Bernát átjutott a zebrán és megállt a közeli parkból kinyúló fák árnyékában. Zakatolt a szíve. Pokoli meleg volt és még volt bőven gyalogolni való hazáig. Elgondolkodott egy pillanatra, hogy betér a két sarokkal lentebb lévő vendégőbe. Iszik egy sört és lehűl egy kicsit. Úgy már simán kibírja hazáig, ahol várja a jótékony légkondicionáló. Néhány mély levegővétellel rendezte a pulzusát és nekiveselkedett az útnak.
Az első felirat a park sarkában várta. Színes krétával volt az aszfaltra rajzolva, vidám betűk, lendületes vonalak.
JÓ NAPOT KÍVÁNOK!
„Ez kedves”, gondolta mosolyogva. Ezer éve nem látott krétarajzot. Már azt hitte, kimúlt ez a szokás. A gyerekek manapság digitális eszközökkel rajzolnak. Nem krétával az aszfaltra. Az egy régi kor szórakozása volt. A felirat mindazonáltal jókedvre derítette. Elvánszorgott pék, aztán két műszaki bolt előtt, HASZNÁLT MOBILOK OLCSÓN. A sörözés gondolata egyre biztosabbnak tűnt. Egy kapualj előtt találta mg a következő firkát. Ugyanaz a lendületes, színes üzenet.
VIGYÁZZ MAGADRA ILYEN MELEGBEN! NE LÓFRÁLJ A NAPON!
Milyen igaza van ennek a kis üzenőbajnoknak. Igen. Így is lehet jót tenni az emberrel. Csak úgy névtelenül, az üzenet önmagában, olvassa, aki olvassa. Vigyázz magadra. Ez fontos dolog. Mindenkinek kijár a jótanács. A vendéglő már látszott a távolban. Megszaporázta a lépteit. Ösztönszerű késztetés volt, és nem tehetett ellene. Nem mintha tenni akart volna. Egy korsó sör nem fog ártani. Miközben egész jó tempóban haladt a cél felé, tekintetével a földet fürkészte. Ez is ösztön volt. Ahol az ember két feliratot látott, ott számít a harmadikra. Meg is jött egy fodrászüzlet előtt.
MENJ HAZA! OTT BIZTONSÁGOS!
„Hát ja. Az mér csak így van.” A hűvös, leárnyékolt nappalira gondolt. Feje fölött halkan duruzsolt a légkondi, 26-ra van beállítva, az ember nem megfagyni akar, csak túlélni. Délután snooker megy majd a tv-ben. Arra aztán jól lehet aludni. Lehűlve, egy kis limonádéval a kézben. Ebéd nem is kell. Vagy csak valami könnyű. Persze ehetne a vendéglőben is a sör mellé. Akkor már csak a henyélés maradna délutánra. A vendéglőtől már csak egy úttest választotta el. A lámpa pirosat mutatott. Kénytelen kelletlen megállt a tűző napon. Érezte, a pulzusa lassan újra megszalad. Bizonyos kor után már nem való az embernek a meleg. Persze a hideg sem. Lenézett a lába elé. Egy felirat virított vidám betűkkel éppen előtte.
A TÚL SOK ÉTEL, AZ ALKOHOL FOKOZZA A HŐSÉG OKOZTA VESZÉLYEKET
„Mi a fene?” Ez már nem gyereküzenet, hanem konkrét orvosi tanácsadás. Odaát a vendéglő kerthelyiségében zajlott az élet. Hatalmas, bár nem teljesen árnyékoló napernyők védték a vendégeket. Kiszúrt magának egy asztalt. Az jó lesz. Egy sör, egy kis könnyű ebéd! Aztán uzsgyi haza a hidegbe. Hirtelen rossz előérzete támadt, de elhessegette. A lámpa zöldre váltott, és ő nekilenült a távnak mintha a 400 síkfutás utolsó tíz méterében lenne. Megállt a terasz előtt. Ínycsiklandó illatok áradtak felé. Szakadt róla a víz, és a szíve most már komoly tamtamot vert a mellkasában. Sóhajtott egyet, aztán még egyet. A kellemetlen érzés nem tágított. De mi váltotta ki? Nem a meleg. Azt csak úgy szimplán gyűlölte. Akkor? Talán az a kis vakarcs, aki haza akarja küldeni. Aki ahelyett, hogy ugróiskolát rajzolgatna a betonre, vagy szíveket, béna lovakat és kutyákat, inkább életvezetési tanácsokat osztogat.
– Uram! – szólt ki hozzá az egyik pincér.
– Igen. Egy asztalt..
A mondatot nem tudta befejezni. Megakadtak benne a szavak. A szíve zakatolni kezdett, a hideg homlokát veríték lepte el. A szemei pedig. A szemei a lába előtti aszfaltra tapadtak, és nem mozdultak onnan, mert nem mertek másfelé nézni. A betűket nézték. Azokat a mókás vidám betűket, melyeket ott a szeme láttára rajzolt ki egy nem látható kéz. Érezte, hogy remeg a lába. A felirat elkészült, és egy kis sárga krétaszívecske is került a felkiáltójel mögé. Nagyot nyelt, pedig nem volt igazán nyála, és újra elolvasta a szöveget!
BENÁT! BE NE ÜLJ ODA! IRÁNY AZONNAL HAZA!
– Uram? – kérdezte újra a pincér, de ő nem nézett vissza rá. Legyintett felé, hogy hogy kösz nem, és megmozdultak a lábai. Előre, egyiket a másik után, míg haza nem ér a hűsbe, a nyugalomba, a snookerhez. A következő sarkon az is eszébe jutott, hogy reggel a vérnyomáscsökkentjét is elfelejtette bevenni, pedig erre nem is kapott üzenetet… krétával… az aszfaltra.
*
Augusztus 19. Nemzetközi Rajzolj krétával az járdára nap.
