Nem hiszem el világnap okt.13.

Először nem csinált bajt. Megjöttek a gombócok és a szósz. Kezébe vette a pálcikát, és meglepő szakértelemmel csippentette fel vele az első batyut. Tunkolás, harapás, szem becsukása miközben az íz szétárad a szájban. Majd új tunkolás és a fehér kis csomag végleges eltűntetése. Normális, éttermi tevékenységek, nem beszélve a mélyebben zajló emésztési folyamatokról, melyek titokban történtek az étterem vendégeinek személyes tereiben.
– Egy pillanatra – szólalt meg a férfi. Felemelte jobbját, melyben az evőpálcikák csattogtak.
A pincérnő odalépett.
– Tessék, uram!
– Ez mi? – mutatott a gombócokra.
– Ez sertés baozi.
– Nem hiszem el.
– Mit?
– Hogy ez sertés bazi.
– Baozi, és az. Higgye el nyugodtan.
– Bizonyítsa be!
– Azt rendelt.
– Az, hogy azt rendeltem, még nem jelenti azt, hogy ez az izé az is.
– De hát ha egyszer az? – tárta szét kezét a pincérnő.
– Bizonyítsa be!
– A baozi azt jelenti, hogy töltött gombóc, táska, batyu. Látja: ez egy gombóc és töltve van?
– A szilvásgombóc is töltve van, és nem baozi. Vagy az?
– Nem. A szilvásgombóc szilvával van töltve.
– Ha ez itt szilvával lenne töltve, akkor nem lenne baozi?
– Nem tudom. Várjon! De igen. Akkor is az lenne, mert a szilvásgombóc nem így készül.
– Hogy készül?
– Melyik?
– Mindkettő.
– Ahhoz krumpli, liszt, zsiradék kell. A baozihez meg liszt, élesztő és víz.
A vendég egy kicsit gondolkodott, majd a fejét rázva válaszolt: – Nem hiszem.
– Mit nem hisz?
– Hogy így készül.
– Hát, a kínaiak így készítik.
– Nem hiszem.
– Pedig így. Menjen el Kínába, és majd meglátja.
– Kína? Merre van?
– Arra – mutatott az ajtó felé a pincérnő.
– Nem hiszem.
– Mit, hogy arra van?
– Azt sem. Meg hogy az ajtó, azt sem.
– Az baj. Mármint az ajtó rész. A másikat simán ki lehet próbálni. Kisétál az ajtón – amit nem hisz el –, elindul egyenest, és ha egy csomó kínaiul beszélő embert lát, akkor már ott is van. De tudja mit, ha az ellenkező irányba indul, akkor is oda fog éri idővel, csak menjen szépen.
– Hogyan?
– Hát úgy, hogy a Föld kerek.
– Nem hiszem.
– Az már a maga baja.
– Azt sem hiszem.
– Tudja mit, ez tényleg az én bajom. Mit magyarázok itt a kínaiakról, meg a Földről? Egye meg a baozit és kész. Nem ízlik?
– De. Finom – bólintott a férfi.
– Na, akkor egye! Felőlem azt is gondolhatja, hogy szilvásgombóc.
– Nem hiszem.
– Mit nem hisz már el, az ég szerelmére ?
– Hogy maga felől azt is gondolhatom. Szerintem magának nem mindegy, hogy mit gondolok. Akkor nem válaszolna a kérdéseimre, ha mindegy volna.
– Hát maga nem ismer engem. Engem teljesen hidegen hagy, hogy maga mit gondol.
– Nem hiszem el. Maga kedves ember.
– A frászt vagyok az – csattant fel a pincérnő. – Én egy kifejezetten undok, genya nő vagyok. Felőlem arab kutyabatyu is lehete maga előtt, akkor is azt mondanám, hogy az egy baozi.
A férfi egy ideig méregette a nőt aztán meglengette az evőpálcákat: – Nem, nem! Nem igaz. Maga kedves.
– Én nem vagyok kedves.
– De az. És szép is! Szóval nem mond igazat. Attól tartok, hogy Kínával kapcsolatban sem mondott.
– De igen. Igazat mondtam.
– Hát… nem… hiszem.
A pincérnő becsukta a szemét és nagyot sóhajtott: – Jó. Mi az, amit elhisz?
– Azt, hogy maga szép. Azt látom, szóval nem kell elhinnem.
– Szép vagyok.
– Na, ez igaz.
