Az engedély

– Szeretném kiváltani a sportvadász engedélyem.
– Természetesen, de előtte néhány dologról tájékoztatnom kell, mert erőteljesen változtak a jogszabályok, tudja, ezek a buta földönkívüliek, és nem biztos, hogy tisztában van az új helyzettel. Például tudja-e, hogy idén ősztől bevezettük a Szem-Szem rendszert.
– Szem-Szem?
– Részt vett az oktatáson?
– Szem-szem? Nem, nem hiszem. Mi az?
– Hát igen, én mondtam a kollegáknak, hogy ezt senki nem fogja komolyan venni, de persze a főnökök csak ragaszkodtak a dologhoz, hogy nincs ezzel baj, mindenki tudja, hogy részt kell venni az oktatáson, és hogy ide már csak a hivatalos papírokat hozzák el, és persze nekem más dolgom nem lesz az iktatáson és az engedély kiadáson kívül. Hát persze. Ahogy azt a Maurice-ka elképzeli.
– Maurice?
– Ja, bocs, itt Móricka. Elnézést, néha összekeverem, hogy hol vagyok. A délutáni ügyfélfogadás már a franciáknál lesz.
– Húha! Egy jó kis croissant. Azért jó maguknak, földönkívülieknek.
– Hát, ahogy vesszük. Most éppen nem jó, mert maguk földiek viszont soha nem teszik azt, amit kéne. Kettőnk közt szólva, önök kicsit neveletlenek.
– Tényleg?
– Tényleg. Miért nem volt Szem-Szem oktatáson, ha tudta, hogy az engedélyhez kell?
– Nem is tudtam, hogy van olyan.
– Hát ezt nem hiszem. Látom az aktájában, hogy megkapta a tájékoztatást, csak éppen az oldal közepéig olvasta el.
– Ezt látja?
– Jó, mi? Lebukott. Még azt is, hogy közben képeket nézegetett a neten. Ön elég… huncut.
– Én nem…
– Hát pont ez a baj, hogy a kellemetlen dolgokat önök inkább letagadják maguk előtt. Persze így egyszerűbb. Nem is hibáztatom magukat. Néha én is letagadom magam előtt, hogy utálom ezt a melót. De éppen ezen segít a mi kis jól bevált oktatási módszerünk, a Szem-Szem rendszer. Gyors, hatékony, és már sok ezer dokumentált esetben bizonyította, hogy egyenesen életmentő. Essünk is neki! Elmondom a lényegét, a többit meg majd otthon elolvassa, ha elolvassa. Mehet?
– Mehet.
– A Szem-Szem rendszer a kölcsönösséget tanítja meg azoknak a fajoknak, akik eddig következmények nélkül éltek. Ne aggódjon, minden faj ilyen kezdetben, aztán vagy kinövi ezt, vagy nem. Ha kinövi, hurrá, ha nem, hát irány az enyészet. Azért vezettük be a rendszert, hogy megsegítsük az utat a hülyeségtől az értelemig. Ennyi.
– Ennyi?
– Persze. Ez volt az elméleti rész, most jön a gyakorlat, azt meg tök könnyű megérteni. A lényeg, hogy a sportvadász engedély megszerzésével vállalja, hogy egy évben egyszer önre vadásznak.
– Hogy… kire?
– Hát önre, mint vadászra. Rendkívül jóhangulatú vadászatot szoktunk tartani. Van előtte dánasztal, ja, nem svéd, meg egy kis beszélgetés, aztán irány az erdő. Önök sétálgatnak, beszélgetnek, és kicsit menekülnek, ha úgy tetszik. Nincs más dolguk. Mi pedig vadászunk önökre. Ne aggódjon, modern fegyvereink vannak, fájdalommentes a halál, ha esetleg pechjére éppen ön téved a les elé. Egy pukkantás és már vége is. A vezetőség többsége remek lövő. Egy gyönyörű videót szoktunk küldeni a hozzátartozóknak, amint ön a fűben fekszik, amikor a teherautóra tesszük, ilyesmi. Néha ki is tömjük. Na, az csúcs! Tényleg szép, még soha nem volt rá panasz. Hát ennyi. Mondjuk ezt elmondani nem az én dolgom lett volna, ezért van a tanfolyam, de persze a főnökeim… Na, mindegy, ez nem a maga baja. Ha a többi papírja kész, akkor már ki is állíthatom az engedélyt.
– No, no… no. Álljunk csak le! Ha megkapom az engedélyt, akkor évente egyszer… mi van?
– Lesz egy kis fordított nap. Tudja, olyan bolondos hétvége. Évente egyszer ön lesz a vad. Jó móka, ne aggódjon, élvezni fogja. Séta, puff, vagy nem puff, és persze svédasztal.
