Hétfő volt, Black Friday napja. Trisztán felcsatlakozott a hálózatra és megnézte a kínálatot. Az elsődleges, nyilvánvalóan reklámmal kitömött és feltupírozott ajánlatokat kihagyta. Az csak a kezdőknek való, és az olyan szánalmas alakoknak, akiknek maga a vásárlás okoz örömet, akiknél nem az a lényeg, hogy mit vesznek, hanem az, hogy megveszik. A birtokba kerülés futó, tünékeny folyamata élteti őket, mely gyorsan elillan. Ők az igazi balekok, akiket úgy szív szárazra a piac, hogy észre sem veszik, mint ahogy az sem tűnik fel nekik, amikor a következő megcsapolásra gyűjtik be őket a reklámok.
Ennél ő azért okosabb volt. Sőt!
Eljutott az ajánlatokhoz. Black Friday lévén szinte ráömlöttek a reklámok. Körbenézett, de csak a biztonság kedvéért. A TÁRGYAK részleg a szokásos volt. Minden olcsó, minden „csak most”. Balekszekció. Ellapozta a felületet, és néhány másodperc múlva ráakadt az érdekesebb vidékekre.
ÉLMÉNYEK
Ezzel kezdte valamikor régen, amikor rájött, egy emlék ezerszer többet ér, mint bármilyen eszpresszógép, fűkasza vagy kijelző. Az élmények jelentik a valós értékek kezdő szintjét. Az ember vesz egy sítúrát, vagy egy hegymászást. Letölti és végigéli annyiszor, amennyi alkalmat megvett. Ezerszer intenzívebb, mint egy új előfizetés bármilyen streamingre.
Átfutotta az EMLÉNYEKET is, bár tudta, hogy itt sem fog lehorgonyozni. Az EMLÉNYEK standján a komoly vásárlók már megállnak egy szusszanásra. Itt már nem egy futó emlék kerül a tudatba, hanem akár hosszabb időszak intenzív lenyomata. Mégpedig tartósan. Akár örökre is, ha az embernek elég mély a pénztárcája. Megfelelő kreditért az ember akár beruházhat egy komolyabb vadászpilóta karrierbe, vagy lehet profi bankos, esetleg mesterlövész. Ha nincs sok pénzed, akkor kapsz egy féléves emléket, talán egy kétéves periódust is összejöhet minden szakmai részlettel együtt leárazás esetén. És ez bizony már komolyan megpiszkálja a tudatot. Aki vesz öt év ipari kémkedést, az nem csak a titkosügynökök praktikáit kapja meg, de minden egyebet, ami ezzel a szakmával jár. Persze mindez szűrve, ellenőrizve. Manapság már nem találkozni olyasmivel, ami tönkrevághatja az ember agyát, mint az őskorban, amikor még bizony komolyan ráfázhatott a vásárló egy óvatlan letöltéssel. A tudat vadnyugata. Annak is volt romantikája, ez nem is kétséges.
Belenézett a szabvány kínálatba. Foglalkozások, hivatások, sport. A szokásos. Hetes, éves, évtizedes kiszerelésben, bár az hülye, aki feltölt a fejébe húsz év búváréletet. Annyit egy hal sem számíthat.
Elhessegette a boltot, és végre az igazi kincsek felé nézett.
KAPLÉKEK
Melegedik a pite. Ide már csak azok jutnak el, akik komolyan gondolják a vásárlást. Azok, akik a kreditjeiket nem zombi módon szórják szét a világba, mint a konfettit, hanem meggondolják, hogy mire költik a nehéz munkával megkeresett betevőt. Itt válik el a búza, az ocsutól, jelentsen bármit is ez a két szó – talán vennie kéne pár év nyelvészprofesszor-emléket.
