A bolygóra éppen március harmadikára érkeztek. Embernek álcázták magukat, mert Lociusz Grinn, a küldöttség kinevezett vezetője, és egyébként a protokoll szerint ez okozza a legkisebb sokkot az olyan gyenge idegzetű ösztönlényekben, mint például „ezek itt”. A választás nem vált be, mert a sikeres kapcsolatfelvétel után a leküldött húsz követből nagyjából tizenkilenccel elvesztették a kapcsolatot.
– Ez meg hogy lehet? – kérdezte Lociusz Grinn megrökönyödve.
Előttük a bolygó kéklett, mely kicsi volt, és most már kifejezetten idegesítő is.
– A legtöbb helyen annyira megijedtek, hogy lemészárolták őket – válaszolt Zikkur Zakkur a kapcsolatfelvételt lebonyolító operatív tudományos tiszt.
– De miért?
– Ösztönből, uram. Ilyenek. Amit nem értenek, azt megölik.
– Remek. De hiszen az ő képükben jelentünk meg!
– Igen, de váratlanul. Azt nem értették – bólintott kimérten Zikkur Zakkur.
– Akkor mi legyen? És mit mondok a kinyírt diplomatáink rokonainak.
– A helyreállítást már megkezdtük. Estére újra állományban lesznek.
– Az jó. Remek. Persze magát kicsit sem érdekli, hogy munkaügyi perek várnak rám, mert a kollégák tárgyalás helyett mészérláson vettek részt, ugye?
Zikkur Zakkur jobbnak látta, ha erre a kérdése – költői volt, és a költői kérdésekre jobb nem felelni – most nem reagál.
– Tehát mi legyen ezekkel? – mutatott Locius Grinn a bolygóra. – Úgy rémlik, mintha segíteni jöttünk volna ide.
– Nos, elemeztük a helyzetet, és arra jöttünk rá, hogy nem érdemes humanoid alakot felvenni, mert azt hiszik, hogy ellenségek vagyunk, megijednek és…
– Megölnek.
– Nos, igen.
– Akkor jelenjünk meg saját alakban.
– Igen. Jó ötlet, de valószínűsíthető, hogy ettől meglehetősen megijednek és…
– Kitalálom: megölnek.
– Feltehetőleg – bólintott Zikkur Zakkur.
– Akkor ne jelenjünk meg! Húzzunk innen a jó francba! Zikkur Zakkur, engem csak ideiglenesen neveztek ki erre a küldetésre. Én egy hétköznapi tudós vagyok, semmi kedvem az egészhez, diplomáciai érzékem közelít a nullához. Csak azért vagyok itt, mert a helyreállítási osztály vezetője szabadságra ment. Nem lehetne kihagyni ezeket?
Zikkur Zakkur ismét lenyelte a választ. Jól tudta, hogy politikusokkal, sőt, bármilyen önhatalmúlag vagy hivatalból kinevezett személlyel nem éri meg vitatkozni.
– Na, uzsgyi! Majd azt írom a jelentésbe, hogy válaszmegtagadók.
– Uram, ezt nem tehetjük. A bolygó rajta van a piros listán. Ha nem segítünk rajtuk, akkor visszafordíthatatlanná válik a helyzetük és hamarosan kihalnak.
– Mind?
– Nem mind, de a nagyja.
– Az a faj is, akik éppen leölték tizenkilenc diplomatánkat?
– Igen.
Locius Grinn mereven nézte a bolygót, és döbbenetesen erős késztetést érzett, hogy kiadja a távozási parancsot. Végül is főnök. Megteheti. Válaszmegtagadók. A hajó hátsó traktusában valami percegett. Talán fémszú. Ártalmatlan állatka.
– Akkor jelenjünk meg előttük valami félelmetes formában.
– Lőni fognak.
– Akkor valami misztikus alakban bukkanjunk fel. Mit tudom én: szellem, zordenger, juszurdiki moglic, találjon ki valamit, amitől úgy beszarnak, hogy elfelejtenek lőni.
Zikkur Zakkur bólintott, és kifelé menet arra gondolt, hogy ez nem is olyan mondvacsinált feladat, mint ahogy az elsőre hangzik. Megfelelő kapcsolatfelvételi formát bizony nem kis feladat jól meghatározni.
Zikkur Zakkur és Locius Grinn végül egy emberpár alakjában jelent meg. Locius Grinn egy hatméteres, aranyfényt sugárzó Mariah Carey alakját vette fel, míg Zikkur Zakkur ugyancsak hat méter magas Leonardo DiCaprio lett. A bolygó lakossága egy ideig nem jutott szóhoz. Pláne Mariah és Leonardo. Aztán megkezdődtek a tárgyalások.
A tanácsterembe a világ összes vezetője bezsúfolódott. Az óriás Mariah és Leonardo középen álltak, hogy jól láthassák őket.
– Ugye nem fognak lelőni? – suttogta Locius. – Így is hülyén érzem magam.
– Nem, uram. Most nem ellenégesek – súgta vissza Zikkur Zakkur.
– Isteni Mariah – kezdte egy nagyon nagy ország vezetője.
– Nem vagyok isten, csak nem szeretem, ha egy percen belül merő ijedtségből leölnek – dünnyögte Locius.
– Akkor ki vagy?
– Én Locius Grinn vagyok, és azért jöttem hozzátok, hogy megakadályozzam az ökológiai katasztrófátokat.
– Isteni Mariah, énekelj nekünk valamit – kiáltott egy újságíró a hátsó sorokból.
– Nem énekelek. Mentek. Térjünk rá a témára!
– Leonardo! Ki lesz a következő feleséged? Maguk most együtt vannak?
