Begördült a boxba.
…
És várt!
…
– Hahó! Van itt valaki?
– Na, mi van?
– Én kérdezem, hogy mi van. Kerékcserére van szükségem. MOST!
– Nekem meg egy millás fizetésre. Kvittek vagyunk.
– Ki maga?
– Én? Én vagyok itt a mindenes. De persze én kapom a legkevesebb pénzt. Nyilván. Szóval mit is akar?
– Cseréljék már le a kerekem! Megy a futam.
– Az enyémet is le kéne.
– Ember! Csinálja már!
– Ezért nem fizetnek. Semmiért sem fizetnek… Magát fizetik? Van tb-je? Nekem sincs. Aztán meg mehetek magánkórházba az aranyeremmel…
– Könyörgöm!
– Nekem aztán hiába.
– Hol vannak a többiek?
– Valamerre arra. Nem vagyok az anyjuk. Mi lenne, ha tovább menne ezekkel. Nem is olyan szarok.
– De le KELL cserélnem a gumit.
– Ki mondja?
– A szabály mondja.
– Ja, ha a szabály mondja. Manapság annyi hülye szabály van. Semmi értelmük. Tényleg semmi. Csak úgy meghozzák. Nyilván valaki jól jár vele. Azt le merem fogadni…
– Cserélje már le. Leköröznek.
– Akkor minek állt ki? Nyilván a többieknek nincs ilyen hülye szabály a gumikkal, mi? Az lefogadom.
– De van. Mindenki kiáll.
– Na, akkor azok is hülyék.
– Cseréli?
– Hát… Na, figyeljen ide. Segíthetek, mert látom, hogy szerencsétlen.
– Jó! Az vagyok. Gyerünk!
– De nem csinálom egyedül.
– Azt akarja, hogy kiszálljak?
– Azt akarja, hogy segítsek?
– Jól van. Kiszállok.
…
– Essünk neki. Hol az a gumi?
– Hát nem tudja?
– Azt hittem, hogy maga tudja. Nem én akarok gumit cserélni.
– Nem akarok, kötelező. Méghozzá lágy kell.
– Lágy? Ekkora marhaságot már! Ki találta ezt ki?
– Nem tudom.
– Keresd a pénzt, barátom? Serse la moni!
– Segít már, vagy nem?
– Várjon! Mindjárt. Infarktust ne kapjon, mert mire kijön ide a mentő…
– Hozza a kereket!
– Előbb le kéne venni ezt a régit, nem?
– De aztán rá kell tenni az újat. Ha nem hozza ide, akkor mit teszünk rá?
– Ne idegesítsen már. Előbb le kell venni a régit. Menjünk szépen sorrendben, jó? Mert aztán majd nem tudjuk, hogy mi hol van. Rá is kéne írni, hogy melyik honnan jött le. Van krétája?
– Jó. Vegyük le a régit. Emelje meg!
– Mit?
– A kocsit.
– Mi vagyok én, Houdini? Emelje meg maga.
– Én nem tudom.
– Mert én tudom, mi? Eleve sérven van három helyen. A doki azt mondta, hogy egy töltőtollat sem emelhetek meg, mert mehetek a kórházba, onnan meg nem jövök ki élve. Hogy emelgessem én a maga kocsiját?
– Emelővel.
– Ja. Aha. Hozott magával?
– Nem. Itt kellene lennie egynek.
– Itt nincs.
– Nincs?
– Hát nincs. Lát itt emelőt? Nem. Hát én sem.
– Istenem! Nekem…
– Mi van?
– Áh, mindegy. Ennek a futamnak annyi.
– Nyugi már. Nem kell olyan gyorsan elkeseredni. Meg fogjuk oldani. Mindent meg lehet oldani még itt is. Most megyek, és kölcsönkérek egy emelőt a szomszédból. Ott minden szar van. Tuti van emelőjük. Visszajövök. Megemeljük, leszedjük a gumiját, aztán kerítünk valahonnan olyan lágy szart, amit fel kell tennie, aztán már mehet is.
– Tényleg nincs gumija?
– Most komolyan, minek néz engem? Autógumisnak? Nyugi van. Megyek-jövök. Van magánál készpénz?
– Micsoda?
– Lóvé. Nem hiszem, hogy ingyen odaadnának négy gumit a mosolyomért. Utoljára Jolitól tudtam kicsikarni ezt-azt vele. De egy kis pénz segíteni fog. Nem sóherek, csak… na érti. Ők is pénzből élnek. Ki nem? Ebben a szar világban már csak a pénz számít. Meg a kapcsolatok. Azok még jobban. Nincs valami ismerőse egy gumisnál? Jobban járna velük, mint velem.
– Nincs. Vagyis van. Eddig legalábbis azt hittem.
– Na! Oda kéne mennie.
– Nincs rá idő. Megy a futam… vagyis… talán már nem is megy…
– Nyugi van! Hozok emelőt meg gumit. Addig kaparjon össze valami pénzt. Bankkártya is jó lesz. Megoldom.
– Atyaisten, az hiszem, infarktusom van!
– Jó’ van. Megyek. Nyugi. Addig igyon egy kávét. Karaván. Elég szar, de egy raktárból szereztem ötezer darabot. Tíz évig még kitart. Ott a pulton ki van készítve. Magának csináltam, mikor begördült.
– Nekem?
– Hát ja. Gondoltam, kávéért jön. Kiszúrom az ilyesmit. Ebben jó vagyok.
– Kávéért?
– Ja. Végül is ez egy büfé, ha nem tűnt volna fel.
– Büfé?
– Az. Ha addig jön valaki, szolgálja ki. Nem nagy ügy. Csak adja, amit kér. Az árak oda vannak felírva.
– Büfé?
– Nyugi van!
– Büfé!
– Na megyek. Fél óra max. Azok a srácok mindig nagyon elfoglaltak.
– Büfé!!!
– Csakhogy érti. Na nyugi. Sietek, akár még nyerhetünk is.
