Kryptonit

A bolt úgy kongott, mintha világvége lett volna. Leó megtalálta, amit keresett, egy üveg bor és egy pezsgő. Egyik sem volt a legolcsóbb tétel, de nem zavarta a dolog. Az embernek egyszer van negyvenharmadik születésnapja, és különben is… – az órájára nézett – hát igen, magad ura, ha szolgád nincs, nem igaz? Fagylalton is gondolkodott. Ezer éve nem evett ilyesmit, hiszen bár finom, de attól meg egy doboznyi ismeretlen anyag beédesítve. De egye meg a fene, ha most nem rúg ki a hámból, mikor fog? Betette ezt is a kosárba. Vett még ezt-azt, amire tényleg szüksége volt otthon, és Paulára gondolt, aki minden bizonnyal éjfélkor fogja köszönteni egy telefonhívással. A lánya, mióta nem lakott ugyanabban az országban, mint ő, ezt soha nem felejtette el. És ezért ő hálás volt. Jó embert nevelt fel. Olyan embert, aki úgy állja meg helyét ebben a világban, hogy nem a vezetettek óriási, hanem vezetők kicsiny kis táborát erősítheti ha akarja. Kellett hozzá pár ezer óra beszélgetés, mese, könyv, és még néhány ezer óra beszélgetés, de megérte. A pezsgőt meg majd a Paula egészségére bontja ki mintegy – az órájára nézett – úgy húsz perc múlva otthon, éjfél után pár perccel. Szerette ezt a hagyományt. Azán majd este jönnek a gratulációk, a barátok, a bor akkor fogy majd el, és nem csak egy üveggel, de ezzel neki nem kellett törődnie, ezt csak vésztartaléknak vette. A kasszához sétált.

– Hello – köszönt rá egy fiatal srác. Alig lehetett húsz.

– Hello, ezek lesznek – tette le a kosarat.

A srác kivette a pezsgőt.

– Ez jó pezsgő?

– Ez elég jó pezsgő. Nem a legjobb, de azért már fogyasztható.

– Ja, hát az árából gondoltam – bólogatott a srác. – Buli lesz?

– Egyszemélyes – mosolyodott el Leó meglepetten. Nem szokta meg, hogy nálánál negyedévszázaddal később született emberek emberszámba vegyék.

– Az is jó. Valami ünnep, vagy csak úgy?

– Nem csak úgy. Holnap lesz a szülinapom.

– Fú! Gratulálok! Az egy nagy ünnep. Büszke lehet magára.

– Tényleg?

– Hát eléggé. Holnap Superman napja van.

– Óha, nem is tudtam.

– Pedig igen. Már alig várom.

– Nyilván. Ő is itt vásárol?

– Nem, dehogy.

– Akkor a SuperShopban, mi? Ott elég jó cuccok vannak.

– Nem tudom, hogy hol vásárol – rázta meg fejét a srác.

– Sajnálom. De azért köszi. Jó érzés. hogy egy napon születtem Szupermennel.

– Nem! – hördült fel a srác. – Superman születésnapja február 29-én van. Holnap csak az ő napja van.

– Ó, pardon.

– A szülinapját szökőévenként ünnepli.

– Szegény. Biztos nagy bulit csaphat olyankor.

– Azt nem tudom.

– Bezzeg, ha itt vásárolna, akkor tudhatnánk, hogy mit iszik Superman a szülinapján.

– Hát ja.

– Meg hogy kiket hív meg rá. Gondolom, a Luthort…

– Luthort? Hiszen az ősellensége.

– Jaj, bocs! Ezt nem tudtam.

A srác eközben lehúzta a fagyit.

– Mondja, maga szerint eszik fagyit a Superman? – kérdezte Leó mosolyogva. – Mert én fogok.

– Fagyit? Nem tudom. Talán.

– Biztos csak akkor, amikor nem Superman, hanem csak Lois Clark.

A srác felnevetett: – Olyan nincs, hogy Lois Clark. Supermant Clark Kentnek hívják. Lois Lane Clark szívszerelme.

– Húha. Ezt sem tudtam. És jó nő?

– Eléggé.

– Ő biztos ott lenne a bulin.

– Ja. Az tuti. Ő biztos.

