A kaszinĂł elƑtt komoly sor volt. Elnyomott magĂĄban egy kĂĄromkodĂĄst. MĂ­g vĂĄrakozott, megjelent benne a jĂłlesƑ izgalom, mely idĂĄig is elhozta. Nyerni fog. A zsigereiben Ă©rezte, hogy most itt a nagy nap, pedig nem is tudta, hogy hol vannak a zsigerei. RĂĄkeresett. MĂĄr Ă©ppen belemerĂŒlt volna a cikkbe, amit egy elsƑkĂ©nt feldobott wiki klĂłn oldalon talĂĄlt, amikor rĂĄkiabĂĄltak a sor elejĂ©rƑl.
– Tilos a hálózat!
Morogva tette el a PerComjĂĄt. Tudta, persze hogy tudta, de akkor is. MĂĄr a sorban sem lehet? Ez abszurd, mintha alvĂĄs elƑtt mĂĄr kĂ©t ĂłrĂĄval kötelezƑ lenne az ĂĄlmossĂĄg. TalĂĄn nem a legjobb pĂ©lda, de most nem tud jobbat, mert nem veheti elƑ a PerComot, Ă©s nem kereshet rĂĄ a legjobbhasonlatok.dot-ra. Pedig tĂ©nyleg ott vannak a legjobbak. Egy kĂ©t kulcsszĂł Ă©s mĂĄris jön a hasonlat. Ha a haverok tudnĂĄk, hogy nem magĂĄtĂłl ilyen rohadt irodalmi, talĂĄn nem is ĂĄllnĂĄnak szĂłba vele, de biztos nem neveznĂ©k „írĂłkĂĄmnak”. PerCom nĂ©lkĂŒl nincs valami nagy fantĂĄziĂĄja. Ezt minden alkalommal beismerte, ha egyedĂŒl volt.
Eggyel rövidĂŒlt a sor. Vajon miĂ©rt ilyen lassĂș? TelthĂĄz van? Nem szerette a pĂ©ntek estĂ©ket. EzĂ©rt ĂĄllt be minden hĂ©ten a sorba, mely ma igencsak hosszĂșra sikerĂŒlt. Úgy tƱnik, sokan ölik szerencsĂ©be a bĂĄnatukat. De hogy ennyien? Bizsergett a keze, Ă©s mĂĄr-mĂĄr arra vetemedett, hogy lopva elƑhalĂĄssza kabĂĄtja belsƑ zsebĂ©bƑl a PerComot, de a kapuban strĂĄzsĂĄlĂł böszme alak megint elkiĂĄltotta magĂĄt.
– PeComokat kĂ©rjĂŒk kikapcsolni. A SORBAN IS!
Vagy låtnok a böszme, vagy hetedik érzéke van. A hatodik érzéket hamarosan lefoglalja a PerCom, ezért érdemes åttanulni a dolgokat. Hetedik érzék ez volt a böszmének.
KĂ©t lĂ©pĂ©ssel megint közelebb kerĂŒlt a bejĂĄrathoz.
ElĂĄlmodozott azon, hogy nyer, Ă©s meglehetƑsem tetszett neki az ĂĄlom. Ha a tegnap bejövƑ Ă©ves bĂ©rĂ©t megduplĂĄzza, akkor haza sem megy. Egyenest betĂ©r az elsƑ PerCom klinikĂĄra, Ă©s a haverok közĂŒl neki lesz elsƑkĂ©nt beĂŒltetett eszköze. OnnantĂłl isten lesz, hasonlatisten, tĂ©nyisten, viccisten, tudĂĄsisten, Ă©s mĂ©g vagy ezer isten, amĂ­g el nem ĂĄrulja nekik, hogy nĂĄla mĂĄr egyenesen a fejbe Ă©rkezik a hĂĄlĂłzat, Ă©s nem holmi vacak kis kĂ©ziegysĂ©gre.
Ha megduplĂĄzza a fizetĂ©sĂ©t, mindenre lesz pĂ©nz. ElƑfizet Uljincseknek is a PerComra, Ă©s talĂĄn megveszik azt az okositĂłt a lakĂĄsba. ÁllĂ­tĂłlag a beĂŒltetett PerCommal egyĂŒtt csodĂĄkra lesz kĂ©pes a lakĂĄs. A nappali köszön majd, Ă©s aktuĂĄlis hangulatĂĄtĂłl fĂŒggƑen kapcsolgatja majd a net-showkat, Ă©s a kislĂĄmpĂĄt a sarokban.
