Egy csodás kis hegytetőre szálltak le. A levegő kellemes volt, bár érződött benne némi kosz.
– Ez azért jó – sóhajtotta Gtrzzi.
– Nem rossz – biccentett OoooO.
– Te soha nem vagy elégedett?
– Nem.
A vita le volt zárva. Egy ideig csak szemlélték a bolygót.
– És a helyiek?
– Cukik. Kicsit vadak, de azért nem reménytelenek. Ösztönös mechanizmusok, erőszak, öngyilkos tendenciák, a szokásos. De tényleg cukik. Nyilván kell némi ráhatás, némi szelídítés, hogy kezelhetővé váljanak. De hát mihez nem kell ráhatás? A ráhatás az univerzum nyelve.
– Ez szép volt – biccentett Gtrzzi.
– Köszi.
Fölöttük egy bárányfelnő adott némi árnyékot.
– Na és az irodalmuk…!
– Van olyan?
– Van. Nem is rossz. Tegnap elolvastam.
– Az egészet?
– Persze. Ráment a délutánom, de megérte.
– Ó! Elhivatott vagy.
– Inkább alapos – vont vállat OoooO.
– Ha egyetlen idézettel ábrázolhatnád őket, akkor az mi lenne?
– Viccelsz? Ez egy elég hülye kérdés.
– Nem viccelek.
– Ez lehetetlen.
– Minden lehetséges, maximum nem igazán lesz tökéletes a válasz.
– Hát finoman szólva nem.
– Na. Mégis. Ha egyetlen idézetet mondhatnál csak, ami jellemzi őket? Na?
OoooO halványan megcsóválta a fejét.
– Tudod, a legtöbb gondolatuk a várt szinten naiv, sőt egyenesen gyerekes. De van bennük valami ösztönös bölcsesség. Jó meglátások, értelmes gondolatok. Egyik másik szinte költői.
– Na.
– Na tessék! Itt van egy, ami ránk most pont érvényes. Egy meséből van. Csak egy mondat. Semmi különös és mégis van benne valami mély megértés. Nem túl nagy durranás, de attól még… egész jó.
– Hallhatnám?
– Persze. „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” – mondta OoooO és barátjára nézett.
Gtrzzi visszabámult rá.
– Na?
– Hát ez… ez… – Gtrzzi megvonta a vállát és nagyot sóhajtott.
– Ugye? – kérdezte OoooO. – Semmi, és mégis van benne valami.
– Aha!
A bárányfelnő úgy döntött, hogy továbbáll. Egy ideig csendben nézték a tájat.
– Na? – kérdezte Gtrzzi.
– Mi na?
– Mikor kezdünk hozzá?
– Mihez?
– Tudod, első kapcsolatfelvétel, ilyesmi. Amiért a fizudat kapod.
– Hányen is vannak?
– Kicsi több, mint nyolcmilliárd. Semmiség.
Gtrzzi hosszú ideig nem válaszolt.
– Na? – kérdezte kissé türelmetlenül OoooO.
– Tudod, azon gondolkodtam, hogy…
– Hogy?
– Hogy húzzunk innen, és hagyjuk inkább ezeket a francba. Ma semmi kedvem felelősködni. Majd beírjuk, hogy szelidíthetetlenek.
*
1944. július 31-én halt meg Antoine de Saint-Exupéry, a Kisherceg írója.

Könyvjelző állapota

[cbxwpbookmarkbtn]

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!