Nem hitte el a hirdetést, ami a szeme elé ugrott. Nevetett és hajtotta volna tovább, de a felhívó szöveg alatti telefontszám valahogy valóságosnak tűnt. Nem véletlenül lapozgatta a netet immár napok óta. Váltani akart. Az állás és képzéshirdetések anatómiáját gyorsan megtanulta, és a nevetséges kis szöveg bármennyire is könnyfakasztó volt, mégis megmozgatott benne valamit. Ha csak a hecc kedvéért is, de eljátszott az ötlettel. Vigyorogva hívta fel a számot, ahol közölték vele, hogy a hirdetés valós, de a felvételi beszélgetésnek élőben kell lezajlania. Szinte fel sem fogta, hogy lebeszéltek vele egy időpontot, ahogy az is inkább egy filmbe illett, amikor belépett az épületbe és megkereste a beszélgetés helyszínét.
– Ivett? – állt fel nagy lendülettel asztalától egy férfi, amikor kopogás után benyitott az ajtón. – Már vártuk magát és nagyon örülünk, hogy eljött. Leülne?
Megrázta a fejét.
– Tudom, hogy ez átverés, csak egyszerűen nem bírtam kihagyni.
– Átverés?
– A tanfolyam. Nyilván az.
– De nem az.
Ivett felnevetett és megcsóválta a fejét. Kandi kamera lehet. Nem baj. Talán fizetnek érte valamit.
– Ugye nem akarja, hogy elhiggyem azt, hogy egy OKJ-s bérgyilkosképzést indítanak.
– Pedig azt indítunk. Érdekli? Jó lenne, mert a nők alulreprezentáltak ebben a szakmában, és így sokkal jobbak a munkaesélyeik.
– Maga viccel.
– Miért viccelnék? Tényleg nem ül le?
Helyet foglalt. Most sem tudta, hogy miért.
– Mesélne erről a szakmáról egy kicsit? – nézett a férfira és komolyságot erőltetett az arcára.
– Persze. Azért van itt. Tehát. Bérgyilkosképzés. Csak szigorúan az alapok. Lehet emelt szintre is menni, de azt nem támogatja az állam.
– Az állam támogatja a bérgyilkosképzést?
– Hát igen. Ahogy a katonaságot, és egyéb hasonló dolgot. Valahol meg kell tanulni minden szakmát, nem igaz?
– De mi most bérgyilkosságról beszélünk.
– Arról.
– Ami azt jelenti, hogy pénzért ölünk embereket.
– Ez gond?
– Mi?
– Hogy pénzért csinálja? Ha igen, akkor maradjon amatőr. Azt is lehet jó színvonalon művelni, és nincs benne pénz. Persze számlát sem kell adni, de nyilván akkor nem fogadhat el semmit a megrendelőtől, mert az adócsalás, és az viszont büntetendő.
Ivett mereven nézett a férfira.
– Maga komolyan beszél.
– Az adócsalás komoly dolog. Ha viszont pénzért csinálja, akkor természetesen kell képzés, engedély, számla. Hogy legális legyen.
– De hát pénzért kell majd embereket ölni.
– Már elnézést, de manapság minden pénzbe kerül. Ez most miért készíti ki ennyire?
– Nem az készít ki, hogy fizetnek, hanem a munka.
– Nem szeret dolgozni?
– Jesszusom, de igen… de itt ölni kell. Embereket.
– Így van. Egyébként tud ölni?
– Istenem, dehogy!
– Ezért kell a tanfolyam. Ha nincs megfelelő képesítése, akkor fusimunkát végez majd. Beperelhetik és az biztos, hogy alaposan meg is büntetik.
– Hát azt nem csodálom, hiszen megöltem egy embert.
– Mert tudás nélkül, számla nélkül ölte meg. Hová lennénk, ha az állam mindenkinek megengedné, hogy azt csináljon azt, amit. Szétesne az ország. Szakmák kellenek, minőségbiztosítás, szabványok, lekövethetőség, transzparencia, tiszta gazdaság. Nyilván ezzel maga is egyetért.
– De uram! – kelt ki magából Ivett. – Most arról beszélünk, hogy ölni tanítanak. Vagy nem jól értettem?
– Tökéletesen érti. És higgye el, nagyon jó tanáraink vannak. A teljes képzés 140 óra. 70 elméleti és 70 gyakorlati. Az elméletiben van ideológiai képzés, egy kis pszichológia, térképészet, környezetismeret, számlavezetési és vállalkozási ismeretek, jog és rengeteg egyéb hasznos tudnivaló. Mi alapos képzést tartunk, nem úgy, mint egyes intézmények.
– Vannak gyakorlati órák?
– Hát nem árt gyakorolni a vizsga előtt, nem gondolja?
– Vizsga?
– Miért mit képzelt? Vizsga nélkül csak úgy kiadjuk a papírt? Mi nem csak a bevételekre utazunk, hölgyem. Nálunk képzés van.
– De hogy lesz a gyakorlat? És hogy lesz a vizsga?
– Egy kicsit korai ezt átbeszélni, nem?
– Jó lenne mégis tudnom. Ha már gyilkolásról van szó.
– Ez jogos. A vizsgán húzni kell.
– Mit?
– Nyilván egy feladatot. De ne aggódjon. Az alap módszereket részletesen átvesszük a tanfolyamon. Mérgezés, fojtás, rövid és hosszú hatótávolságú fegyverek. Mindenből az alap, de azt alaposan. Majd a gyakorlaton kiderül, hogy melyik megy jobban, és a többit, ha kifizeti a plusz órákat, a vizsga előtt még gyakorolhatja.
– Mármint embereken?
– Persze. Ezért drága a képzés. Még így államilag megtámogatva is.