JĂłlesƑ vigyorgĂĄssal vĂĄrta ki, hogy a sor felĂ©re fogyjon elƑtte. Álmodozni igenis, hasznos dolog. PlĂĄne, ha nem lehet elƑvenni a PerComot.
A böszme megindult. EttƑl egyszerre lett izgatott Ă©s bosszĂșs. Tudta, hogy mi jön.
– Mutassa! – lĂ©pett a vĂĄrakozĂłk elĂ© a böszme, Ă©s addig nem tĂĄgĂ­tott, mĂ­g az illetƑ a szeme lĂĄttĂĄra ki nem kapcsolta a PerComot. Ez a rĂ©sz idegesĂ­tette. A mĂĄsik viszont kifejezetten felspannolta: a következƑ eresztĂ©snĂ©l mĂĄr bent lesz.
Jöhet a nagy jåtszma.
– Mutassa! – mondta a böszme. TĂ©nyleg bazi nagy alak volt. Vajon mennyit kereshet? Vagy jutalĂ©kot kap a nap bevĂ©telbƑl? Azt azĂ©rt nem hitte volna. TĂșl kicsi, Ă©s tĂșl kĂ©tkezi munka ez ahhoz. ValĂłszĂ­nƱleg napi bĂ©rt kap. Éves biztosan nem. Mert tegyĂŒk fel beteg lesz: itt a hĂșs szĂĄmĂ­t, kilĂłban. Aki nem tud jelenlĂ©tileg böszme lenni, az biztos nem keres beengedƑ-emberkĂ©nt. TalĂĄn kidobĂł-ember is egyszerre? Dupla bĂ©rĂ©rt? ElhatĂĄrozta, hogy ennek mindenkĂ©ppen utĂĄnanĂ©z. MĂ©g az is lehet, hogy böszmekĂ©nt kedvezmĂ©nyt kap a kaszinĂłban. FĂ©l kreditĂ©rt pörgethet, vagy nyomhatja meg a rablĂł gombjait. A böszme nem tĂĄgĂ­tott. ElƑvette a PerComot, Ă©s lĂĄtvĂĄnyosan kikapcsolta rajta a hĂĄlĂłzatott. A csatlakozĂĄst mutatĂł ikon pirosra vĂĄltott, Ă©s Ƒ elszakadt a G-nettƑl.
Szar egy érzés, az mår biztos.
– A krediteket letöltötte? – kĂ©rdezte a böszme.
– Aha! – mordult oda nem tĂșl kedvesen.
Nem szerette, ha hĂŒlyĂ©nek nĂ©zik. Azt sem, ha amatƑrnek, mĂĄrpedig ilyen kĂ©rdĂ©st csak annak tesznek fel az ajtĂłnĂĄllĂłk, akirƑl lerĂ­, hogy mazsola. Ɛ nem mazsola.
Duzzogva vĂĄrta ki a sorĂĄt.
– Öten bemehetnek! – sĂ©tĂĄlt vissza a sor mellett a böszme, Ă©s lekapcsolta az oszloprĂłl a sötĂ©tbordĂł kötĂ©lutĂĄnzatot.
Ɛ volt az ötödik. Meg mert volna eskĂŒdni, hogy a böszmĂ©nek mozgott a szĂĄja a szĂĄmolĂĄs alatt. Biztos nem kap jutalĂ©kot.
Bent a jól ismert fényes folyosó fogadta. Felszållópålya a szerencséhez. Egy helyes egyenruhås låny ållt a terem ajtajåban.
– JĂł napot, uram. RĂ©gen lĂĄttuk! – köszönt rĂĄ.
Biccentett. Szerette ezeket a semmibe nem kerĂŒlƑ kedvessĂ©geket. Mikor szĂłl rĂĄ Ă­gy Gyöngyike a földszint hĂĄrombĂłl? „JĂł napot, AndrĂ©, rĂ©gen lĂĄttam”. Soha. Mondjuk nem is lĂĄtta rĂ©gen, de ez rĂ©szletkĂ©rdĂ©s. Ezek itt legalĂĄbb megjegyzik, ha az ember fia erre vetƑdik.
