül az öreg, és kihalászta a pénzt a zsebéből. – Neked nincs pénzed.
István elvette a pénzt. – De ha nyerünk…
– Felezünk – bólintott az öreg. – Na akkor az első meccs?
– Újpest-Fradi.
– A hétszentségit, de belekezdtek ezek a tutusok.
– Totósok.
– Mit bánom én. Szóval Ute- Fradi.
Smacek bácsi elgondolkodott, majd komoly, kimért mózesi kinyilatkoztatásként közölte: – Kettő-egy a Fradinak.
István és még vagy harmincan írni kezdtek. Smacek bácsinak izzadt a keze, de élvezte. Minden egyes percét imádta, míg ott álltak. Csörgött a villamos, és ők a jövőbe láttak. Gólokat, becsúszásokat, rosszul ítélt leseket véltek felfedezni révedező szemeik előtt.
A hét második fele várakozással telt, míg végül vasárnap Smacek bácsi és az egész utca elment a meccsre. Aztán Smacek bácsit egy ideig nem kérdezték meccsekről. A Fradi kikapott öt-egyre. Az öreg egyetlen meccset sem talált el. Amikor megkérdezték, hogy hová lett a jóstehetség, csak annyit válaszolt: „Hülyék, rossz hetet kérdeztetek!”
Smacek bácsi ötvenhárom november tizennegyedikén halt meg, éppen két héttel az angol-magyar előtt. Addig egyetlen hetet sem hagyott ki tippelés nélkül. A kórházba szállítása közben odanyöszörögte Istvánnak. – Nyerni fogunk, érzem. Pisti, vegyél egy szelvényt!
Nyertünk.
Néha nem a nyereményért játszunk, hanem hogy játszhassunk.
*
Magyarországon 1947. október 19-e volt az első nap, amire tippelni lehetett a Totón.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!