– Kuss legyen! – kiáltotta el magát Locius. – Ökológiai katasztrófa! Kinek ismerős ez a kifejezés?
A teremben ülők többségének persze rémlett valahonnan a szó, de percekbe telt, mire végre sikerült valakit keríteni, aki tudta is, hogy mit jelent.
– Te ki vagy? – rivallt az előkerített tudósra Leonardo.
– Ökológus vagyok.
– Ez a rivallás jól megy. Igen hatékony – bökte elismerően oldalba Mariah Leonardot.
Sokan fényképeztek.
– Mit tesznek az ellen, hogy megelőzzék a katasztrófát? – kérdezte Mariah.
A tudós hosszú és meglehetősen bonyolult magyarázkodásba kezdett.
Leonardo és Mariah komolyan hallgatták a tudóst. A teremben mindenki más unatkozni kezdett, és így azzal verték el az időt, hogy telefonjaikkal fényképeket készítettek.
– Ezek nem teljesen hülyék! – bólintott Leonardo, amikor a tudós befejezte mondandóját.
– Végül is, tényleg tudják – vont vállat Mariah. – Akkor itt végeztünk is. Mehetünk haza.
– Tudjuk, de nem tesszük meg! – kiáltott a tudós.
– És miét nem?
– Mert a mi véleményünk nem számít, nagy Mariah! – borult le a tudós. – Mondjátok meg nekik ti! Ha Leonardo mondja, akkor talán…
– Ha Leonardo mondja? – nézett megdöbbenve Locius Grinn Zikkur Zakkurra. – Ezek megvesztek? A túlélésük a tét.
– Hát, ha így van, akkor így van. Egyszerűek, most mit lehet tenni?
– Akkor mondjad! – vont vállat Locius.
– Emberek! – szólalt meg a hatméteres Leonardi DiCaprio. Szavait az egész világ összes embere hallotta. Aprócska kis műszaki fejlesztés volt, amit minden bolygónak szánt üzenetben bevetettek. – Az ökológiai rendszer minden bolygón rendkívül érzékeny. Minden mindennel összefügg. A kapcsolatok egymásra épülnek, és nincs egyetlen olyan elem, mely felesleges lenne benne. A legkisebb szakadás az egymásra utalt, egymást kiegyensúlyozó láncban, és a teljes folyamat kárt szenvedhet, sőt akár végleg össze is omolhat. Ezért aztán hallgassatok a tudósaitokra, és kövessétek az útmutatásaikat! Ha nem így tesztek, akkor nem tudunk segíteni.
Az konferenciateremben mélységes csönd lett, melyet végül egy nagyon fontosnak tűnő ember tört meg.
– Melyik fajt kell kiirtani, hogy helyreálljon az egyensúly?
– Mi? – nézett rá a hatméteres Mariah Carey.
– Melyik állatot kellene kiirtani, hogy…
– Értettem a kérdést. Te nem értetted, amit mondtam.
– Értettük, csak ez a megóvás, és minden izé számít, nem fog menni.
A tudós tehetetlenül tárta szét kezét és „én megmondtam” grimaszt vágott.
– Szóval? Hol lehet stabilizálni a folyamatot? A patkányokat kell…
– Nem. A patkányok rendben vannak.
– Akkor a rovarokat? Méreggel?
– Nem! A rovarok nagyon fontosak – kiáltott fel Leonardo. Ettől több milliárd embernek lett fejfájása.
– Akkor mit? Ó isteni Leonardo, mit irtsunk ki, hogy jó legyen?
– Anyátokat! – rivall rá Zikkur Zakkur, és feloszlatta Leonardo diCaprio isteni alakját. Mariah kínos csendben álldogált még egy ideig a konferenciaterem közepén aztán ő is eltűnt.
– Ezt nem hiszem el! – csóválta fejét Zikkur Zakkur. Meglehetősen fel volt dúlva. Lociusz Grinn hosszan nézte a bolygót, mielőtt döntött volna.
– Ne mérgelődjön Zikkur Zakkur!
– De ezek…
– Igen. Ezek azok. Azt hiszem, hogy itt más módszerekre van szükség – mondta elgondolkodva Locius Grinn. – Valamire, ami megfelel nekik.
– Uram? – fordult felé Zikkur Zakkur. Bár ő volt a tudományos tiszt, most tehetetlennek érezte magát.
– Úgy vélem meg kell adnunk nekik, amire vágynak.
– Ezt nem értem, uram.
– Nem módosítjuk az ökoszisztémájukat.
– Nem?
– Nem. Kiegészítjük azt – vigyorodott el Lociusz Grinn, és a mosolyból Zikkur Zakkur semmi jót nem olvasott ki.
Leonardo és Mariah eltűnése után két nappal egy új faj jelent meg a Földön. Maricaprionak nevezték el őket, mivel közvetlen a jelenés után bukkantak fel. A maricapriok kegyetlen, gyilkos, szinte sebezhetetlen és rendkívül okos állatok voltak. Napok alatt milliókat mészároltak le. Az emberi faj egyetlen természetes ellensége tette ösztönös dolgát, és úgy tűnt, hogy megtalálta helyét az ökológiai rendszerben.
*
Március 3. A vadon élő állatok világnapja, melynek 2022-es témája: „Az ökoszisztémában elengedhetetlenül fontos fajok azonosítása”.
/A képen láható faj földi: az Óriás Leopárd Moly egyik fajtája/
Oberon álma 2. rész(8)
A nagyfiú(5)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
Szép emberek(4)
A vágy szűk utcája(4)
A sárkány(4)
Mélységi mámor!(4)