Kint cudar hideg volt, mint mindig, amióta az eszét tudta. Brúnó összefogta maga előtt a kabátjára felrángatott mellényt, és nekieredt a rövidke kis távnak. Nyáron majd jön a meleg, és az lesz a baj, de most főleg azzal volt elfoglalva, hogy ne fagyjon meg míg átrohan az utcán. A falu főutcáján már senkit sem lehetett látni. Nyilván mindenki Apor bácsinál ücsörög. A meccs hamarosan kezdődik, és nincs ember, aki ki akarná hagyni a döntőt. Vihetett volna magával lámpást, de a petróleum drága, és a hó miatt amúgy is jól lehet látni. Felnézett az égre. Hófelhők gyülekeztek. Éjjel már nem lesz olyan hideg. Megjött az enyhülés. Pár hét és minden latyakban ázik majd. Az út járhatatlan lesz, de a falu feléled, és nekikészülődik a kemény nyárnak. Az élvek egy ideje így teltek. Minden pillanatban a következő pillanatra készültek fel. Végül is ez a túlélés záloga. Márpedig ők túlélők a javából. A túlélésbe születtek bele. Néha legondolkodott azon, hogy milyen lett volna nyolcvan évvel korábban születni. Akkor még kocsik jártak a falvak között és terepjáróknak nevezték őket. Terepjáró. Jó kis szó. Azóta mindenki terepjáróvá vált. És benzin sem kellett hozzá.
Nekiveselkedett a távnak. Nem volt messze, de a szél elég erős volt ahhoz, hogy hátráltassa. Ha éjjel esni fog, akkor reggelre az utca járhatatlan lesz. Nem baj. Volt már ilyen. Úgy is vasárnap jön, és nem lesz más dolguk, mint a lapátolás. Karolina is kint lesz, és ez bőven elég ahhoz, hogy jól érezze magát. Még akkor is a lányra gondolt, amikor belépett Apor bácsi kertjébe. A letaposott hó jelezte, hogy szinte mindenki itt van már.
A mai döntő végtelenül izgalmasnak ígérkezett. A szerbek mindig is jó játékosok voltak. Kemények, technikásak, kitartóak. Persze mi sem megyünk ezkért a szomszédba, de attól még pokoli nehéz meccs lesz. És persze ott vannak a bírók is. Hazai pálya, meg minden.
– Elkezdődött? – nyitott be a szobába reménykedve. A falu zöme ott szorongott a helyiségben, mely régen állítólag egy nyugdíjas otthon nappalija volt. Már a szó is viccesnek tűnt. Nyugdíjas otthon. De hát hogyan? Maga a kifejezés tűnt értelmetlennek. Egy otthon hogy a fenébe lehet nyugdíjas? Eleve, ez a nyugdíj dolog sem volt tiszta számára. Erről is meg kell kérdeznie Apor bácsit, aki most éppen ennek a „nyugdíjas otthonnak” a szobáiban lakott népes családjával. És mivel itt volt a legnagyobb fűthető szoba, a falu gyűléseit itt tartották, beleértve a meccsnapokat is.
– Na, akkor hamarosan kezdődik – emelte fel a hangját Apor bácsi. Öreg volt már, de ha megszólalt, akkor azonnal csend lett. – Jön a döntő.
– A szerbek milyen állapotban vannak az elődöntő után?
– Remekül vannak. Tele önbizalommal. – A szobában hirtelen besűrűsödött a feszültség. – Megverték az olaszokat, és azzal is tisztában vannak, hogy a hazai döntőket általában ők nyerik.
– De nem most – szólt közbe valaki hátulról.
Helyeslő morgás volt a válasz.
– Mindjárt kezdődik – mondta Apor bácsi. – Már bejöttek a csapatok. A szerbek a vízben, a magyarok is. Lassan jön a ráúszás.
– Abban jók vagyunk – szólalt meg Karolina, és Brúnóra kacsintott.
– Igen. Abban jók vagyunk – bólintott Apor bácsi, és az ölében heverő nyitott, meglehetősen vastag kapcsos irattartóra pillantott. Lapozott egyet, várt egy kicsit, sóhajtott, majd beszélni kezdett: – Felharsan a síp. Vígvári Vendel úgy úszik, mint egy őrült. Már a táv felénél van. Fentről látni, hogy fél tempóval van előrébb, mint a szerb, de az is belegyorsít. Mintha két cápa csapna egy áldozatra. Az utolsó karcsapások, és…. Igen! Vendel hátrapöcköli a labdát Manhercznek. Mi kezdhetjük a támadást.
Tapsvihar csattant fel a szobában. Többen egymás vállát veregették.
– Én tudtam – rikkantotta Karolina. Az apja megpuszilta a homlokát.
– Kézről kézre jár a labda. Kemény emberfogás van. A centerben forr a víz. Alig látni, hogy mi történik, aztán jön a síp a part felől, Fekete kiállítást harcol ki. Emberelőny.
– Meglesz ez – mondta komoly hangon Karcsi bácsi.
– Jár a labda. A szerbek hatalmas erőkkel védekeznek. Manhercz, Nagy Ádám, vissza Manhercznek. Vészesen ketyeg az óra. Már csak nyolc másodperc. Manhercz szépen beível a centerbe Feketének, aki ráhúzza, de egy gyors mozdulattal Glusac kivédi a rálövést, és maga elé csapja a labdát. Azonnal megindul az ellentámadás…
Majdnem másfél óra volt a meccs a szünetel együtt, amikor forralt bort ittak (a fiatalok is), és a magyarok a végén tíz hétre kikaptak. De micsoda döntő volt egy ilyen fiatal csapattól. Pirolottak az arcok az izgalomtól.
És azán ott lesz a 2028-as olimpia. Apor bácsi azt mondta, hogy az se lesz semmi. És hát ott vannak a lányok is. Nekik most megy a csoportkör. Két nap múlva játszanak a spanyolokkal. Az öreg szerint a körmüket is le fogják rágni mind egy szálig a faluban. Ő már csak tudja. Hiszen ő a kommentátor.
