Nőnap 2034

Megtalálta. Nem mintha kereste volna, sőt, egyenesen ellenkezett, de az előkerült, mint egy régi fénykép a padlásról.
Aznap elég sok dolga volt, és nem nagyon törődött magával. Futott a gyerekkel az iskolába. Ott kapott egy szolid agyvérzést, amiért a kölyök elfelejtette megemlíteni, hogy aznap tornaóra lesz matek helyett. Az agyvérzést kiheverte mire beért az irodába. Ott kapott egy másodikat is Gusztitól, aki nagyon sok tekinteteben hülyébb volt saját kamaszkorú, most éppen farmerban focizó kölykénél. Mire dél lett, már egy hadseregre való szélhűdést szedett össze.
Dél után pár perccel kiürült az iroda, de neki nem volt ideje csatlakozni az ebédre portyázó kollegákhoz. Ma hideget eszik, vagy semmit, ha a fénymásoló bemondja az unalmast, és ő megkapja a hatodik rohamot.
Üveges tekintettel állt a zümmögő gép mellett, amikor megtörtént a dolog.
„Edd meg!” suttogta valaki.
– Mi van? – nézett körbe zavartan.
Az iroda csendes volt. A félbehagyott munka ott vibrált a levegőben, de érzetek nem szoktak mondatokat suttogni az ember fülébe.
„Edd meg!”, hallotta újra a suttogást. Talán nő volt. Sőt, biztosan az. Egy nő evésre buzdítja az asztalok felől.
– Mit? – kérdezte.
„A piros is jó, de a sárga a legjobb.” mondta a hang.
– Sárga mi?
„Itt van! Itt van!”
Lassan ellépett a fénymásolótól.
– Beszélj!
„Itt van!”, mondta a hang.
Elindult a hang felé. Eljutott az iroda közepéig, mire a hang újra megszólalt.
„Itt!”, hallotta jobbról.
– Hol?
„Itt!” suttogta a hang, melyet egyértelműen Becus asztala felől hallott.
Egy monitor, akták, írószerek, egy csontszáraz aromapárologtató volt az asztalon. Becus kemény nő volt, szerette a rendet. És persze ott állt a nőnapi virág, amit az iroda minden nőnemű alkalmazottja megkapott aznap reggel. Utálta a nőnapot. Álszentnek tartotta. Persze a virág jól esett, és ha nem kapott volna, akkor megsértődik, de akkor sem szerette.
„A sárga jobb!”, közölte vele a hang.
Egy szál rózsa és egy másik, azonosíthatatlan sárga virág ácsorgott egy pohár vízben. Közelebb hajolt.
„A sárga jobb!”– mondta a hang egészen közelről. Ekkor vált biztossá, hogy hamarosan döntenie kell egy igen fontos kérdésben: Vajon tényleg agyvérzést kapott, vagy egy virág beszél hozzá? Egyik lehetőség rosszabb volt, mint a másik.
„Edd meg!”– mondta a hang.
– A virágot?
„A sárga jobb!”
– Nem eszem virágot!
„A sárga jobb!”
Mintha a Mucussal vitatkozott volna otthon.
„A sárga jobb!” folytatta a hang, és nem hagyta abba. Vissza akart menni a fénymásolóhoz. Ott várja majd meg a kollegákat, akik kihívják a mentőt, és minden rendben lesz. Azonban a hang eszelősen idegesítő volt. Izzadni kezdett a tenyere, és a gyomra is émelygésbe fogott.
„A sárga jobb!”
– Tudom, hogy a sárga jobb! – kiáltotta idegesen.
„Edd meg!”
– Nem eszem virágokat!
„Edd meg!” „Edd meg!”„Edd meg!” „Edd meg!”
– Ó, hogy rohadnál meg! – kiáltotta, majd kikapta Becus vázájából a nyeszlett sárga kórót, és leharapta a fejét.
– Most jobb? – kérdezte tele szájjal.
A hang nem válaszolt.
Ki akarta köpni a virágot, de ehelyett tovább rágta. Mindegy, a mai nap ennél rosszabb már nem lehet, gondolta, és visszasietett a fénymásolóhoz, mielőtt a hang arra buzdítja, hogy desszertként megegye a tűzőgépet is.
A kollegák lassan visszaszállingóztak a portyáról és az iroda benépesült. A délután egy ideig csendesen telt. Négykor értekezletre volt hivatalos. Addigra már kellően fáradt volt ahhoz, hogy ne emlékezzen az ebédre.
Az értekezlet unalmasan csordogált. Majdnem elaludt közben. Éppen közvetlen főnöke osztotta az észt, amikor megtalálta. Egy gondolat volt. Különös, erőteljes gondolat: „Girl Power!” Úgy nézett ki, mint azok az ormótlan gombok a vetélkedőkben. Kuncogni kezdett. Hogy lehet egy GILR POWER gombot megnyomni? „Így!”, vágta rá azonnal, és képzeletben rácsapott a feliratra.
A változás azonnali volt. Erő járta át tagjait. Érezte, hogy sejtjei feltöltődnek, agytekervényei izzani kezdtek.
– Ha zavarjuk, akkor szóljon! – szólalt meg a főnöke.
– Nem zavarnak! – legyintett mosolyogva.
Átadta magát az érzésnek, és nem figyelt az asztal körül ülő elborzadt arcokra. Az erő hullámai az óceánok erejével mosták át tudatát…
– Csak azért hunyok szemet, mert nőnap van…– hallotta a főnökét.
Felállt! Kicsit idegesítette ez a szerencsétlen alak. Látta szánalmas erőlködését, önbizalomtól felpuffadt arcát, és pontosan tudta, hogy akkor teszi helyre ezt a kis pudingpetit, amikor csak akarja.
– Ne puffogj itt nekem, kisfiam! – mondta szelíden és kisétált a tárgyalóból.
A lemenő nap besütött az utcára, és neki sétálni támadt kedve.
Egy éven belül minden nő evett virágot. A tudósok eleinte hisztériának tartották a jelenséget, majd arra jutottak, hogy a női nem globálisan megbuggyant. Akkor kezdték komolyan venni a dolgot, amikor a változás már kézzelfogható volt. Kvantum evolúciónak nevezték el. A nők maguk között úgy hívták, hogy „igazságtétel”. Talán az is volt, talán azért kapcsolt be az alvó gén, mert éppen eljött az ideje. Egy biztos. A nők három év leforgása alatt nagyjából kétszer erősebbek lettek, mint a férfiak, és bár addig ész tekintetében egyenlőség volt a két nem között, a különbség most jól mérhetővé vált a „gyengébb nem” javára. Persze a teremtés koronái is keresték a gént, de virágot nem ettek, és egyikük fülébe sem suttogtak hangokat.
Szegények, így jártak!
Az Nemzetközi Nőnapot 2034-ben tartották meg utoljára. 2035-ben ugyanezen a napon már a Nemzetközi Férfinapot ünnepelték.
*
Március 8. Nemzetközi Nőnap