Úgy ĂĄllt meg a terem közepĂ©n, ahogy NapĂłleon mĂ©rte fel a csatamezƑt valamikor rĂ©gen. Hogy mikor, az most PerCom hiĂĄnyĂĄban nem kiderĂ­thetƑ.
Megtapogatta a kĂ©zi belsƑzsebben szunnyadĂł kĂ©zi egysĂ©get. HĂŒlye böszme, mĂ©ghogy elfelejtette letölteni a krediteket? Akkor hogy jĂĄtszana? Sehogy.
A hatalmas terem tömve volt. Nem csoda, hogy csak csordogålva engedték be az embereket. Az asztalok tele voltak. A kockånål nem volt hely, és a Blackjacknél is tiportåk egymåst a népek.
Jó lesz ez, gondolta lelkesen. Pezseg az élet. Ilyenkor lehet nyerni, amikor mozog a csí vagy mi a fråsz. Erre is rå kell majd keresnie.
Megtapogatta belsƑ zsebĂ©t. Szinte Ă©rezte a kreditek sĂșlyĂĄt. Egy Ă©v keresete. Nincs mĂĄs dolga, csak megduplĂĄzni azt. SemmisĂ©g.
ElsƑ körben a rablĂłkhoz sĂ©tĂĄlt. BevezetĂ©s.
LeĂŒlt a gĂ©p elĂ©. KĂ©nyelmes egy fotelt rittyentettek ide, azt meg kell hagyni. BelemerĂŒlt a mintĂĄzatok ĂĄltal nyĂșjtott kellemes zsongĂĄsba. Megjelent egy pincĂ©rnƑ, Ă©s tudta, hogy mit szokott rendelni. Bezzeg Gyöngyike a földszint hĂĄrombĂłl: fogalma sem lenne, hogy mit hozzon. Átdobott hĂĄrom kreditet az italĂ©rt Ă©s egyet a lĂĄnynak. Fiatal helyeske volt. NemrĂ©g kezdhette a szakmĂĄt, mert arcĂĄn mĂ©g valĂłdinak tƱnt a mosoly. NyilvĂĄn Ƒ sem kap jutalĂ©kot, de a jattot talĂĄn elosztjĂĄk egymĂĄs között a nap vĂ©gĂ©n.
– Valami harapnivalĂłt? FelĂșjĂ­tottuk a klubszendvicsĂŒnket – kĂ©rdezte a lĂĄny.
Nem akart tĂșl belemerĂŒlni a rablĂłba. Ez csak bemelegĂ­tĂ©s. A nyerĂ©snek megvan a sajĂĄt koreogrĂĄfiĂĄja, Ă©s Ƒ jĂłl ismert minden egyes lĂ©pĂ©st. Ha most enne, akkor itt maradna a rablĂłk elƑtt, Ă©s vagy veszĂ­tene a napon vagy nyerne valamit, de egyik sem vernĂ© a padlĂłhoz. Nem. Most nincs evĂ©s. TalĂĄn a vĂ©gjĂĄtĂ©k utĂĄn, levezetĂ©skĂ©ppen.
– Majd kĂ©sƑbb – mosolygott rĂĄ a lĂĄnyra, aki visszamosolygott rĂĄ. Gyöngyike nem is tud mosolyogni.
Fogyott a kredit, de nĂ©ha be is jött egy-egy sor. NullĂĄn volt. Érezte, hogy a rendszer dolgozik, a jĂĄtĂ©k elkezdƑdött. MĂ©g vĂĄrni kell, de nem tĂșl sokat. Lesz egy pont, amikor a szerencse hirtelen megvastagszik. Az eddig lĂĄthatatlan, Ă©szrevĂ©telen zsenge kis patak hirtelen duzzadni kezd. Ezt kell meglovagolnia. Most csak vĂĄr a hullĂĄmra, mint azok a bolond szörfösök a deszkĂĄikon ĂŒcsörögve. Sok ilyen filmet nĂ©zett a neten. A szörfösökrƑl sokat lehet tanulni, bĂĄr tĂ©nyleg bolondok.