– Akkor együtt pezsiznek és fagyiznak. Szórásként meg tesznek rá egy kis Kryptonitot – nevetett Leo.

A srác arca elkomorult.

– Megint valami rosszat mondtam, ugye?

– A kryptonittal nem viccelnék. Akár halálos is lehet Supermanre. Vagy Loisra is. Ez egyáltalán nem vicces.

– Jaj, bocs. Nem ismerem annyira a kryptonitot.

– A kryptonit komoly anyag. Több változata is van.

– Ne már!

– De igen. A Kryptonról származik, amikor felrobbant a bolygó.

– Ajjaj!

– Hát ja. Igen. Ajjaj. Azért menekült el onnan Superman. A kryptoniaknak halálos sugárzást kaphatnak tőle. Labilis anyag.

– Tényleg?

– Hát igen. Magasan van a periodikus rendszerben.

– Periodusos. És mégis mennyire magasan?

– A 126-os.

– Aha az tényleg elég magas. Az úgy megvan, hogy egyébként a 118-nál járunk?

– Hát az Kryptonit a 126.

– Ezt jó tudni. Majd szólok a fizikusoknak.

– Nem kell, már tudják.

– Hála ég. És még mit kell tudni róla?

– Hát, van a zöld kryptonit. Ezt ismerik a legtöbben. A kriptoniakat órákon belül megöli és fájdalmat okoz, de az emberekre is veszélyes. Rákot okoz.

– Mint a rádium.

– Azt nem tudom. A zöld kryptonit biztos. De néha szupererőt is adhat embereknek. Persze csak ha finomított és kis dózisban van.

– Lehet finomítani, mint a kőolajat?

– Nem tudom, hogy azt hogyan finomítják. De a kryptonitot lehet. Aztán ott van a vörös kryptonit. Az egy vörös felhőn ment át az űrben.

– Nebulán?

– Ja, talán. A hatása vicces. Kötekedő lesz tőle az ember.

– És ha nincs nálunk kryptonit, akkor ott a vodka is.

– Ja, persze, de az nem olyan, mert vodkától nem tud sárkánnyá változni.

– Dehogynem. Nem láttál még engem berúgva.

– És több karjai is nőtt?

– Ja, az nem.

– Hát, a vöröstől fog. Ra's al Ghul létrehozta mesterségesen is. Gonosz dolog volt tőle.

– Hát ezek gonosz arab tudósok. A középkorban toppon voltak.

– Ra's al Ghul még most is él, ő Sensei fia.

– Na, tessék ezek a japánok is milyen gonoszak.

– Sensei nem japán, hanem kínai.

– Csak eltévedt, ugye?

– Nem téved el. Ő szupergonosz. Ha tudná, biztosan használná az arany kryptonitot.

– Az igen, olyan is van?

– Persze. Az örökre elveszi a kryptoniak szupererejét, de van rá ellenszer.

– Hála ég, már izgultam.

– Csak még nincs eléggé kipróbálva.

– Püff neki, most megint izgulok. És még? Hogy áll a spektrum?

– Spectre? Ő is gonosz.

– Jesszus! Azt hittem, hogy nem az.

– De igen. Szóval van még fehér kryptonit. Az elpusztít minden növényt.

– Gyomírtó, remek.

– Van kék kryptonit. Potter Professzor sokszorosító sugarának használata közben keletkezett.

– Harry Potter professzor?

– Dehogy. Ő még nem doktorizott szerintem.

– Ja. Ezt én sem tudom.

– Aztán van még anti-kryptonit.

– Végre! És azt mit tud?

– A szupererővel rendelkező kryptoniakra semmi hatása, viszont a szupererővel nem rendelkező kryptoniakra ugyanúgy hat, mint a zöld Kryptonit.

– Már, ha vannak nem szupererős kryptonik itt a kerületben.

– Vannak. Azt higgye el. Ott van az x-kryptonit. Ez kryptoniakra nem hat, de ideiglenesen szuper erőt ad földi létformáknak.

– Beszarok! Nálad lehet kapni?

– Dehogy! Nem olyan gyakori ám. Aztán van az ékszer kryptonit.

– Nyilván nőknek.

