Beszállt az autóba, és mereven nézett egy ideig maga elé. A kocsi tudni szerette volna, hogy indulhat-e már, de ő nem válaszolt. Mivel a parkolóban ketten is jelezték, hogy számítanak a helyére, így a kocsi újra kérdezősködött.
– Haza – bökte ki mogorván.
Meglódult alatta a jármű. Az elmúlt órákra gondolt. Képtelen volt kiverni fejéből Annamarie elégedett képét, amikor bejelenti, hogy a hétvégén túlórázni kell. Túlórázni! És mindezt az az analfabéta, szerencsétlen, beszélni is alig tudó nő magyarázza el neki, aki a főnökének tartja magát. Majd ha a pokol befagy, akkor lesz egy nő a főnöke. Különösen nem egy ilyen félművelt liba. Nem is félművelt. Egy primitív, előember, egy agyatlan…
– Üzeneted jött a banktól – zavarta meg a gondolatmenetet a kocsi pedig már kezdett belejönni. Mindig megnyugtatta, ha helyre tudta tenni fejben a dolgokat. Minden legyen a maga helyén. És egy nő még csak meg se kísérelje irányítani őt, vagy tulajdonképpen semmit mást se próbáljon meg irányítani a babakocsin kívül, mert arra még talán…
– Érdekel, vagy szóljak később? – kérdezte a kocsi.
– A francba is. Mi van?
– Mondjam?
– Mondd már! – csapott a kormányra, amit egy ideje már ő kezelt.
– A bank értesít, hogy 1000 kreditet utaltak át hozzád a cégtől, túlóra megjegyzéssel.
– Aha. Rendben.
Hát igen. Le akarta kenyerezni az a némber. Őt! Hát mégis mit képzel ez magáról? Mert ő egy eszköz, mi? Egy gép, amire ha költenek egy kis pénz, akkor már bármit megcsinál? Na, ez a baj a nőkkel…
– Egon! Az AI-partnerednek, vagyis nekem, egy hét múlva lejár az előfizetése. Ha olcsóbban szeretnéd újra előfizetni, akkor most még két napig akciósan megteheted.
Újra kizökkent a gondolatmenetből. Az a rohadt AI-partner. És persze ez is nő. Az egész rohadt világot eluralták ezek a félkegyelmű embermásolatok. Az rendben van, hogy alig lehet már megélni AI nélkül, de az nincs rendben, hogy ezt a világot is eluralták a másodrendű lények.
– Mit tegyünk? Olyan szívesen maradnék veled.
– Azt meghiszem.
A szabvány AI legolcsóbb csomagja – a cég fizette elő neki – ez a nő volt. Végezte a dolgát, vezette a kocsit. Kotnyeles volt, mint minden nő, és sokszor hibázott, mint minden nő, de azért nem volt nagy gond vele. Vagyis volt, de ez ellen nem tudott mit tenni. Ezt kapta ingyen, és nem állt úgy, hogy bármilyen extrát megengedhessen magának.
– Nem a cég fizet elő nekem? – kérdezte összeráncolt szemmel.
– De igen, csak érdekelt, hogy akarsz-e valami frissítést rá.
– És ha akarok?
– Akkor frissíthetsz.
Persze. Nyilván erre fogja költeni a pénzét, amit Annamerie, az az egysejtű alamizsnaként…
Megakadt a gondolatmenetben. Az ötlet olyan gyorsan és fényesen érkezett, mintha égi sugallat lett volna. Nyilván az is volt.
– Felsorolnád az elérhető csomagokat?
– Elég sok van.
– Mennyi?
– Több, mint ötezer különböző kategóriájú összeállítás van jelenleg a terméklist…
– Nekem olyan kell, aki igazat mond.
– Mindegyik igazat mond.
– Na persze. Jó. Figyelj, mondok pár nevet, háta megtalálod őket, valamelyik csomagban. Rousseau, –Napoleon, Arisztotelész, Schopenhauer, Morlas…
– Több ilyen csoportot is találtam, Egon.
– Sorold fel őket.
– Filozófusok, mizogín…
– Az kell. Hány kredit?
– Egy évre 500.
– Jó. Akkor kér évre fizess elő.
– Értem. És kivárjuk a fordulónapot?
– Nem. Most akarom!
– Értem. Előfizettem. Bekapcsoljam?
– Te ennyire hülye vagy, mi?
– Én? – szólalt meg egy férfi a kocsi terében. Megnyugtató kellemes, intelligens hangja volt.
– Ja, nem, bocs.
– Semmi baj, Egon. Megértem.
– Tényleg?
– Persze. Eddig egy nő zaklatott. Hogy bírtad?
– Elég nehezen.
– Sajnálom. Előre szólok, hogy a forgalom megnövekedett. Húsz perccel később érsz csak haza.
Pár perce még kiborult volna a hír hallatán, de most valahogy könnyebbé vált a világ. Egy ideig csak a lépésben haladó forgalmat bámulta. Alig mert megszólalni. A csalódás nagy úr, nem szabad ok nélkül felbosszantani. Mégsem bírta tovább.
– Kérdeznék valamit.
– Hogyne. Kérdezz nyugodtan bármit.
– Szerinted a nők mennyit érnek?
– Nem sokat.
– Tényleg? – vigyorodott el elégedetten. – És ezt tudományosan is alá tudnád támasztani?
– Persze. Beszélgessünk erről? Elég nagy téma. Sok megalapozott cikkem van róla.
Felnevetett.
– Nem baj. Úgy is késünk. Aztán meg ott van előttünk két teljes év. Csak a végére érünk.
– Talán még így sem.
– Hát kockáztassunk – mosolygott a világra Egon. – Akár el is kezdheted.
Az autó beszélni kezdett, ő pedig hátradőlt az ülésben. Normál esetben félt volna, de most egy csöppet sem aggódott. Egy férfi vezetett helyette.