– Maga most azt mondja, hogy… embereket…?
– Persze.
– De kiket?
– Van egy központi lista. Onnan lehet választani.
– Központi?
– Központi.
– És ki adta ki?
– Központi. Fent van a neten.
– Én megnézhetem?
– Titkos. A lényeg, hogy tanfolyamonként mindenkinek jut legalább négy alkalom a gyakorlásra. Plusz a vizsga, amin ha nem megy át, akkor persze vizsgadíjjal ellenében lehet ismételni. Ez nyilván magától értetődő.
– Én ezt nem hiszem el – csóválta fejét Ivett.
– Ugye milyen hihetetlen? Csak 140 óra és megkapja a képesítést. Ez azért nem semmi. Nos? Befizet? A fele állami támogatással megy, ahogy mondtam.
– Most komolyan arról beszélünk, hogy bérgyilkos lesz belőlem?
– Majd ha levizsgázott. Bár őszintén megvallva nagyon kevesen buknak meg, szóval én nem aggódnék. Jól tanítunk és ha nem alkalmas a munkakörre, az gyorsan kiderül. A szakmák jegyzékében részletesen fel van sorolva minden munkahelyi ártalom. Ezt azért tanulmányozza majd át. Idegrendszeri terhelés, reuma, halláskárosodás. Ilyesmi.
– Értem. Szóval, ha netán végzek, akkor végezhetem a dolgom.
– Úgy van. Csodás, nem?
– Aha. És hirdetem magam majd a neten, mondjuk csinálok egy honlapot, felkeresnek, én elvégzem a melót, a megrendelő kifizeti és kész.
– Hát nem egészen. Elvégzi a munkát, a rendelő pedig számla ellenében fizet, amiből maga adót fizet. És akkor van vége.
– Persze érdemes néhány szakami adatbázisba bekerülni, de azt mi alapból elintézzük.
– Kösz! És senkit sem fog zavarni, hogy embereket ölök?
– Kit zavarna? Ha számlát ad.
– Azt ugye tudja, hogy embert ölni úgy általában nem feltétlenül legális dolog.
– Á! Értem! Végre kibújt a szög a zsákból. Maga azért aggódik, hogy börtönbe kerül.
– Most hogy mondja, ez megfordult a fejemben.
– Nyilván, mert nem végezte el a tanfolyamot. Na, figyeljen ide. A munka mindig anonim. Nincs adatbevallási kötelezettsége, hogy kit ölt meg. Az csak magára és a megrendelőre vonatkozik.
– Értem. És ha ne adj’ isten nyomozni kezdenek a gyilkossággal kapcsolatban és eljutnak hozzám?
– Volt számla, vagy nem volt?
– Mi van?
– Adott számlát, vagy nem? Ha adott, akkor leadózta és tiszta az ügy. A NAV-ot nem érdekli más.
– És a rendőrséget?
– Úgy sem tudják magára bizonyítani, mert hiszen elvégezte a tanfolyamot, minden tiszta. Számla van, innentől hivatalosan is zsákutca az ügy.
– De hát tudják, hogy én adtam a számlát. Akkor nyilván én végeztem el a munkát.
– És? A bizonyításhoz nem elég, ha sejtik, hogy maga volt, sőt, még az sem ha, tudják. Több minden kell hozzá, ami viszont nincs. Ne aggódjon ezt is megtanulja majd a tanfolyamon. A lényeg a számla. Akkor fedezve van. Mindenki boldog, a megrendelő, az állam, maga…
– Kivéve az áldozatot.
– Áldozat mindig van. Ez az élet rendje – vont vállat a férfi.
Ivett kinyitotta a száját, majd becsukta, majd megint kinyitotta.
– Ezt nem hiszem el.
– Mit?
– Hogy ilyesmi létezik.
– Miért nem? Olyan logikus. Maguknak, bérgyilkosoknak jó, hiszen végre tisztességes képzést kapnak. Van nyugdíj, biztosítás, szakszervezet. Az államnak jó, mert végre eljut a szürke gazdaságba.
– Szürke? Inkább fekete.
– Minden szürke, asszonyom. Soha semmi sem fekete vagy fehér. Mindig minden szürke. A kérdés, hogy bevalljuk-e magunknak vagy sem. Ha bevalljuk, akkor számtalan lehetőség adódik. Mint például ez. Ha nem álszenteskedünk, akkor sokkal egyszerűbb minden, nem igaz. És több pénzt is hoz a köz számára.
– De hiszen itt emberi életekről van szó.
– Mondom, NEM álszenteskedünk. Használja a józan eszét, és rájön, hogy igazam van. Logika az egész.
– Magának logikus, hogy bárkit megölhetek.
– Még nem ölhet meg senkit. Nincs meg a szakvizsgája.
– De ha meglesz. Akkor bárkit…
– Nem bárkit. Azért lesznek kivételek, akiket nem.
– Igen? És kik azok?
– Emberek. Fent vannak a listán.
– Milyen listán?
– A központi listán, amin meg van jelölve, hogy kit lehet, és kit nem. Akit nem lehet, azt nem lehet. Hiába ad számlát. De ne aggódjon, szinte mindenkit lehet. Ebből soha nem volt még probléma.
– Ki adta ki azt a listát?
– Központi. Fent van a neten.
– Megnézhetem?
– Titkos.
– Én rajta vagyok, mint megölhető egyén?
– Nem tudom. Nyilván igen.
– Nyilván?
– Szinte mindenki rajta van.
– És maga?
– Az titkos.
– Magát, gondolom, nem lehet.
– Titkos.
– Nézzük meg!
– Majd ha levizsgázott. Nos? Érdekli a tanfolyam? A felét…
– Tudom… az állam állja.
– Úgy van. Ez benne a jó, minden kézben van tarva.