– Mi az, hogy szemet szemért?
– Most ezt én magyarázzam önnek? Tényleg?
– Jó, én ezt értem, de azért a vadászat mégsem…
– Mégsem, mi? Nem ölés? Most komolyan azt mondja, hogy eddig azt hitte, akit lelő, az nem hal meg?
– De… persze… meghal, de hát akkor is.
– Mi akkor is? Ön öl, mostantól önt is fogják ölni. Teljesen fair. Modern fegyvereink vannak, tényleg nem fáj. Észre sem fogja venni. Pukk! Vagyis nyissz, de ez már tényleg csak részletkérdés
– De ez vadászat. Én betartom a rendeletet. Vadászként és csak az irtható vadakat lövöm le, és ezzel szabályozzuk a populációt, és fenntartjuk az egyensúlyt, én tisztelem az élővilágot.
– Persze, ezt senki sem kétli. Mi is tiszteljük önt, csak súlyt adunk az ölési kedvének.
– De a vadászat nem…
– Eddig azt hittem, hogy azért kér sport-vadász engedélyt, mert szeret lelőni valamit. Tudja: sport. A kifejezés ad némi kedvtelés szagot a dologhoz.
– Én nem…
– Nem? Hát ez remek. Akkor kiadok önnek egy elméleti vadászengedélyt, ha az megfelel. Lesz vadász papírja, de nem lőhet le semmit. Az úgy jó? Olcsóbb is.
– Nem… az nem nagyon jó.
– Ja, akkor mégiscsak ölni akar.
– De én nem…
– Nem akar ölni? Döntse már el!
– Hát…
– Szuper! Ha igen, akkor azt Szem-Szem rendszerben megteheti. Vagy persze lehetne virtuális vadász. A pixeleknek nem fáj, ha lelövik, és az élmény közel azonos. Most vezetünk be az erőszaktevőknek is virtuális áldozatokat, és nagyon hatékonyan működik a rendszer. Az egyensúlyt és a populáció szabályozást pedig hagyja a hivatásosokra.
– Miért? Őket nem… szemezik?
– Nem. Nekik ez a szakmájuk. Ők más programjainkon vesznek részt. De aki, tudja, az élvezet kedvéért… sportból ölöget, hát, annak ez innentől kötelező. Nos?
– Én nem. Nem.
– Na, figyeljen, ha nem öl meg semmit az adott évadban, akkor az év végi vadász-partyn csak nézőként kell részt vennie. Kap egy narancssárga mellényt és szinte biztos, hogy nem lő magára senki. Ez így igazságos.
– De… emberekre? Én nem is értem… ez törvényes egyáltalán?
– Hát mivel bevezettük, az. Mint tudja, mi, földönkívüliek kicsit erősebbek és fejlettebbek vagyunk önöknél. Kész szerencse, nem? Ha nem lenne törvényes, akkor is kötelező lenne, mert csak. Higgye el, a Szem-Szem rendszer működik! Hatékony. Kirostálja azokat, akik következmény nélkül akarnak szórakozni, és azokat hagyja meg, akik tényleg komolyan gondolják a kedvteléseiket. Vegyük például a sporthorgászatot. Kap egy engedélyt és évente egyszer horoggal a szájában körbe ráncigálják a horgászt a tó körül, vagy kihúzzák a vízből. Kellemetlen, de aki vállalja, az tényleg szeretne pecázni. És még csak le sem kell nyelni a horgot. Mondjuk, néha előfordul, de hát balesetek a halaknál is vannak. Ez így igazságos.
– Én horgászom is.
– És még nem volt nálunk. Istenem, ez a káosz itt lent tönkretesz.
– De a halak nem halnak meg.
– Nyilván csak azok kapnak horgot a szájukba, akik abban a szezonban kifogtak valamit. Ha visszadobták, akkor halanként egy kör a tó körül, ha meg is ették, akkor mindez a vízben úszva.
– De hát… akkor van értelme.
– Persze. A kérdés, hogy miért teszi. Passzióból vagy túlélés céljából? Tudja, aki éhes, az nem dobál vissza halakat a tóba, hogy más is kifoghassa. De ha azért pecázik, mert az jó móka. Szóval lesz évente egy kis muri. Én voltam már ilyenen és remek szórakozás mindenki részéről. Amikor a horgász megkapaszkodik a nádban és megpróbál engem behúzni a vízbe, néha kiabál is közben, meg káromkodik, hát az szenzációsan izgis.
– Hagyja ezt abba! Ez kegyetlen.
– Ön jött engedélyért. Kaphat, de mostantól ezek a feltételek.
– Ez akkor is igazságtalan. Az ember öl, ilyen a természete.
