Névadás

– Szóval, mi legyen a neve, drágám?
– Batman.
– Nem lehet Batman.
– Miért?
– Mert nagyon furán hangzik, hogy Fazekas Batman.
– Akkor legyen Szuperman.
– A Fazekas Szuperman is hülyén hangzik. Valami olyan kell, ami rímel a Fazekasra.
– Farkasember.
– Ne gyerekeskedj már!
– De hát…
– Mondom, hogy ne gyerekeskedj. És ne feleselj vissza állandóan, mert össze akasztjuk a bajuszt!
– Tisztára anyám. Nincs is bajszom.
– De még lehet. És kérlek, vedd komolyan! Mégis csak a gyerekünk nevéről van szó. Olyat mondj, amit tényleg szeretnél.
– Akkor az mondanám, hogy „mákos tészta” te meg jönnél azzal, hogy olyan sem lehet, hogy Fazekas Mákos tészta, szóval inkább nem tudom.
– Mit szólnál a Brad Pitthez?
– Fazekas Brad Pitt? Hát ez tényleg jobb, mint a Szuperman.
– Csak a Pitt.
– Fazekas Pitt? Akkor tegyük már hozzá, hogy bull. A szomszédnak van egy, a Nyuszi, és tök barátságos állat. Mindig csurom nyál….
– Hát ezt így nem lehet. Te olyan hülye vagy. Figyelnél már?
– Persze, bocs!
– Na… És mit gondolsz a Harry-ról?
– Az egy varázsló, nem?
– Na és? Jobb, mint a Batman.
– Én nem adom varázslóiskolába a gyerekem. Veszélyes.
– Ne már! Az a lényeg, hogy jó suli legyen.
– De hát alig tanulnak valamit. Egyáltalán, hol van errefelé varázslóiskola? És van belőle állami? Magánba nem irathatjuk, az egy csomó pénz.
– Hát nem is. De szerintem a gimi mögött az a sárga épület az egyházi.
– És az varázslósuli?
– Szerintem igen. Na, legyen Harry!
– Nem tudom.
– Naaa!
– Fazekas Harry. Hát elég hülye egy név. Pláne varázslónak.
– Nem biztos, hogy varázsló lesz. Előtte az élet. Legyen inkább milliomos.
– Ahhoz nem kell sok pénz?
– Majd megoldod.
– Ja, jó. De hogyan? Én nem…
– A francba!
– Mi van?
– Te süket vagy? Becsöngettek. Milyen órád lesz?
– Tesi, de otthon felejtettem a tornazsákomat.
– Fiúk.