Doktornő

Ropogott a tűz. A három nő csendesen nézte a lángokat. Pár perce még élénk beszélgetés zajlott közöttük, de a téma borús vizekre terelődött, ahol egy jó tengerész befejezi a fecsegést, és a feladatra koncentrál. Az utolsó szó éppen Millyé volt. Milly imádott nagyokat mondani, és ebbéli hajlamának köszönhetően néha olyan gondolatok is napvilágot láttak, melyek többek voltak holmi üres petárdapuffogásnál. „Mi, nők, alsóbbrendű faj vagyunk. Nem magunk számára, nem az élővilág számára, hanem a férfiak számára.” Ezt mondta Milly, és ettől lett csönd a szobában. Csak a tűz pattogott, és ez az ismétlődő zaj mintha felerősítette volna bennük a szavak keserítő igazságát: nők voltak, tehát semmik voltak. Alanyi joguk volt az alsóbbrendűség, melyet rájuk erőltetett az emberi faj másik fele, az erősebb izmokkal rendelkező férfiak.
– Én ezt megváltoztatom – szólalt meg Elizabeth.
– Mit? A törvényeket? – mosolyodott el Emily. – Sok szerencsét hozzá.
– A törvényeket is meg lehet változtatni. A törvények is fejlődnek, mint az állatok. Lassan alakulnak át. Olvastátok a Darwin könyvét? Pont erről ír. A változásról. A folyamatos, kitartó változásról.
– Drágám, a fajok talán változnak, de a férfiak nem – mondta Milly.
– Dehogynem. Visszafejlődnek. Az is változás, nem?
– Most vicceltek, de Darwin azt állítja, hogy az egykor azonos alakú pintyek különböző helyen lévő csoportjai megváltoznak. Mert mást esznek, más a környezet. Lányok, a környezet változik, és ezzel egy egész faj változik. És a környezetet mi alakítjuk ki többnyire. Mi, nők.
– Nem hiszem, hogyha máshogy rendezed be a férfiak szobáját, akkor embernek néznek majd – legyintett Emily.
– Pedig még ez is lehet, de én azt mondom, hogy ha valamit teszünk, amit eddig más nem tett meg, akkor magában a környezetben változik valami. Mintha kinyílna egy ajtó ott, ahol eddig csak fal volt.
– Folytasd! – hajolt előre Milly.
– És ha kinyílik egy ajtó, azon idővel át is járnak majd az emberek. Értitek? Egy példa is példa, mert már a puszta léte is azt bizonyítja, hogy az eddig változatlannak hitt valami átalakulhat, módosulhat. Egyetlen példa ezrek példája lehet, és ezrek példája már tízezreké, és akkor már nem lehet félrenézni, mert abban a pillanatban már az lesz bolond, aki nem akarja látni azt, ami a szeme előtt van.
– A férfiak képesek inkább kiszúrni a szemüket, csak hogy ne lássanak meg téged.
– Akkor lesz pár vak hím. Na és? Úgyis sok a hülye közöttük.
Nevettek.
– És akkor ezt hogy képzeled? – nézett rá Emily.
– Egyszerű. Orvos leszek.
– Az igen. Talán jobb, ha egyenesen miniszternek indulsz – mondta Emily.
– Az én leszek – tette fel a kezét Milly.
– Jó, akkor én megreformálom az oktatást.
Nevettek, majd újra a tűz beszélt.
– De komolyan. Orvos leszek.
– Drágám, ne akarj magadnak rosszat. Majd más kinyitja azt a kaput helyetted – tette rá mindig hideg kezét Milly Elizabeth karjára.
– Fázol?
– Én mindig.
– Majd meggyógyítalak.
– Nem fog menni, édesem – vetette közbe Emily.
– Miért? Amerikában már megy. Találkoztam egy orvosnővel.
– Amerika! Ugyan! Amerika nagyon messze van – mondta Emily, és azon tűnődött, hogy lassan haza kéne menni.
– Ott sem jobbak a férfiak – mondta Elizabeth. – És ha ott ment, akkor itt is megy. Talán nehezebben, de megy. Lányok, én ezt komolyan mondtam. Orvos leszek.
– Nem tudod, mit vállalsz, de ha te igen, akkor én meg tényleg politikus leszek. És megszerzem nekünk a választójogot – mondta Milly.
– Ha ti igen, akkor én is bevetem magam – nézet rájuk Emily.
– Esküszünk? – pattant fel Elizabeth a székből.
– Persze! – állt fel Milly. Emily is követte.
– Én, a női nem eddig alávetett példánya… – kezdte Elizabeth.
– Te mennyit olvasod azt a Darwint? – kérdezte Emily.
– Sokat. Tessék ismételni!
Kuncogva ugyan, de megismételték.
– Esküszöm, hogy nemem felszabadítását tűzöm ki célomul, és életemmel olyan ajtókat nyitok ki, melyek megváltoztatják fajom gondolkodását.
– … gondolkodását – fejezte be a mondatot Milly és visszahuppant a székére. – Csak meg ne bánjuk.
– Mit? Hogy olyat tettél, amit más még soha? – kérdezte Elizabeth.