Átfutotta a szabvány kategóriákat: ALKALMI, BARÁT, PÁR
Azoknak s vadászterülete, akik átverekedték magukat az összes szabvány kategórián. Ez már nem hétköznapi fogyasztóknak, kocavásárlóknak, felhalmozó-zombiknak, tárgy-fétisisztáknak való hely. Aki itt költi a kreditjét, az tényleg komolyan gondolja. Ránézett az alkalmi szekcióra. A kategória mindent lefedett a szextől a közös színházba járásig. De nem élményként, hanem kapcsolatként töltötte fel az ember a tudatába. Mégpedig egy embert. Vagyis egy ember emlékét. A KAPLÉK ugyanis emberekről szólt. Egymás tudatába beágyazott emberekről. Hardcore. Az alkalmi volt a legkönnyebb kategória. Kapcsolat Light. Egy alkalmi barát jelenléte a tudatban, mely innentől potom összegért bármikor bővíthető volt. Ha az ember társaságra vágyott, akkor föltöltött hozzá egy kis adagot, és a tudatban megjelent egy élénk, de örökre megmaradó emlék egy kirándulásról, egy színházról, vagy egy borgőzős éjszakáról. Ezt bővítette ki a BARÁT kategória. Nem csoda, hogy a legkisebb letölthető egység minimum egy év volt. Innen ment felfelé a dolog. A legtöbben a tíz éves barátságokat fizették ki.
Egy pillanatra elbizonytalanodott. Talán itt kéne maradnia. Venne egy húszéves barátságot. Mondjuk síeléssel, bortanfolyamokkal. Bármit meg lehet venni. Csak a kredit szab határt a fantáziának. Már majdnem nézelődni kezdett, amikor felismerte, hogy valamelyik huncut algoritmus játszhatott vele mézesmázos játékot.
– Frászt! – mondta hangosan és ellapozta a szekciót.
Végre eljutott oda, ahová eredetileg is indult.
A PÁR felirat élénken villogott előtte.
Belépett. Az első polcokon szabvány párkapcsolatok lebegtek. Ipari termékek. Lám, még ebben a kategóriában is vannak amatőr húzások. Aki itt megáll, az nem érti a lényeget. Mert persze vehet egy párkapcsolatot magának az ember, de kinek kell egy sima, algoritmus által legenerált nő? Vagy pasi? Ízlések és pofonok.
A profi vásárlók tovább mennek. Ő is így tett.
Elhaladt a végtelen polcok előtt. Jó nők voltak, de jóval hátrébb húzódtak a csemegék, ahol elmaradnak a generált feleségek, szeretők, nagymamák, szülők és megváltozik a táj.
Ismeretlen arcok bukkantak fel. Itt kezdődtek a magáncégek, az egyszemélyes, kézműves kapcsolatok. Azok az emlékmodulok, melyeket maga az élet írt és tett fel a boltba. Ez már a személyre szabott kapcsolatok magánszekciója volt. Egyes termékek mögött sokszor egyetlen személy állt, aki néha… Igen. Ebben reménykedett.
Válogatni kezdett.
Órák teltek el, mire végül rábukkant a termékre. Első pillantásra tetszett neki a nő, bár a kép sima, kétdimenziós fotó volt, semmi meta-tartalom, semmi információ. Persze vannak, akik így csalják lépre a gyanútlan vásárlókat, de itt már kevés a balek. Azok jóval korábban lekoptak. És a biztonsági protokollok itt is működnek. A tartalom nem lehet ártalmas.
Alaposan megnézte a terméket, majd átfutotta a csatolt információkat. Megdöbbenve látta, hogy a terméken nincs Black Friday árengedmény. Ez a kapcsolat nincs leértékelve, holott szinte mindent, akár komplett életeket is féláron be lehetett szerezni ilyenkor.
– Az igen – bólintott elismerően.
A nő úgy mosolygott rá a kétdimenzióból, mint valami talányos keresztrejtvény. Trisztán újra bólintott. Tovább olvasta a termékleírást. Szeme az alsó sorra ugrott. Elolvasta az adatot, és újra elolvasta. Frissítette a képernyőt, majd az egész keretszoftvert, de a beírás nem változott.