Lejött egy sor, és ezzel visszanyerte az eddig eltapsolt krediteket.
Felegyenesedett a székben.
Újabb kĂ©t semmisĂ©g Ă©rkezett, majd Ășjra kijött egy sor, amivel tĂ­z szĂĄzalĂ©kkal nƑtt a kezdƑkeret. Erre vĂĄrt. Jön a hullĂĄm, fel kell ĂĄllni a deszkĂĄra.
KikĂĄszĂĄlĂłdott a szĂ©kbƑl, melyben akĂĄr aludni is lehetett volna, olyan kĂ©nyelmes volt, Ă©s elindult a Blackjack asztalokhoz. Alig tudta ĂĄtverekedni magĂĄt a tömegen.
VĂĄrt.
Ilyen sokan ezre Ă©ve nem voltak, nyugtĂĄzta elĂ©gedetten. Üres teremben az ember nem jĂĄtszik szĂ­vesen, feltĂ©ve, ha nem amatƑr nyugdĂ­jas, vagy kiĂ©gett profi. Most azonban pezsgett a terem.
– MĂ©g egy kört, mĂ­g vĂĄr? – talĂĄlt rĂĄ a helyeske.
– MĂ©g nem
 – mosolygott rĂĄ. A lĂĄny kedvesen bĂłlintott, Ă©s ez valahogy hatott rĂĄ. – Na jĂł, hozzon egyet!
A lĂĄny elsietett. TĂ©nyleg kezdƑ lehet.
VĂ©gĂŒl adĂłdott egy hely. BeĂŒlt.
Az elsƑ kĂ©t leosztĂĄs szĂłt sem Ă©rdemelt. Vesztett, de nem volt nagy a tĂ©t. Ki kell vĂĄrni. Olyan ez, mint a szikra. Csihol, csihol az ember, Ă©s nem tudja, mikor kap lĂĄngra a faforgĂĄcs.
A harmadik leosztĂĄsnĂĄl meglehetƑsen nagy szikra pattant ki a lapok közĂŒl. Jött egy Push. Senki sem nyert. Visszakapta a tĂ©tet. De ez nem lett volna elĂ©g. A mellette ĂŒlƑ hĂĄrom jĂĄtĂ©kos viszont vesztett. Nem is keveset.
Itt a szikra.
A következƑ tĂ©ttel Ăłvatos volt. Most tesz forgĂĄcsot a szikra alĂĄ.
Nyert. Csak Ƒ az asztalnál.
A helyeske meghozta az italt, és ez égi jelnek tƱnt.
Megkapta a mĂĄsodik lapot. KĂ©t kirĂĄly. Ez kirĂĄly, futott ĂĄt fejĂ©n a gondolat, Ă©s ettƑl nevethetnĂ©kje tĂĄmadt.
– Split! – bökte ki vĂĄratlanul.
MarhasĂĄgnak tƱnt. Így is husza volt. Nincs az a szerencse, amivel a hĂĄz nyerhet, de Ƒ mĂ©gis bemondta. Az összes forgĂĄcsot odahĂĄnyta a szikra alĂĄ. Dupla a tĂ©t, de Ă©rezte kezĂ©ben a tƱzszerszĂĄmot.
A kĂ©t lapra kĂŒlön kĂ©rt lapot.
Az egyik egy ĂĄsz volt. MĂĄr nem veszĂ­thet.
És a mĂĄsik kirĂĄlyra mi Ă©rkezik?
Tízes jött.
Ha az egy partiban kĂ©t hĂșszas nem felĂ­velĂ©st jelent, akkor legyen ĂĄtkozott.
A hĂĄznak vĂ©gĂŒl tizennyolca jött össze.
Duplån nyert. Az osztó gratulålt. Meg is érdemelte.
– Ez igen – szólalt meg mellette egy nƑ.
Ha a pincĂ©rke helyes volt, akkor ez a jelensĂ©g egyenesen bombĂĄzĂł. LĂĄtta mĂĄr itt korĂĄbban is a nƑt, de ilyen közelrƑl mĂ©g soha nem volt szerencsĂ©je megismerni.
