A Nagyember kiült a teraszra. Áprilka mögé állt, mivel leülni nem mert. Egy ilyen nagy ember közlében meggondolandó minden mozdulat. Akinek régóta nagy hatalma van, az idővel már nem fél azt használni.
– Üljön csak le – mondta a Nagyember.
Áprilka néhány másodpercig azon tűnődött, hogy mi a módja a helyes leülésnek, aztán nem akart ellenszegülőnek tűnni, így úgy ült le, ahogy szokott.
– Hát nem szép? – kérdezte a Nagyember.
Tavaszodott. Tavasszal még egy gyárudvar is szépnek tűnik. Nem volt nagy kockázat a válaszban: – De igen, Nagyember úr.
– Hívjon csak Balabánnak.
– Értettem… Balabán úr.
A nagyember felnevetett és megcsóválta a fejét. Egy ideig csendben ültek. Élvezték a látványt.
– Semmit sem kérdez? – nézett rá a Nagyember.
– De igen.
– Akkor gyerünk!
Áprilka torka elszorult. Számtalan kérdést csúsztattak a zsebébe éppen a teraszra lépés előtt, de nem tudta, hogy előveheti-e vagy az modortalanság. Feszengeni kezdett.
– Na, nincs egy kérdés sem?
– De van, csak…
– Csak?
– Kicsit izgulok.
– Nincs miért – nevetett fel a Nagyember.
Félelmetes nevetés volt, pont olyan, ami miatt érdemes izgulni.
– Hát… lenne egy kérdésem.
– Ki vele!
– Hogy érte el ezt?
– Mit?
– Mindezt – mutatott körbe Áprilka. Rettenetesen hülyének érezte magát.
– Most karriertanácsot kér tőlem?
– Lehet?
– Lehet – vont vállat a Nagyember. Egy pillanatra elgondolkodott, majd elfüttyentette magát. Két hegyomlás méretű kutya rohant oda hozzá. Áporka felsikoltott. Ez nem volt illendő, de az ösztön attól még ösztön. A két kutya a Nagyembert elött ült. Le sem vették róla a szemüket.
– Egy: én etetem őket. Csak én! Senki más. Ha nem érek rá, vagy elfelejtem, akkor nem esznek.
– Tőlem el sem fogadnák el?
– Nem. De ha igen, akkor tennék róla, hogy soha többé ne adhasson nekik enni – nézett Áprilkára a Nagyember. Hűvös pillantása volt. Áprilka nem is tudta, hogy ilyen gyorsan kiszáradhat egy száj.
– Kettő: Verjük őket.
– Ön? Nagyember úr?
– Balabán.
– Ja igen. Balabán Nagyember úr. Ön veri őket?
– Nem csak. Én parancsolok, és többen verjük őket. Persze csak ha nem engedelmeseknek. De ez elfordul a legjobb kutyával is. Ilyen a természetük. Meg akarja verni őket?
– Én? Nem. Széttépnének.
– Ha itt vagyok, akkor nem. De egyedül ne találkozzon velük. – A Nagyember újra nevetett, amitől Áprilka újra összerezzent.
– És?
– Mi és?
– Mi van még?
– Semmi. Ennyi volt.
– És ez elég?
– Ezt figyelje – mosolyodott el a Nagyember, majd hirtelen ütésre emelte kezét, a kutyák fölött. Mindkét állat lekushadt a földre. A Nagyember Áprilkára nézett, a szája mosolygott, a szemei nem.
– Ez a kettő bőven elég.
Áprilka bólintott. Jobb volt nem megszólalni.
– Az eleje kicsin nehéz – beszélt tovább a Nagyember. A teraszon túli tájra bámult. – De aztán egyre könnyebb lesz. Egyre könnyebb és könnyebb. Csak tartsd be mind a kettőt, és ne engedd meg senki másnak. Elszállt fölöttük egy madár. Áprilka eltűnődött, hogy vajon velük is működhet-e a dolog. Éppen megkérdezte volna, amikor a Nagyember szemében elkapott egy villanást. Ő is a madarat nézte. Vad tűz és vágy kavargott a tekintetében. Jobb volt csöndben maradni.
*
1933. március 23.
„Az 1933. március 24-én életbe lépett a német birodalmi felhatalmazási törvény (németül Ermächtigungsgesetz; teljes nevén Törvény a nép és a birodalom ínségének megszüntetésére, Gesetz zur Behebung der Not von Volk und Reich) a német birodalmi alkotmányt módosító jogszabály. A törvény felhatalmazta Adolf Hitler birodalmi kormányát arra, hogy törvényeket alkosson, ideértve a költségvetés elfogadásáról és az államháztartási hitelek felvételéről szóló rendelkezéseket is, továbbá lehetővé tette, hogy a birodalmi kormány nemzetközi szerződéseket kössön anélkül, hogy a parlament jóváhagyását kikérné.
A törvény eredetileg csak négy évig volt hatályos, de később a Reichstag a törvény hatályát még két ízben meghosszabbította, majd 1943-ban Hitler rendeletben határozatlan idejűre változtatta, így az a nemzetiszocialista rendszer bukásáig hatályban maradt. A felhatalmazási törvény elfogadása utáni tizenkét évben a Reichstag mindössze hét törvényt alkotott, melyek közül kettő éppen a felhatalmazási törvény hatályának meghosszabbítására vonatkozott.” /wiki/
