A darab

2023. április 6.

(helyszín: színpad)
SZÍNÉSZ 1: Akkor végeztünk?
SZÍNÉSZ 2: Persze. A darabnak vége, a szöveg elfogyott.
SZÍNÉSZ 1: Oké. Egy kicsit elfáradtam.
SZÍNÉSZ 2: Mindenki elfáradt egy kicsit. Azért ez a darab komolyan kipróbálja az ember idegeit. Igyunk egy kávét a büfében.
(helyszín: büfé)
SZÍNÉSZ 1: Valika, két feketét.
VALIKA: Már vége?
SZÍNÉSZ 2: Ja. Mára végeztünk. Hulla fáradt mindenki. Jó lesz az a fekete.
VALIKA: De biztos vége van? Mármint…
SZÍNÉSZ 2: Mármint?
VALKIA (hezitál): Mármint mintha…
SZÍNÉSZ 2: Mintha?
VALIKA: Mintha lenne még szöveg. Persze én nem ismerem a darabot, de mintha hosszabb lenne.
SZÍNÉSZ 1: Hosszabb?
VALIKA: Persze. Van az a színpadi jelenet, aztán a büfés jelenet…
SZÍNÉSZ 2: Valika, maga ismeri a szövegkönyvet?
VALIKA: Nem. Egy büfés? Hová gondol, művész úr? Csak az ember rutinból figyel és elkap ezt azt. Melegszendvicset nem akarnak?
SZÍNÉSZ 1: Jöhet!
VALIKA: Majd kiviszem, ha kész.
SZÍNÉSZ 1: Leülünk?
(SZÍNÉSZ 1 és SZÍNÉSZ 2 leülnek a büfé egyeik asztalához)
(helyszín: étterem, a háttérben többen is csendben étkeznek)
SZÍNÉSZ 1: Miről beszélt a Valika?
SZÍNÉSZ 2: Mintha olvasta volna a darabot.
SZÍNÉSZ 1: És?
SZÍNÉSZ 2: És nem olvasta. Nincs benne büfés jelenet. Imádnak beleszólni.
(SZÍNÉSZ 3 lép oda melléjük, kérdezés nélkül leül)
SZÍNÉSZ 3: Mi van, már vége van?
SZÍNÉSZ 2: Persze. Kávé, melegszendvics, aztán irány az iskola. A gyereknek edzés lesz.
SZÍNÉSZ 3: De vége van?
SZÍNÉSZ 1: Persze. Nincs nálad a szövegkönyv?
SZÍNÉSZ 3: Nincs. Az öltözőben van.
SZÍNÉSZ 1: És?
SZÍNÉSZ 3 (tétován): Nekem mintha lenne még szövegem.
SZÍNÉSZ 2: Az kizárt, mert… (összezavarodva), az kizárt.
(VALIKA lép az asztalhoz, melegszendvicseket és kávékat tesz le)
VALIKA: Ugye, hogy mondtam?
SZÍNÉSZ 1: Mit?
VALIKA: Hogy még tart.
SZÍNÉSZ 1 (értetlenül): De már nem tart.
SZÍNÉSZ 3: Én is ezt mondtam nekik, Valika.
VALIKA (elégedetten): Na!
(csönd)
SZÍNÉSZ 1: És akkor most mi van?
VALIKA: Hát az éttermi jelenet.
SZÍNÉSZ 3: Ja. Ezt mondom. Azt hiszem, hogy ezt mondom.
SZÍNÉSZ 1: Ez hülyeség.
SZÍNÉSZ 2: Valika, ez most itt a büfé éttermi része, nemdebár?
VALIKA: Hát,… ja.
SZÍNÉSZ 2: Akkor?
VALIKA (vállat vonva, kissé értődötten): Én csak szóltam, hogy még nincs vége.
SZÍNÉSZ 2: De Valika!
SZÍNÉSZ 3: Hát azért ez pont olyan, mint a szövegkönyvben.
SZÍNÉSZ 1: Mi?
SZÍNÉSZ 3: Ez a jelenet.
SZÍNÉSZ 2: Neked milyen szövegkönyved van?
SZÍNÉSZ 3: Vastag. Idehozzam?
SZÍNÉSZ 1: Idehoznád?
(SZÍNÉSZ 3 bólint és el)
(SZÍNÉSZ 1 beleharap a szendvicsbe)
SZÍNÉSZ 1: Finom.
VALIKA: Köszönöm! A vaj miatt. Spéci.
SZÍNÉSZ 1: Mi van benne?
VALIKA: Majd a jelenet után elárulom.
SZÍNÉSZ 1: Milyen jelenet?