– Mi meg következetesek vagyunk, nekünk meg ilyen a természetünk. Az ember öl, mostantól pedig tudni is fogja, hogy az mit jelent.
– Maga el sem tudja képzelni, hogy milyen körülmények között tartanak haszonállatokat csak azért, hogy megegyék őket.
– De, egészen jól el tudom képzelni. Oda is be fogjuk vezetni a Szem-Szem rendszer bizonyos formáját, de az még várat magára. Most csak az élvezeti ölést tesszük helyre. Semmiség, én tudom, és teljesen igaza van, radikálisabb módszerek kellenének, de a főnökeim… hát azok hülyék. Persze kicsit igazuk van, enni kell.
– Én nem leszek növényevő.
– Ne legyen! Én sem vagyok az, csak én már megtanultam a mértéket. Ne higgye, hogy nekünk nincs Szem-Szem! Erről majd mesélek, ha lesz egy kis ideje, vagyis inkább, ha én ráérek. Persze nekünk könnyű, vannak bolygóink csak az állatoknak, ott eléldegélnek szépen, tisztességesen nyúlunk hozzájuk betartva az ökológiai szabályokat, és tudom, hogy maguknál komoly gond a helyhiány, de hát nekünk is az volt és tessék: megoldottuk.
– Szerencséjük volt.
– Hát az is kell az élethez. Szerencse, meg szándék. Na mindegy. Egy egész bolygó étkezési szokásait nem alakíthatjuk át ukmukfukk. Látja, még ilyen kis módosítás ellen is berzenkedik, pedig ez semmiség. Egy nap séta az erdőben, vagy a tó körül, és máris mehet a következő szezon, ha szerencséje van. Szabad továbbra is ölni, csak kis következménnyel. Ez igazán nem nagy áldozat.
– Nem nagy? Maguk megőrültek.
– Én is ezt mondom a főnökeimnek. Sokkal egyszerűbb lenne kissé felokosítani az állatokat, és meg lenne oldva a dolog. Csak egy kapcsoló a génben. Én itt és most meg tudom csinálni, várjon… ja, nem, éppen karbantartanak… mindegy, szóval meg tudnám csinálni, ha az a marha rendszergazda nem foglalná le az op rendszert. Egy kis parancssor, és egy generáció múlva minden állat olvasna. Mármint persze a patásoknak nehéz lenne, meg a halaknak is, de érti, hogy miről beszélek. De nem akarják… Pedig ez is jó módszer: a laissez-faire.
– Kutyavásár?
– Ja, bocs, már megint az francia. Szóval a bolygóméretű ketrecharc is működne. Lenne itt egyensúly hamarosan, ha a halak dobálnának hálót emberekre. De nem engedik. Valamiért azt hiszik, hogy maguknak ez még menni fog.
– Mi?
– Hát a túlélés.
– És nem?
– Maga szerint? Hiszen azért jött ide, hogy kedvtelési ölésengedélyt kapjon.
– Az nem kedvtelési.
– Ezt már megbeszéltük.
– És nem ölési.
– Ezt is.
– …
– Figyeljen! Semmi baj nincs azzal, hogy ölni akar. Jópofa dolog. Megértem. Ősi gyökerei vannak, és nem tagadom, van benne élvezet és izgalom és nemesség és tradíció és ösztön, meg miegymás, főleg miegymás. De attól még az, ami. Ostobaság lenne tagadni. Ha őszinte akarok lenni, akkor a legszívesebben én is kiirtanám magukat, de hát nem lehet. Minden erőnek van ellenhatása, de amíg ez nem közvetlenül ugyanoda hat vissza, ahonnan elindult, hát addig látszólag mindent meg lehet tenni büntetlenül. De nem. Tudja, hogy mi lenne, ha kiirtanám magukat?
– El sem tudom képzelni.
– Hát ne is képzelje. Olyan migrénje még soha nem volt. Nem is kívánom magának. Az ember legszívesebben hanyatt fekve hányna egész nap. Legalább egy hétig tart. Szóval maradnak. Nem akarok rosszat magamnak. Na, kell az az engedély vagy sem? Várnak a franciák.
– …
– Jó. Rágja át a dolgot! Szerintem megéri kiváltani. Így lesz valóban értékes az a kis engedély. Ha meggondolta magát, délelőtt itt talál. Délután meg Párizsban, de a jövőhéten nem vagyok. A fakitermelőknél vezetjük be a Szem-Szemet, és tuti, hogy leszenek súrlódások.
– …
– …
– Mondja: miért nem mennek innen el és hagyják a Földet békén?
– Nem lehet. A főnökségnek hasmenése lenne, ha hagyná magukat elpusztulni, és elfogyott fent a vécépapír.