– Nem vagyok az, de hagyjuk. De figyeljen: ha látná, hogy Kínában hogyan készítik a baozit, akkor elhinné, hogy kínai?
A férfi gondolkodott.
– Nem. Kínában is éppúgy készíthetnek baozit, ahogy itt is. Attól még nem kínai, hogy ott is készítik. Sőt, az hogy valahol sok kínai van, még nem jelenti azt, hogy Kínában vagyok.
– Ez igaz – tűnődött el a pincérnő.
– Ugye? Én mondtam már ez elején. Szerintem sem lehet tudni, hogy ez itt mi – mutatott a gombócokra. – Kérdezhetek valamit?
– Nekem már mindegy – legyintett a nő.
– Maga boldogtalan?
– Mi?
– Boldogtalan?
– Nem!
– Nem hiszem. Az is látszik, hogy szép, meg az is hogy boldogtalan. Szóval ez nem vita tárgya – csóválta meg fejét a férfi.
– De miért lennék boldogtalan? Van jó munkám, kedvesek a vendégek.
– Nem, nem, nem – ingatta fejét a férfi.
– Higgye már el! Én kifejezetten egy boldog ember vagyok.
– Az előbb azt mondta, hogy undok. Egy undok ember nem lehet boldog. Nem mondott igazat. Megint.
– Én akkor is boldog vagyok. És kikérem magamnak a gyanúsítgatást! Én minden nap boldogan kelek, megsétáltatom a kutyám, persze azt is rohadtul boldogan, bevásárolok, és néha még iszonyúan boldogan elmegyek moziba is délelőtt, ha adnak valami jó filmet. És aztán délután kezdek itt. Minden nap. Kivéve vasárnap. Boldogan! Elképzelhetetlenül boldogan – mondta a nő egyszuszra. Sírásra állt a szája.
– Nem. Már megint nem hiszem. Van valakije?
– Igen. Egy csomó pasim van, meg barátom, meg ott a kutyám.
– Áh! Nem hiszem el. Beszélget egyáltalán valakivel?
A nő elsírta magát: – Persze!
– Nem. Megint nem igaz. Se Kína, se a baozi, se a szilvásgombóc, se a boldogság. Mikor mond már hihetőt?
– Menjen a francba!
– Jó – állt fel azonnal a férfi. – Csak még egy kérdés.
– Mit akar?
– Elhívhatom egy vacsorára?
– Tessék?
– Elhívhatom egy vacsorára?
– Nem!
– Nem hiszem.
– De akkor sem. Higgye csak el! Az lett volna a legjobb, ha soha nem látom magát.
– Nem hiszem. Maga egy kedves, szép, boldogtalan nő. Jót tenne egy vacsora, ahol nem maga szolgál fel.
– Nem akarom.
– Nem hiszem.
– Nem akarom.
– Nem hiszem.
– Menjen el!
– Jó! – bólintott a férfi, pénzt tett ki az asztalra, és elindult a kijárat felé. – Kína, arra? – mutatott az ajtóra.
– Igen! – bólintott a nő.
– Oké – nyitotta ki az ajtót a férfi.
– Várjon! – A nő utána sietett. A férfi visszanézett. – Vasárnap este. Hétkor. Itt.
A férfi bólintott.
– Mi van, ezt elhiszi? – kérdezte mosolyogva a nő, miközben könnyeket törölt ki a szeméből.
– Nem. De holnap már tizennegyedike. Arról pedig nem tehetek, hogy ma ültem be ide.
A nő értetlenül nézett rá, de a férfi biccentett és kilépett az ajtón. – Vasárnap – mondta még, amikor csukódott az ajtó.
– Nem leszek itt! – kiáltotta a nő.
– Nem hiszem – hallatszott kintről.
*
Október 13. a Szkeptikusság nemzetközi napja.
Ünneplési módok:
1. Kételkedj mindenben ezen a napon! Ne fogadj el semmilyen állítást másoktól anélkül, hogy megbizonyosodnál az állítás hitelességéről, sőt, még akkor sem.
2. Keríts magadnak valakit, aki hisz az UFÓkban, a Big Footban, a marslakókban, a konteókban, ülj le vele és kérd arra, hogy legyen ő is szkeptikus saját állításaival szemben, vagy csak kergesd az őrületbe.
3. Nézz leleplező filmeket, tv- műsorokat, olvass ilyen irányú könyveket.
VAGY
4. Szólítsd meg álmaid párját, és beszélgess vele szkeptikusan, de kedvesen.