Hascsikarás

2025. május 15.

1.
Füzike megnyomta a zsilipkapu nyitógombját és az űrhajó hivatalosan is megérkezett a bolygóra.
– Biztos ez? – nézett Rupertre bizonytalanul.
A dokk bejáratánál megjelent egy vámrobot. Szabvány gép volt, így semmi sem adott okot az ijedelemre.
– Biztos, édesem. Mindjárt szülsz és ez egy ivaros bolygó.
– De nem ellenőrizted le…
– De leellenőriztem. Ivaros bolygó, nem lesz gond. A lényeg, hogy a szövetség tagja legyen.
– És a tagja?
– Te is tudod, hogy igen. Láttad a leírást.
Füzike megvonta a vállát. Az, hogy látott valamit egy szektorközi adatbázisban, és az, hogy mi lesz majd a kórházban, két külön világot is jelenthet. Márpedig neki most biztosra kell mennie.
– Én akkor is félek.
Rupert nagyot sóhajtott, hogy újra neki kell veselkednie az egész témának, de mivel Füzike közel járt a szüléshez, úgy döntött, hogy nem kockáztat.
– Rendben. Mi lenne, ha kivennénk egy szobát a reptér mellett, egy napig nézelődünk, kérdezősködünk, és ha rendben van, akkor nem kockáztatjuk meg a továbbutazást?
– Az jól hangzik – bólintott megkönnyebbülten Füzike, majd a hasához kapott.
– Mi van?
– Rugdos. Már nagyon kevés van hátra. A legközelebbi ivaros bolygó milyen messze van?
– Két nap. Kibírnád?
– Én? Bármeddig. De Deniz nem biztos. Eléggé ki akar jönni.
Rupert széttárta a kezét.
– Akkor most mi legyen? Megyünk tovább?
– Nem tudom. Az milyen bolygó?
– Ivaros az is. És csak az számít, Füzi, ugye tudod? Ha ivaros bolygó szülötte, akkor teljes jogú. Hogy hol él, az teljesen mindegy. Csak be legyen regisztrálva valahova.
– És ha a hajón szülök meg?
– Akkor ott születik meg, ahol először leszállunk.
– Jó, akkor menjünk haza.
– Fű! Nem kezdjük ezt újra, jó? Ha valami baj lesz a szülésnél a hajón, akkor nem tehetünk semmit. Hogy fogod magad érezni, ha…
– Jól van! – vágta félbe a mondatot Füzike. – Igazad van. Menj és foglalj egy szobát. Az ellenőrzést majd én intézem.
– Jó napot! – ért oda hozzájuk a vámrobot. – Van valami elvámolni valójuk?
2.
A szoba szép volt. Egyenesen a várost átszelő folyóra nézett. Füzike jó fél órája állt a teraszon, és a vizet nézte. Ott, ahol ő született, a víz kincs volt. Nem folyt csak úgy szabadon szerteszét a világba. A hamarosan megszülető Denizre gondolt. Gyönyörű gyerek lesz. Ebben biztos volt. A bolygó szépnek tűnt, és nem csak a folyó miatt. Kedves embereket látott, szép utcákat, gazdag épületeket. Nem bánta volna, ha itt születik meg a gyerek. A besorolásuk lehetővé tette számukra, hogy szinte bármelyik bolygóra teljeskörű állampolgári igényekkel jelentkezzenek be. Hála Rupert tudásának értékes embereknek számítottak. Rupert egy ideje lent lófrált az utcán. Valami étel után kajtatott, mert neki semmi kedve nem volt lent mászkálni ilyen állapotban, és köztudomású volt, hogy szállodában az ember nem eszik, ha nem muszáj. Vannak szektor szerte ismert alapszabályok. Ez pont ilyen volt.
– Megjöttem! – kiáltott ki a teraszra Rupert.
– Végre, éhen haltam.
A vacsora meleg volt, fűszeres és gazdag.
– Ezek nem vetik meg az erőset – törölte meg a homlokát Rupert.
– Én sem vetem meg. Nyafka déli vagy, ezét nem bírod.
– Köszi.
– Nincs mit, tényeket mondtam – nevetett fel Füzike és újra szedett a dobozból.
A repetát azonban már nem volt lehetősége megkezdeni. A fájdalom olyan erővel jött, mint egy lopi rúgás.
– Mi van? – szörnyedt el Rupert.
– Az van, drágám.
– Biztos?
– Eléggé. Kell egy kórház. Most azonnal.
