– Anyu, mesélsz?
Nem volt hozzá sok kedve, de a mesék sokat számítanak. Egy gyerek fantáziája a legfontosabb érték a világon. Ha gyerekként nagyra nő, akkor felnőttként óriási lesz.
– Persze.
Lúna izgatottan rohant az ágyába. Szinte repült.
– Ne szeleskedj, Lúna.
– Bocsi!
Leült az ágy szélére.
– Melyiket?
– A fura bácsit.
– Jó, de a rövidebb változatot.
– Anya!
– A rövidet.
Lúna duzzogott, de csak a rend kedvéért.
– Akkor kezdem – mondta és a polcról lekapta a könyvecskét. Bár tudta fejből, de olvasni jobb volt. Szeretett olvasni. – A fura bácsi reggel kinyitotta a szemét. Álmosan botorkált ki a fürdőszobába. Lezuhanyozott és fogat mosott. Aztán kiment a konyhába…
– Nem, anya. Az még ott van, hogy fésülködött és borotválkozott…
– Montam, hogy a rövid változat lesz. De ügyes próbálkozás volt, gratulálok. Tehát. A konyhában elkészítette a reggelit. Pirítós volt, rá vaj, és egy kis kávé. Instant.
– Instant – suttogta Lúna. Beleélte magát a mesébe.
– Felöltözött és mivel esett, vitt magával esernyőt. Kint nagy volt a forgalom. Elsietett a metróig, ahol óriási volt a tömeg. Nem volt bérlete, ezért vett magának jegyet, és a bejáratnál kezelte. A jegyellenőr ránézett és azt, mondta, hogy „köszönöm”. A kocsiban is sokan voltak. A fura bácsi elővette táskájából a könyvet, amit mindig csak a metrón szokott olvasni, és úgy állva, egy kézzel kapaszkodva olvasni kezdett. Közben lökdösték és taszigálták, de őt ez nem zavarta. Hat megállót utazott. Aztán le kellett szállnia. Mozgólépcsővel ment fel a felszínre, de az fél úton megállt, mert valaki megnyomta a vészmegállítót.
– És ezért gyalog ment fel – súgta áhítattal Lúna.
– És ezért gyalog ment fel. Az utcán már látta az irodaházat. Időben volt még, ezért vett egy sós kiflit a közeli pékségnél tízóraira. Amikor belépett az irodaházba a belépőkártyáját lehúzta a beengedő kapun, és elindult a liftek felé. Sokan vártak már a liftre. Volt ott néhány munkatársa is. Ekkor odalépett hozzájuk egy szerelő. „Emberek, a lift elromlott. Nem tudjuk, hogy mikorra lesz üzemképes. Sajnos gyalog kell menniük.” A fura bácsi elindult hát gyalog….
Lúna már majdnem aludt. Óvatosan letette a könyvet és felállt az ágy mellől.
– Anya! – kérdezte álomittas hangon Lúna.
– Tessék?
– A fura bácsi, miért nem repült fel az irodába?
– Mert a fura bácsi nem tündér, mint te. Nem tud repülni. Ő gyalog megy.
– De fel is varázsolhatta volna magát.
– Fura bácsi nem csinál ilyet.
– Miért?
– Mert ez egy mese, édesem. És most tessék aludni!
*
Február 26. Mondj el egy tündérmesét nap.
