Elérem a végtelent, gondolta és leült a párnára.
Egyenes derék. Hát igen, akinek egyenes a dereka, annak könnyű. Akinek viszont olyan kanyar van benne, mint egy szerpentin, az már nehezebben húzza ki magát. De mindegy. Nem ez a lényeg, hanem a világon túli világ. A megértés.
Bárcsak megértene az anyám!
De ez kicsit félre visz. Itt a nagy megértésről van szó. A gondolatokon túli megértésről. A gondolatok fátylak a tiszta tudaton, melyek így elkendőzik annak végtelen ragyogását. De amikor lehullanak! Amikor végre az én széttörik és kiderül, hogy a gondolataim nem én vagyok.
Hát, az baromi jó lenne. Szívesen odaadnám a gondolataim háromnegyedét a Kovácsnénak, szórakozzon vele ő.
De nem! Figyelj oda!
Jó lenne egy meditációs szoba. Olyan szép, nyugis. Olyan helyen könnyű. Csobogó víz, erdő, meg naplemente. El kéne utaznom meditálni. Lesz tizenharmadik havi fizu…
Na!
Egyenes hát, akkor is, ha görbe! Jönnek a gondolatok, csak úgy jönnek, mint a hangyák eső előtt.
Állj!
Ja, számolni kéne. Mit is? A lélegzetvételt, vagy a lélegzetvételen belül azt, hogy meddig tart a be? Istenem! Oda kellett volna figyelni. Mindegy. Legyen a ki és a be.
1-2-3… itt döglök meg az biztos. Ehhez előszőr egy búvártanfolyam kéne. Jó, most kilihegem magam, aztán megint jöhet az 1-2.
1-2-3-4 a mellkasom olyan, mint egy béka, akit cigiztetnek. Nem szép dolog cigiztetni egy békát. Tízig nincs az a guru, aki kibírja. A szabadtüdős merülők igen. Na, azok jól meditálhatnak.
Akkor ezt az egészet oda kéne most adni a Kovácsnénak.
1-2-3-4-5 A Kovácsnénak, aki egy elviselhetetlen némber. De ha még egyszer… ja, a számolás.
1-2-3-4-5-6
Kovácsnére jól rímel, hogy gyorsbüfé. Oda is való. Egy büdös giroszosba…
1-2-3-4-5-6-7-8-9
Most jön az 1, nem? Vagy a 6? Vajon hányas számrendszerben van ez a meditáció? Egyenes a hát. Hát nem az.
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2
Jé! Aki gondol, az én vagyok. De aki az én-t látja, az is én vagyok, hiszen én veszem észre, hogy én gondolok valamire. Tehát van még egy én a gondolkodó énen túl, vagy mögött? Hol lehet az én mögött egy másik én? Hogy fér el? És miért hívom énnek?
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4
Genya Kovácsné!
Stop!
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6
Már megint jött a Kovácsné. De honnan? És miért láttam? Hogy lehet az, hogy a Kovácsné megjelenésekor néha tudom, hogy belőlem jött, de néha én magam vagyok a Kovácsné gondolata? Jesszusom, tuti ekcémás leszek.
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-
És akkor mi van, ha eltűnnek? Mármint az összes gondolat? A Kovácsnével együtt?
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7
Akkor meghaltam…
Az iszonyatos… akkor már jobb a Kovácsné….
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9
Kovácsn….
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9
1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9-1-2-3-4-5-6-7-8-9
……………………………….
……………………………….
……………………………….
Na, jól van, kakilnom kell.

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!