Aztán egymás szemébe néztek. Mély, baráti nézés volt, mely csak igazi barátok között szokás. Ismerték egymást már ezer éve, de valódi barátokká tíz éve váltak, amikor Barnának torokgyíkja volt. Vacak egy torokgyík volt, és rátelepedett egy még vacakabb influenza, de Tibi minden nap ott volt. Bevásárolt, megfőzött, kissé rendbe rakta a lakást, és egy kicsit beszélgetett Barnával, persze nem annyit, hogy kifáradjon, de annyit azért igen, hogy Barna úgy érezze, valaki törődik vele. Ha megkérdezték volna Tibit, hogy miért, nem tudott volna értelmes választ adni. És ez volt benne a legjobb. A dolog csak úgy kialakult. Valamiféle késztetés formálta, és nem egy kigondolt akarat.
Egy torokgyík tette pályára a barátságukat, és egy becsípődés pecsételte meg. Tibi csípődött be. Barna persze ott volt. Nem minden nap, de ott volt. És amikor ott volt, akkor beszélgettek, és Barna főzött és megígérte, hogy hoz majd gyógyszert az ausztrál barátjától, aki valami csodára képes, ha becsípődésról van szó. Aztán persze nem hozott, de attól még jó volt, hogy megígérte, és sokat röhögtek, és röhögni akkor is jó, ha ez ember be van csípődve és minden lélegzetvétel fáj. Akkor legalább a röhögéstől fájjon, nem igaz?
– Barátok vagyunk – mondta Barna.
– A legjobbak – bólintott Tibi.
– Az a csodálatos a barátságban, hogy az ember őszintévé tud válni. Mintha önmaga kivetülése állna vele szemben, akivel bármikor bármit megbeszélhet anélkül, hogy félnie kellene. Ez benne a legjobb. Az őszinteség. A lehetőség az igazmondásra. És ez olyan igazságok kimondása, melyekhez nem juthatunk másképpen, hiszen senki sem láthatja önmagát úgy, ahogy egy másik ember látja őt. De hiába látják mások, ha azok nem mernek beszélni arról, amit látnak. De egy barát igen. Egy barát mondhatja, mert ott nincs sérülés, nincs sértődés. Ott csak információk őszinte, építő, támogató közlése van. Semmi sértés. Segítség. Ez van. Barátok egymás között, egymásért beszélnek egymáshoz – mondta Barna.
– Szeretem, amikor valaki őszinte – bólintott Tibi.
– Tényleg?
– Aha.
– Igen. Én is. Ez az igazi barátság alfája és omegája – bólintott komolyan Barna.
Újra egymás szemébe néztek.
– Tudod, én sokszor félek – szólalt meg Tibi.
– Mitől?
– Csak úgy. Mindenféle dolgoktól. Nem látszik rajtam, de van úgy, hogy rettegek – szólalt meg Tibi.
– Hát ez nem nagyon látszik meg rajtad. Szerintem te nem félsz semmitől. Sőt. Az az igazság, hogy néha pont ez a baj veled. Túlzottan határozott vagy. Nyers és nagyon kioktató.
– Komoly?
– Aha. Ha te kijelentesz valamit, akkor az úgy van. Ez iszonyú durva tud lenni ám mások számára, akik úgy érzik magukat, mint valami kis pondró a porban. Tibi kinyilatkoztat, mindenki húzza meg magát.
– Ez komolyan így jön le?
– Aha. Nyers vagy. Én értem, hogy miért, de soha nem merek rád szólni.
– Hát pedig szólhatnál. Egyébként igen, tudom, hogy néha kemény vagyok.
– Kemény? Inkább durva. Megsemmisítő. Néha kegyetlen. Persze nem veszed észre.
– Nem. Tényleg nem.
– De ez nem nagyon segít a másikon. Ott volt az az eset a Gigivel.
– De hát nekem volt igazam.
– Igen, de Gigi porrá vált.
– Tudom. Elnézést is kértem tőle.
– Talán, ha nem csinálnád… Ha minden megszólalásod előtt számolnál háromig. Vagy tudod mit? Legyen inkább tíz. Ha minden megszólalásod előtt tízig számolnál, akkor lenne esélyük a többiknek is. Akkor talán nem döngölnél mindenkit a földbe a véleményeddel.
– Aha. Megpróbálom.
– Igen. Az jó lenne – bólintott Barna.
– Sajnálom.
– Ne tedd. Ettől barát egy barát. És ne haragudj, hogy letámadtalak, de szerintem ettől sokkal harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb lehet a többiekkel a kapcsolatod.
– Aha.
– Ugye nem haragszol?
– Nem.
– Ezt nem bántásból mondtam.
– Persze.
Egy ideig hallgattak.
– Barna.
– Tessék, Tibi.
– Úgy érzem, hogy…
– Na, mit?
– Hogy igazad van. Nagy dolog, hogy ezt elmondtad.
– Hát igen. Őszinteség.
– Csodállak.
– Nem kell. Az őszinteség gyakorolható.
– Oké. Fogom is. Döbbenetesen őszinte vagy velem, miközben annyit hazudsz magadnak.
– Mi?
– Hazudsz magadnak. De ez nem hiba. Csak úgy mondom. Ez kívülről sokszor látszik ám…
– Na már megint!
– Mi megint?
– Megint erőszakos és sértő vagy. Látod, erről beszélek!
– De…
– Mi de? Ilyen egy barát? Ez neked a barátság? Tudod mit? Hagyjuk inkább az egészet – mondta Barna, és elviharzott.
Utána Barna csípődött be, de Tibi most nem ment el hozzá. Úgy gondolta, hogy jobb így: őszintén, de lehetőleg baromi távol egymástól.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!