– Egy fecske nem csinál nyarat – nézett a tűzbe Emily.
– Nem. De megmutatja, hogy létezik nyár.
– Na, jó! Most, hogy megváltoztattuk a világot, felszabadítottuk a nőket, ami egyébként jóval nehezebb dolog szerintem, mint felszabadítani a rabszolgákat Amerikában, én megyek és lefekszem – állt fel Emily. Zavarta az előbbi eskü. Mintha fél lábbal olyan területre tévedt volna, melyen nem szokás egy nőnek megfordulnia. Egyszerre izgatta és félt tőle.
– Jó éjt! – mondta Elizabeth. Egy csókot nyomott barátnője arcára. – Nappal igyál melegvizet. Az serkenti a vérkeringést.
– Igenis, doktornő. Egyáltalán van olyan szó, hogy doktornő?
– Lesz.
– Akkor jó. Szóval, igenis doktornő.
Elizabeth mélyen Emily szemébe nézett, majd Milly szemét kereste.
– Esküdtünk!
Milly bólintott, és hevesebben vert a szíve.
Emily megszorította mindkét lány kezét: – Mintha Livingstonok lennék, és most indulnánk felfedezni a Viktória vízesést.
– Nem. Mi nem férfiak vagyunk. Nők, Emily, nők. Ezt ne feledjük el!
– Ámen! – mondta Milly, és nevetve kisétált a szalonból. Emily még egyszer csókot nyomott barátnője arcára, és követte.
Elizabeth még órákig a tűz mellett maradt. Az eskü, az eskü. Az úthoz pedig tervezni kell.
*
1865. szeptember 28-án (165 éve) Elizabeth Garrett Anderson (1836, London) első nőként szerzett orvosi képesítést Angilában.
A legenda szerint (1857-ben) a 25 éves Elizabeth, testvére Milly és barátnője, Emily társaságában egy esti kandalló melletti beszélgetéskor döntötte el, hogy orvos lesz. (Milly politikai pályát vállat, hogy megszerzi a nők számára a szavazati jogot, Emily pedig az oktatást alakította volna át.) Elizabeth inspirációja az az amerikai Elizabeth Blackwell volt, aki 1859-ben első nőként szerzett orvosi diplomát.
Angliában azonban az orvosi szakmából a nők törvényileg voltak kitíltva. Elizabeth megkérdezte az amúgy radikálisan modern nézeteket valló apját, hogy vajon miért nem lehet orvos egy nő, holott nővérként pontosan ugyanazt az anyagot tanulja, mint az orvosként végző férfiak. Mivel a papa nem tudott erre értelmes választ adni, az elhatározás megszületett.
Elzabeth számos iskolába nyújtott be felvételi kérvényt, de mindenhol elutasították. Ezután nővérként hallgatta az orvosoknak szóló előadásokat, de nem tett le tervéről. Sajnos ez csak egy ideig volt tartható, mert a férfi diákok panaszt nyújtottak be ellene, így kitiltották az órákról. Ezután magánúton tanult anatómiát, és órákat vett Edinburghben néhány haladó szellemiségű oktatótól.
A következő lépésként az orvosi diplomához szükséges vizsgák jöttek. Az olyan liberális nézeteket valló testületek, mint a London University, és a Királyi Sebészeti Kollégium/The Royal College of Surgeons visszautasították őt. Azonban Elizabeth felfedezte, hogy az érvényben lévő törvények szerint nem tilthatják meg, hogy letegye a Gyógyszerészeti Társaság vizsgáját, melyet 1865-ben sikeresen meg is tett, így a neve hivatalosan is bekerült az egészségügyi nyilvántartásba. A Gyógyszerészeti társaság (nehogy az eset megismétlődjön) ezt követően megváltoztatta szabályzatát, és megtiltotta a nőknek a vizsgatételt.
Mivel Elizabethet nem fogadták el Angliában végzett szakemberként, megtanult franciául és Párizsban tette le az orvosi vizsgát. Visszatérve 1873-ban csatlakozott a Brit Orvosi Társasághoz, mely (a gyógyszerészekhez hasonlóan) ezután megváltoztatta szabályzatát, és még 20 évig nem engedett nőt a tagjai közé. Bár a Brit Orvosi Kamara nem akarta elfogadni képzettségét, Elizabeth 1874-ben megalapította a Londoni Orvosi Iskolát Nők számára/London School of Medicine for Women, melynek nyomán 1876-ben napvilágot látott az a törvény, mely szerint nők is kaphatnak orvosi diplomát. Elizabeth a hatalmas ellenszél dacára továbbra is praktizált. 1902-ben ment nyugdíjba, majd az angol partvidéken található Aldeburgh város polgármestere lett, első női polgármesterként.
1917-ben, 81 évesen halt meg. Kitartása és akarata hatalmas rést nyitott a nőket elnyomó gondolkodás falán. A kitartás többnyire kifizetődik.

Darwin: A fajok eredete c. könyve 1859-ben jelent meg.
Livingstone 1855-ben fedezte fel a Viktória-vízesést.