Celerina elhatározta magát. Ahogy a hírfolyamban pörgette a számára érdektelen bejegyzéseket, megakadt valamin a szeme. Megállt, elolvasta a postot és felnevetett. Újra elolvasta és újra nevetett.
– Jó vicc! – mondta művi felháborodással.
Kihörpintette a kávéját és kinézet az ablakon. Egy ideig elmerengett valamin, aztán elvigyorodott.
– Hát, ezt megcsinálom, az biztos – mondta hangosan a macskának, akiben fel sem merült, hogy megmozduljon.
Bepöccintette az elektromos naptárját és megnézte, hogy ki van bejelentkezve mára. Ismerte az ügyfelet. Újabb mosolyt engedett meg a macska felé, majd kényelmesen megfőzte az ebédet. Megfőzte a második adag kávéját és az ablakhoz állt. A város a szokásos ritmusában zümmögött. Szerette ezeket a perceket.
Megszólalt a csengő. Éppen időben. Vajon miért van az, hogy a legtöbben szinte bármiről képesek elkésni, de erről az egy dologról soha? Talán a biológiai óra tényleg létezik. Az ajtóhoz sétált és megnyomta a kapubeengedő gombot. Nem nézett rá a videó-képernyőre. Szükségtelen volt.
Résnyire nyitotta az ajtót és beült a nappali közepére helyezett fotelbe, ahogy mindig.
Kinyílt az ajtó és megjelent az első ügyfél. Ariton. Erre a délelőttre csak ő volt előjegyezve.
A férfi óvatosan tette be maga mögött az ajtót, majd megállt a nappali és az előszoba határában. Ahogy mindig, most is kifogástalan öltözékben feszített. Erre Celerina nagyon ügyelt. Ha már csinálja, akkor legyenek komoly kitételek.
A férfi tétován álldogált tőle három méterre. Nem szólalt meg egy ideig. Celerinát nézte.
– No? – kérdezte Celerina.
– Ma…
– Mi van ma?
– Szóval… ma… valami baj van?
– Nincs semmi.
– Akkor… elnézést… de… nem igazán… nem így…
– Nem így szoktuk?
A férfi megrázta a fejét.
Celerina elmosolyodott. Számító mosolya volt, az a fajta pengeéles, amivel akár ölni is lehet.
– Tudod, milyen nap van? – kérdezte, miután kiélvezte a mosoly okozta rémületet.
Ariton megrázta a fejét. Cuki volt, ahogy félt.
– Ma dolgozz meztelenül nap van. Tudtad?
– Nem – suttogta Arion.
– Hát ez az. És én?
– Igen?
– Szerinted én kiélvezhetem ezt a napot? Nekem megadatik a lehetőség, hogy anyaszült mezítelenre vetkőzve élvezzem annak a különleges pillanatát, amikor pőrén, csak bőr és szőr, végezhetem a munkám?
– De hát…
– Azt kérdeztem, hogy „ezt a napot”.
A férfi tétován egyik lábáról a másikra állt.
Celerina újra megeresztett egy kemény mosolyt, és kivárta, hogy az amúgy két diplomával rendelkező férfi még jobban kínban érezze magát. Csak értelmiségieket fogadott. Ez pontosan olyan szabály volt nála, mint az, hogy egyetlen ember sem parancsolhat neki.
– Most akkor ezt tényleg nem értem – suttogta a férfi.
Celerina megcsóválta a fejét, mint egy tanárnő, aki hamarosan keményem feleltetni fog. Ez Aritonnál mindig bejött.
– Úgy döntöttem, hogy én akkor is megtartom ezt a napot. És ha ennek a napnak a kvantum-összefonódás szerint pozitív spinje van vagyis nekem ma mezítelenül kéne dolgoznom, viszont én negatív spinnel rendelkezem, akkor mi történik ma?
Ariton elgondolkodott.
– Nos? – nézett rá Celerina feddően.
– Ma ruhában maradsz? – kérdezte Artion tétován.
– Úgy van, fiam. Ma végig ruhában leszek. Nálam ilyen a meztelen nap. Persze az ár marad.
A férfi bólintott.
Jól van, azért nem olyan hülye, gondolta Celerina, felállt a fotelből és magasabbra húzta nyakán a garbót.
*
Február első péntek: dolgozz mezítelenül nap.
Hogyan ünnepeljük?
Próbálj meg otthonról dolgozni.
Vesd le a ruháidat, de (fázósak) maradhatsz pizsiben is és úgy dolgozz, kivéve, ha egész évben úgy dolgozol. Ebben az esteben vedd fel a ruháidat.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!