Rupert magához képest meglepően gyorsan és hatékonyan reagált. Egyetlen perc kellett ahhoz, hogy taxit hívjon és megadja a legközelebbi kórház címét. Úgy tűnt, nem csak ételt szerzett be délután, de megfelelő információkat is.
Az első fájástól számított tíz perc múlva már egy kórházi ágyon ücsörgött várva a következőrohamra.
3.
A szülés gyorsan ment. Rupert ezerszer szörnyűbbnek látta, mint amire elviekben számított. De mivel rajta kívül senki sem lepődött meg a dolgok menetén, megtartotta magának ezt a megállapítást.
Amikor Deniz kibukkant végre, Rupert elkapta a műveletben asszisztáló orvos és a mellette álló nővér lopott pillantását, és összeszorult a gyomra.
– Baj van? – kérdezte súgva.
– Nem. A babával minden rendben – mosolygott rá a doktornő. – De azért én beszélnék önnel pár szót.
– Miről?
– Csak pár gondolat, semmi több.
– De milyen gondolatokról van szó?
– Baj van? – csatlakozott Ruperthez Füzike is.
– Nincs baj, anyuka, minden rendben – mosolygott rá a nő és szemét Rupertre villantotta, aki végül értette a szóból.
4.
Az iroda kopár volt. Rupert idegesen ült le az asztal elé tolt székre. A doktornő is helyet foglalt.
– Tehát mi a baj? – kérdezte Rupert.
– Semmi baj nincs. A baba makk egészséges.
– Akkor?
A doktornő mély sóhaj után szólalt meg újra.
– Nem tudtam nem észrevenni, hogy önök froditák. Ugye nem tévedek?
– Igen. A Frodita 3-ról származunk – bólintott Rupert. – Ez gond?
– Ez… ez sajnos nálunk… – Kereste a szavakat. – Nálunk ez… értse úgy, hogy nálunk ez nem igazán lehetőség.
– Ezt nem étem.
– Sejtettem – bólintott a nő. – Tudja mit, megmutatom. A nő kézmozdulatára Rupert előtt egy digitális űrlap jelent meg a levegőben. – Ez itt az anyakönyvi regisztráció. Ezt kéne kitöltenünk most.
– Remek. Kezdjünk neki.
– Ez a baj. Nekikezdhetünk, de hamarosan el fogunk akadni.
– Mert?
– Mert… – Megcsóválta a fejét. – Látja itt azt a rubrikát, hogy anya?
– Persze.
– Itt a feleségét kéne bírnom.
– Hát írja.
– Igen, de nem tudom, mert önök froditák. Vagyis férfiak és nők is egyszerre. Mindkét nem jellegzetességével bírnak.
– Úgy van.
– Tehát nem tudom beírni magukat. Mert ha az anyához írom be a párját, akkor magát az apához kell beírnom.
– Hát írja.
– De nem írhatom, mert nem biztos, hogy igaz. Ha kiderül, hogy éppen fordítva van, akkor megütöm a bokám. Maguk tudják, hogy ki az apa?
– Ugye viccel? – nevetett fel Rupert.
– Nem igazán.
– Pedig úgy tűnik. Tudja miközben lefeküdtünk egymással nem igazán egyeztettünk, hogy ki mit dobott be a közösbe.
– Jó lett volna, mert akkor be tudnám írni, de így nem fog menni. Azt meg tudjuk tenni, hogy a párját írom be anyának.
– De hát ő az anya.
– Genetikailag nem biztos.
– De belőle jött ki az előbb. Láttam.
– Igen, én is láttam, de magából is kijöhetett volna, nem?
– De igen. És ez baj?
– Ez baj. Mert ha belőle jött ki, akkor magából nem jöhet ki, mert maga az apa. Apából nem jön ki gyerek ezen a bolygón.
– Viccel.
– Nem. Értse meg, két rubrika van. Apa, anya. Ha az egyikük az anya, akkor a másik csak apa lehet. De mivel maga nem biztos, hogy apa, mert lehet, hogy anya, így nem írhatom be oda. Ha magának megfelel, hogy a gyereknek csak anyja van… akkor úgy tovább léphetünk.
– Álljon már meg. Mi ketten vagyunk a szülei.
– Jó, persze, a Frodita 3-on. De itt nem lesznek.
– Nem? Mert?
– Mert nincs rá rubrika.
– És akkor?
– Akkor magunk nem létezhetnek közös szülőként, fogja már fel.
– Maga fogja már fel, hogy de igen.
– De nem. Itt nem. Ha nincs rubrika, akkor nincs olyan, hogy frodita.
– Szóval mi nem is létezünk itt?