VALIKA: Hát ez.
SZÍNÉSZ 1: Már megint kezdni, Valika?
VALIKA: Folytatom.
SZÍNÉSZ 2: Jó. Ha ez egy jelenet és nincs még vége a darabnak, akkor mi jön?
VALIKA: Hát mit tudom én! Nem is olvastam. Én csak egy büfés vagyok.
SZÍNÉSZ 2: De azt tudja, hogy még tart.
VALIKA: De maga olvasta.
SZÍNÉSZ 2: Igen, és én tudom, hogy nem tart. Benne van a szövegben, hogy vége.
VALIKA: Mutassa!
(SZÍNÉSZ 2 körbenéz az asztalon, tapogatni kezdi a zsebeit)
SZÍNÉSZ 2: Elhagytam. (SZÍNÉSZ 1-hez) Nálad nincs itt?
SZÍNÉSZ 1: Én a színpadon hagytam. Azt hiszem.
SZÍNÉSZ 2: Hol?
SZÍNÉSZ 1 (körbe mutat): Hát itt valahol.
SZÍNÉSZ 2: De ez a büfé éttermi része.
VALIKA: Mármint a jelenetben?
SZÍNÉSZ 2: Nem!
VALIKA: Hát akkor hol?
SZÍNÉSZ 2: Hát a valóságban. Ez a büfé valóságos.
VALIKA: A színpadon?
SZÍNÉSZ 2: Mi van?
VALIKA: Hol valóságos? A színpadon?
SZÍNÉSZ 2: Nem. A színpadon kívül. Ami a színpadon van, az nem valóságos.
(csönd)
SZÍNÉSZ 1: Azért amikor felmegyünk oda, mi még valóságosak vagyunk.
SZÍNÉSZ 2: Jó, hülyeséget mondtam. Mi azok vagyunk.
VALIKA: És a büfé is.
SZÍNÉSZ 2: Az nem!
VALIKA: Akkor most játszásból eszel szendvicset?
SZÍNÉSZ 2: De ez igazi!
VALIKA: Ezt mondom!
SZÍNÉSZ 2: Mi van?
SZÍNÉSZ 1: Tényleg ezt mondja. Ez egy igazi büfé.
SZÍNÉSZ 2: De én is ezt mondom.
SZÍNÉSZ 1: De a színpadon van.
SZÍNÉSZ 2 (kiabálva): Kollegák! Figyeljetek! Itt felmerült az a kérdés, hogy hol vagyunk?
KOLLÉGA 1: Az étteremben.
SZÍNÉSZ 2: Köszönöm!
KOLLÉGA 1: Még tart a darab?
SZÍNÉSZ 2 (megrökönyödve): Micsoda? Ha a büfében vagyunk, akkor hogy tartana?
KOLLÉGA 2: Igen, ott vagyunk, de hol a büfé?
SZÍNÉSZ 2: Hát hogyhogy hol a büfé?
KOLLÉGA 1: A színpadon?
VALIKA (diadalittasan): Na, tessék!
(SZÍNÉSZ 3 érkezik)
SZÍNÉSZ 3: Nem találtam. Szerintem még tart. Mintha ez a rész rémlene.
SZÍNÉSZ 2 (felháborodva): De mi rémlik? Mi?
SZÍNÉSZ 3: Hát most volt egy kettősöm az öltözőben a jelmezessel, az jól ment…
SZÍNÉSZ 2: Az öltözőben?
SZÍNÉSZ 3: Igen.
SZÍNÉSZ 2: Szóval nem a színpadon.
SZÍNÉSZ 3 (zavartan): Azt nem mondtam.
SZÍNÉSZ 2: Mit?
SZÍNÉSZ 3: Hogy nem a színpadon, csak azt, hogy az öltözőben.
SZÍNÉSZ 2: Azt hiszem, hogy megőrültem. Szóval azt mondjátok, hogy mindez a színpadon van? Mi? ezt mondjátok? Ha elmegyek a gyerekért az iskolába és elviszem az edzésre, akkor az a színpadon lesz? Ezt mondjátok?
VALIKA: Hát ez attól függ.
SZÍNÉSZ 2: Jesszusom! Attól függ? Attól függ!!! Hát mitől függ, Valika?
VALIKA: Hogy tart-e még a darab. És nem kell így kiabálni velem.
(csönd, SZÍNÉSZ 2 maga elé mered)
SZÍNÉSZ 2 (hangosan, hogy mindenki hallja): Emberek! Valaki meg tudná mondani, hogy még tart-e a darab?
(csönd)
*
Március 27. Színházi világnap

🎲 Még egyet!