– Ma odacsapok – mondta Batman, és öltözködni kezdett.
– Értem, Bruce úrfi. És hova csap, ha szabad megkérdeznem? – kérdezte Alfred.
– Nyilván a gazembereknek. Látta a jelzést az égen, nem? Gotham city bajban van, és mi segítünk a városon.
– Rendben, uram. Nem akarok tolakodó lenni, de mégis érdekel a dolog. Tudná részletezni, hogy kinek csap oda elsőként?
– Aki árt a városunknak.
– Remek. Nagyon várom már az odacsapást. És ki lesz a legelső?
– Alfred, te most kekeckedsz?
– Nem, Bruce úrfi. Érdekel.
– Jó. Akkor figyelj ide. A város éppen megfullad a benzinbűzben. Most bemegyek és megadom azoknak, akik hatalmas, benzinfaló, böhöm terepjárókkal mászkálnak a városban, akik egyes egyedül ücsörögnek egy háztömb nagyságú autóban. Azokkal kezdem. SUV-osokkal például.
– Önnek is van SUV-ja, uram.
– Tényleg?
– Kettő is. A Batmobil is SUV, csak átalakítottuk. Tizenkilenc litert fogyaszt százon.
– Aha. Az más, páncél van rajta, és én igazságot megyek osztani vele, nem moziba.
– Értem, Bruce úrfi. Ahogy gondolja.
– Helyes. Aztán megadom azoknak is, akik fittyet hánynak a szabályokra, akik azt hiszik, hogy a törvény fölött állnak. Megkapják a magukét.
– Remek, uram. Feljelenti őket?
– Mi? Nem. Odacsapok nekik. Az a terv, hogy betörök az irodáikba, feltöröm a páncélszekrényeiket, a titkos levelezésüket, a még titkosabb bankszámláikat, és leleplezem őket.
– Szóval először betör hozzájuk?
– Most mondtam.
– Az legális?
– Nem. De én az igazságért… Hagyjuk, nem érdekes.
– És még?
– Kicsinálom az összes gazembert, aki kikerüli az adókat.
– Ön sem vall be mindent, uram.
– Nem?
– Nem.
– Jó, de ezeknek?
– Kiknek?
– Akik elköltik magánvagyonkora? Ezeknek nem fizetem be.
– De megveri őket, nem?
– Naná. Kiket is?
– Akik nem fizetnek.
– Persze, hogy megverem őket.
– És azokat is, akik magukra költik azt, amit mások befizetnek?
– Hogyne! Azok nagyobbat kapnak.
– És azokat is, akik megússzák az adót, mert kiügyeskedik a szabályokat?
– Azok elképesztően nagyot kapnak. Nem érdemelnek könyörületet.
– És azok, akiknek nincs más választása?
– Hát, hivatalosan azokat is meg kéne verni, hogy ne legyenek ennyire ostobák. Csak hizlalják a gazdagokat.
– Ön is gazdag, Bruce úrfi.
– Az nem olyan.
– Értem.
– Helyes, értse csak. Én, Alfred, a jóért küzdök.
– Nyilván, uram.
– Napvilágra hozom a disznóságaikat.
– Hogyan, uram?
– Vannak kapcsolataim az újságokkal. Majd nagyot néznek, ha megjelenik róluk a cikk.
– Hol?
– Most mondtam, hogy az újságokban.
– De melyik újságokban, uram? Azokban, amiknek ők a tulajdonosaik?
– Nyilván nem. Azok meglakolnak.
– Kik?
– Azok az újságok, akik a népet butítva terjesztik a hazugságokat.
– Megkapják magától?
– Meg ám! Leleplezem őket.
– De nem ott, ahol ők dolgoznak.
– Nem. Ott, ahol leközlik az igazságot.
– Vagyis azoknál a lapoknál, aminek ön a tulajdonosa.
– Vannak lapjaim?
– Elfelejtette, Bruce úrfi?
– Hát kimenet a fejemből, de jó, hogy mondta. Ott fogom megjelentetni a disznóságaikat.
– És ha ők mást jelentetnek meg ennek cáfolatára?
– Akkor megsemmisítem őket.
– Mert ön az igazat mondja.
– Hát igen.
– És ezt honnan tudjuk, uram?
– Mert én mondom.
– Ja, értem. Az úgy rendben van, Bruce úrfi. És még kinek csap oda?
– Hát azoknak, akik csak helyeselnek, és megalkuvásból mindent megtesznek azért, hogy egy kicsit jobban éljenek.
– Értem, uram.
– Utálom a hajbókoló majmokat. Az elvtelen bólogató Jánosokat.
– Helyes, uram.
– Mondja, Alfred, hogy áll rajtam ez az új álarc.
– Ellenálhatatlan benne, uram.
– Helyes.
– És mi lesz még a mai program?
– Megadom minden intoleráns baromnak a magáét. Nem tűröm az intoleranciát. Tűzbe velük.
– Ez eléggé intoleráns mondatnak tűnik, uram.
– Nem az, mert én mondom
– Értem, uram.
– Bizonyos dolgokat nem szabad megengedni az embereknek, mert azzal tönkre teszik ezt az amúgy gyönyörű, tiszta és virágzó várost.
– És mik azok a bizonyos dolgok, uram?
– Azt majd én megmondom, Alfred.
– Jó lesz, uram. És ha téved?
– Én? Miért tévednék?
– Mert az emberi dolog.
– Alfred, én nem ember vagyok. Vagyis az, de nem úgy.
– Máshogy?
– Máshogy. Ha felveszem ezt az álarcot…
– Ami nagyon jól áll Bruce úrfinak.
– Köszi. Ha felveszem, akkor én megmentő leszek. Az igazság ligájának a tagja. Tévedhetetlen. Sebezhetetlen. Erős és erkölcsös. Iránytű mindenki számára. Én leszek Batman, a megmentő. Az érinthetetlen. A társadalmon, szabályokon, törvényen kívüli origó. Viszonyítási pont mindenkinek. A szent és sérthetetlen.
– SUV-val.
– Hát ja, SUV-val. Neked, mi bajod a Batmobilommal?
– Semmi, uram.
– Menjek inkább metróval?
– Nem, dehogy, Bruce úrfi.
– Akkor meg?
– Semmi?
– De most komolyan! Mondd csak nyugodtan. Meghallgatlak.
– Semmi, uram.
– Csak bátran.
– Semmi.
– …
– …
– Helyes! Na, akkor ez a mai program… Vagy…
– Vagy?
– Vagy inkább felpofozom magam itt helyben és aztán megnézünk egy sorozatot a Netfluxon.
*
1939. májusában debütált Batman a Detective Comics lapjain.
Oberon álma 2. rész(9)
Az archívum 2. (befejező) rész(6)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
A szócikk(5)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
A vágy szűk utcája(4)
Szép emberek(4)
A sárkány(4)