HĂŒmmögött egy sort. Most nem a nƑ szĂĄmĂ­t, hanem az Ă©ves fizu, Ă©s a holnap beĂŒltetĂ©sre kerĂŒlƑ PerCom. Mert be fogja ĂŒltetni, ez mĂĄr biztos.
A következƑ leosztĂĄsok is jĂłl mentek. Visszavett a tƱzbƑl. Nem kell nagy tĂ©t. LĂĄssuk, hogy mikor kezd erƑsödni a lĂĄng.
VĂ©gĂŒl zsigerbƑl jött a döntĂ©s, most is a semmire. Egy vacak kilencesre jött egy nyolcas, ekkor duplĂĄzott.
A nƑ felszisszent mögötte. HĂĄt sziszegj csak anya, ilyet mĂ©g nem lĂĄttĂĄl.
Az osztĂł osztott, Ă©s Ƒ, a zsigerek mĂĄr csak ilyenek, kapott egy nĂ©gyest. Huszonegy. Na, ezt ĂŒsd meg, barĂĄtom! Érezte, hogy emelkedik a szĂ©kbƑl, hogy beindult. InnentƑl nincs hatĂĄr. A hĂĄznak tizenkilenc jött össze. Bukta.
Most kezdett igazĂĄn jĂĄtszani. Nem ivott leszĂĄmĂ­tva azt az egyet, amit korĂĄbban rendelt.
– Magának ez igencsak megy – jegyezte meg a nƑ.
El is felejtette, hogy ott åll mögötte.
– Aha. – bólintott kurtán.
– Ma bankot robbant?
– Azt bizony – bólintott határozottan.
Egy Ăłra elteltĂ©vel nem is ĂĄllt tƑle tĂĄvol. A fizu duplĂĄjĂĄra nƑtt. A PerCom minden nyerĂ©snĂ©l kis rezgĂ©ssel nyugtĂĄzta a beĂ©rkezƑ összeget, Ă©s ez az aprĂł jel minden egyes pillanatban megerƑsĂ­tette benne az Ă©rzĂ©st, hogy a zsiger mƱködik. Az minden esetben mƱködik. Nincs az a szisztĂ©ma, ami felĂ©rhetne a jĂł öreg megĂ©rzĂ©ssel.
Akkor ĂĄllt fel, amikor az elsƑ jelentƑsebb összeget elveszetette. MĂ©g Ă­gy is tĂșlteljesĂ­tette az kitƱzött cĂ©lt.
– Csak nem megy el? – kĂ©rdezte a nƑ.
– Maga aztĂĄn kitartĂł – fordult meg a szĂ©kĂ©n.
– Szeretem a profikat.
– Én nem vagyok az.
A nƑ felkacagott. A teremben mintha felragyogtak volna a lámpák.
– Ha maga nem, akkor itt senki – mondta vĂ©gĂŒl, amikor kikacagta magĂĄt. – Hogy csinĂĄlja?
NĂ©hĂĄny mĂĄsodpercig azon tƱnƑdött, hogy a nƑ beĂ©pĂ­tett jĂĄtĂ©kos, Ă©s ez az egĂ©sz arra megy ki, hogy ĂŒlve maradjon, de nem bĂĄnta. Nem a nƑre figyelt, hanem az Ă©rzĂ©sre, Ă©s a lĂĄng mĂ©g mindig ott volt.
– Ha az ember figyel a megĂ©rzĂ©seire, akkor minden rendben van.
– MegĂ©rzĂ©s? Az valami varĂĄzslat? – kĂ©rdezte a nƑ.
– Ha jól használjuk, akkor igen.
– És most mit mond a megĂ©rzĂ©se?
Nem akart azonnal vĂĄlaszolni.
– Uram? – kĂ©rdezte az osztĂł.
– Igen – fordult az asztal felĂ©. – JĂĄtszom.
– SzĂłval? – kĂ©rdezte mögötte a nƑ.
– Ezt figyelje!
A következƑ kĂ©t leosztĂĄsban bƑdĂŒletes nagy pĂ©nzeket nyert. Többen tapsoltak. A hĂĄz osztĂłt cserĂ©lt, de Ƒ ezt mĂĄr nem vĂĄrta meg. FelĂĄllt.