VISSZAVONHATÓSÁG: NINCS
A felirat szerint a letöltött anyagot nem lehetett visszavonni, törölni, deinstallálni, holott ez alapkövetelmény volt minden termék esetén. Viszont nem lehetne itt a polcon, ha ezzel megszegné az üzleti előírásokat. A titok tehát magában a termékben van. Rákeresett az adatlapra, de nem talált se bejegyzést, se véleményt, de még egy kis ízelítőt sem.
– Ez meg hogy…?
Elhajtotta maga elől a képet, és tovább keresett, de minduntalan visszatért a nőhöz. Képtelen volt elfelejteni a terméket. Szinte biztos, hogy a gyártó egyszemélyes cégként tette fel az árut. Az is biztos, hogy nem átverés, és az is, hogy pokoli drága. És visszavonhatatlan. Ha az ember egyszer megvette és feltöltötte, akkor az ott is maradt. Na, ez aztán a vásárlás. A hajbodorító delux edition-t bármikor kidobhatod a kukába, de ezt… ezt nem. Ez beágyazódik.
Hangosan káromkodott egyet. Izzadni kezdett a tenyere. Nem kevés kreditről volt szó nem kis kockázattal.
Lekönyvjelzőzte a terméket és megvacsorázott. A streamingen ment valami a reklámok között, de a nő arca minduntalan betolakodott a semmitmondó történet elé. Fagyit evett, de ez sem segített. Szinte érezte a hívást, a termék mögött rejtőző titkot. Akárki is ez a nő, eladni aztán tud. Vagy talán nem is ez…
Mindig is tudta, hogy a tudatos, de impulzív vásárlók kategóriáját erősíti. A becserkészés még ész érvek mentén zajlik nála. Nem csábul el, nem lehet becsapni. De aztán a kiválasztott jelentkezők között hirtelen dönt. Ez mindig is így volt.
Félretette a fagyit, beugrott a boltba és egyetlen kattintással rácsapott a MEGVESZEM gombra. A kreditek szédítő sebességgel szálltak el a tárcájából. A letöltési link azonnal megjelent. Nem hezitált. Torkában dobogó szívvel indította el a letöltést, ami azonban váratlan gyorsasággal fejeződött be. Újra rákattintott a linkre, de a rendszer jelezte, hogy a letöltés már az előbb is megtörtént.
– De mi…?
Egy szempillantás alatt megkereste a file-t, mely arra várt, hogy a tudatába zúduljon. Mind a 4 kilobájtnyi szöveges állomány.
Megnyitotta. Egész testében reszketett az izgalomtól. Tudatában úgy jelent meg a szöveg, mintha éppen olvasná valahonnan.
SZIA! EZEN A SZÁMON HÍVJ FEL: KJU8987986ghZU78765HJI8961328712
Kiszáradt szájjal kattintott a számra.
A kapcsolat azonnal létrejött.
– Halló – szólalt meg egy női hang. Kép sehol.
– Halló – mondta Trisztán.
– Szia! Nem gondoltam volna, hogy… Na, mindegy. Ha gondolod, összefuthatnánk valahol kávézni.
Trisztán kikerekedett szemmel hallgatott.
– Hallottál? Vagy nem jó a kapcsolat…?
– Igen. Hallottalak.
– Az jó – válaszolt a lány. – Egy randi? No?
Trisztán bólintott, aztán rájött, hogy ezt a nő nem láthatja.
– Persze.
– Örülök. Aztán majd meglátjuk. Nem ígérek semmit – mondta a nő, majd bontotta a vonalat. Trisztán postládájában megjelent egy koordináta és egy időpont. Megnézte a helyet. Egy cukrászda volt. Fagyit is adtak. A bejegyzést mosolyogva húzta be a naptárába.
Igen, gondolta büszkén, boldogan, izgatottan, ez már vásárlás volt. Talán az évtized vétele.
*
november 28. Cyber Black Friday. Kezdetben a hivatalos bolti Black Friday utáni hétfőn kezdték el az online leárazások hetét.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!