– Fizikailag igen, de adminisztrációban nem.
– És ez mit jelent?
– Azt, hogy semmit sem kapnak a szolgáltatásokból. Akinek nincs joga, annak nincs joga. A gyerek félárva lesz. Az egyébként nem rossz, mert ő viszont igényelhet majd segélyt…
– De doktornő….
– Segélyt, míg rá nem jönnek, hogy frodita? És ez itt a nagyobb baj.
– Ennél nagyobb baj is van, minthogy nem lehetek a szülője?
– Van. A következő rubrika a megszületett gyerek neme lenne. Oda mit írjak?
Rupert megilletődve nézett a nőre.
– Hát ne írjon semmit.
– De kell. Fiú, vagy lány?
– Ez a kettő van?
– Ez.
– De nálunk ez nem így megy.
– De az űrlapot ez hidegen hagyja.
– Ugye hallott már arról, hogy frodita?
– Persze hogy hallottam, bár még nem találkoztam magukkal élőben.
– De most találkozott.
– Most igen.
– Akkor írja be, hogy frodita.
– Nem lehet. Nincs rá rubrika. Itt vagy az van, hogy fiú, vagy az, hogy lány. Frodita nincs.
– És akkor?
– Akkor ő sem létezik, mármint adminisztratíve, ahogy maguk sem.
– Ki szerint?
– Akik megcsinálták az űrlapot. Sajnálom, nem tehetek róla.
– Akkor kattintsa be mindkét nemet.
– Nem enged tovább a rendszer. Érte meg, maguk nálunk nem létező emberek. Itt vagy ez van, vagy az. Köztes megoldás kizárt.
– Akkor nem tudja Denizt anyakönyvezni?
– De igen, csak nem emberként.
– Mi van?
– Olyan rubrika van, hogy egyéb.
– Egyéb?
– Igen. Általában állatokat értünk alatta. Már, ha egy állatot hoztak be vajúdni.
– De Füzike nem állat.
– Nem.
– Én sem.
– Nem.
– Deniz sem.
– Nem.
– Akkor?
– Az űrlap szerint sajnos mégis az. Persze leadminisztrálhatom állatként. Csak akkor semmi joga nem lesz. Mondjuk elég jó nálunk az állatvédelem, de nem hiszem, hogy ez magát kielégítené.
– Eléggé nem elégítene ki, doktornő.
– Sejtettem.
– És most?
– Pont ezért akartam beszélni magukkal. Arra gondoltam, hogy el kéne innen menniük.
– Hova?
– Bárhova. Én beírom ide, hogy nem is szülés volt, csak egy extrém hascsikarás, amit ambulánsan kikezeltünk és maguk elmentek. Ennyi. A többiről nem kell tudnia senkinek.
– Hascsikarás?
– Igen. Felfúvódással. Ha egy órán belül elmennek, akkor az égvilágon senki nem fog kérdezni semmit. De ha maradnak, akkor bejönnek a gyerekápolási költségek, beindul az adminisztráció, és nekem ki kell töltenem az anyakönyvet.
– Ahol Deniz egy állat és Füzike az egyetlen szülője, aki véletlenül betévedt ide elleni?
– Hát… kicsit nyers, de ez a lényeg.
Rupert maga elé meredt.
– Ezt nem hiszem el.
– Hát igen. Néha én sem, de ez van.
– Arról azért tudnak, hogy léteznek froditák?
– Tudni tudunk, de megpróbáljuk nem tudomásul venni.
– Azt hogyan kell?
– Egyszerű. Nem csinálunk rá rubrikát, és már nem is létezik.
– Az élet nem ilyen egyszerű.
– Semmi közünk az élethez. Nekünk elveink vannak, nem szemeink.
Rupert halványan bólogatott maga elé egy ideig.
– Hascsikarás? – nézett a doktornőre.
– Legyen bakteriális eredetű szélgörcs. Az most elég nagy divat nálunk, senkinek sem fog feltűnni.
– Arra van rubrika?
– Arra több is van. Kitöltöm, maguk pedig szépen eltűnnek innen.
– Rendben. Már megyünk is – ugrott talpra Rupert. – És köszönöm az őszinteségét.
– Nincs mit. Így nekem is egyszerűbb. Nem kell magyarázkodni.
Visszasétáltak a szülőszobába, ahol Füzike mellkasán ott pihegett Deniz.
– Megyünk, édesem – súgta a fülébe egy csók után Rupert.
– Hova?
– Mindegy. Bárhova, ahol mindhárman létezünk.
*
Május 15. A család nemzetközi napja

🎲 Még egyet!