– Nem. A Fantom Zóna lakói tudnak illúziókat vetíteni vele a való világba.

– Fantom Zóna, az merre van? Nyolcker környéke? Ott aztán van illúzióvetítés dögivel.

– Azt nem tudom pontosan. Ott van még a lassú kryptonit.

– Nyugdíjasoknak.

– Nem. Az a zöld módosított változata. Úgy hat az emberekre, mint a zöld a kryptoniakra.

– Az most jó, vagy nem jó?

– Ez kérdéses. Aztán a Bizarro vörös kryptonit úgy hat az emberekre, mint a vörös a kryptoniakra.

– ez egyre bonyolultabb. Van olyan kryptonit, ami úgy hat a kryptoniakra, és a földiekre, mint a kék?

– Várj… nem nincs.

– Hú, de kár.

– Hát, ja. Van még a rózsaszín kryptonit…

A srác elhallgatott.

– Az mit csinál?

– Normál kryptoniakat behomokozza.

– Ne!

– De!

– És az embereket?

– Nem tudom, hogy hat rájuk. Superman olyan lett egy ideig az biztos.

– Atyaég! Ő és Batman?

– Ezt nem tudom. De elmúlik a hatása. Zavaros a forrás. De az biztos, hogy van. Le van dokumentálva.

– Nyilván. És gondolom ezt a tudósaink is tudják.

– Hát ja! Az tuti.

– Most valami fontos dolgot fedeztünk fel.

– Tényleg?

– Hát eléggé. Lehet, hogy meg van minden bajnak a forrása. Van még valami?

– Naná! Van a Kryptózium, vagyis a Kryptonit-X. Ez akkor jött létre, amikor a Pusztító egy kryptoni mátrixot használva faux-testet öltött, hogy megvédje Supermant.

– Ez egy annyira érdekes mondat volt, hogy leolvadt agyam. Faux-test?

– Aha. Az Ultrák képesek bármilyen testbe belesugározni az agyukat.

– Az Ultrák? Az meghiszem, hogy képesek. Nekik nem is olyan nagy ügy.

– Persze. Ők nagyon jók. És végül ott van a fekete kryptonit.

– Azt hittem, már kihagyod.

– Dehogy. A fekete képes szétszakítani a kryptoniak személyiségét.

– Eki?

– Dehogy! Annál jobb.

– Ja, bocs.

– A feketét úgy lehet létrehozni, hogy a zöldet szuperhevíted.

– Mivel?

– Nem tudom. Atommal.

– Akkor lehet, hogy az atomerőművel azt csinálják?

– Hát… lehet. A lényeg, hogy két életre szakítja azt, akire hat. Iszonyatosan veszélyes anyag. Egyszer majdnem olyan gonosszá tette Superman-t, mintha maga Bizarro alakult volna át Superman-né.

– Ezt el sem tudom képzelni.

– Hát én is csak alig.

– Pedig neked ez elég jól megy. Ennyi?

– Ennyi. Persze vannak még a kryptonit utánzatok, mint például a zölden világító test gyűrűk, meg a mesterséges kryptonit, ezüst, sárga kryptonit, a lila-pöttyös kryptonit vagy a kryptonit plusz.

– Extra hatóanyag tartalommal, mi?

– Áh, ezeket nem kell komolyan venni. Nincsenek bizonyítva.

– Nincsenek.

– Nincsenek. Semmi dokumentum.

– De a többi igen.

– Nyilván.

Leó az órájára pillantott. Eljárt az idő. Ha koccintani akar magával, és Paulával, akkor menni kell. Megvillantotta a kártyát és fizetett.

– Ez jó volt. Okosodtam – vigyorgott a fiúra.

– Boldog szülinapot. Vagyis! Legyen a napod olyan erős és fényes, mint Superman ereje!

– Ez igazán kedves. Pesze kryptonit nélkül.

– Max a zöld kis dózisban.

– Ja, igen. Az jól jönne.

Már az ajtóban járt, amikor megtorpant. Muszáj volt feltennie a kérdést.

– De azért azt tudod, hogy mindez mese?

– Mármint?

– A kryptonit, Superman…

A srác szeme összeszűkült: – Hát, ez is egy vélemény.