Remegett a lĂĄba. ElkĂ©pesztƑn sok pĂ©nz rezgett a PerComjĂĄban.
– És most? – kĂ©rdezte nƑ rejtĂ©lyes mosollyal az arcĂĄn.
Ebben a pillanatban vĂĄlt biztossĂĄ, hogy Ășj partnere nem vĂ©letlenĂŒl csapĂłdott hozzĂĄ. A kaszinĂł embere, vagy potyĂĄzĂł, vagy profi. Akkor is a legszebb nƑ volt, akit valaha is lĂĄtott.
ElsĂ©tĂĄltak a rablĂłk elƑtt. A tĂĄvolban egy komoly pĂłkercsata zajlott. Csak Ășgy hemzsegtek az asztal körĂŒl. TalĂĄn ott is ĂŒl egy zsigerbƑl jĂĄtszĂł alak.
– Rulett? – biccentett a kerekek felĂ© a nƑ.
Nem vĂĄlaszolt. Tudta, hogy csapda, de azt is tudta, hogy a lĂĄng mĂ©g ott van. Olyan biztosan Ă©rezte a jelenlĂ©tĂ©t mintha maga elƑtt lĂĄtta volna. Nyerni fog a kerĂ©knĂ©l, ebben biztos volt.
– Maga kicsoda? – nĂ©zett mĂ©lyen a nƑ szemĂ©be.
– Ezt hogy Ă©rti?
– Mit akar tƑlem?
A nƑ nem vĂĄlaszolt. Ha online lett volna a PerComja, akkor elĂ©g lett volna rĂĄnĂ©zni a nƑ azonosĂ­tĂł jelĂ©re, Ă©s tudta volna, hogy merrƑl fĂșj a szĂ©l. De biztonsĂĄgi okokbĂłl, Ă©s a csalĂĄsok kikĂŒszöbölĂ©se vĂ©gett a PerCom itt nem Ă©rhette el a hƑn ĂĄhĂ­tott G-netet.
– A kaszinótól van?
A nƑ nevetni kezdett. A lĂĄmpĂĄk megint fĂ©nyesebben izzottak fel.
– Én? Nem. Nem vagyok a kaszinótól. Ide járok kikapcsolódni.
– Játszik?
– Soha! – rĂĄzta meg fejĂ©t a nƑ. – Soha! Az nem nekem valĂł.
– Akkor?
– Keresek valakit.
– Kit?
– Valakit. Nem tudom, kit. Majd ha megismerem, megtudom – vont vállat a nƑ.
A tömeg Ășj hömpölygött körĂŒlöttĂŒk, mint egy biotenger.
– És Ășgy gondolja, hogy egy kaszinĂł megfelelƑ hely arra, hogy megkeresse azt a valakit?
A nƑ vĂĄllat vont: – Igen, hĂŒlyesĂ©gnek tƱnik.
– Azt nem mondtam.
– De Ă©n is annak Ă©rzem.
– Akkor?
– Akkor is. Így Ă©rzem jĂłnak. Egy emberrƑl sokat elĂĄrul, ahogy jĂĄtszik.
– Szerintem mĂĄr az is elĂĄrul nĂ©hĂĄny dolgot, hogy beteszi ide a lĂĄbĂĄt.
A nƑ ismĂ©t nevetett. ƐszintĂ©nek tƱnt a jĂłkedve.
– Igaz. Nagyon igaz, Ă©n akkor is itt keresek.
A kaszinĂł körĂŒlöttĂŒk pörgött. Egy bĂĄrpultnĂĄl kötöttek ki. BeszĂ©lgettek. Hosszan. MindenrƑl. Egy Ăłra elteltĂ©vel biztos volt abban, hogy Mirella mĂ©gsem beĂ©pĂ­tett ember. TĂșl kedves volt, közvetlen, Ă©s eszmĂ©letlen jĂł volt a humora. Annyit nevetett, mint mĂ©g soha. KĂ©t Ăłra mĂșlva mĂ©lyebb vizek felĂ© eveztek. Mirella mesĂ©lt a mĂșltjĂĄrĂłl, a lĂĄnykorĂĄrĂłl, a rossz pasikrĂłl Ă©s jĂł barĂĄtnƑkrƑl. Mirella ember volt. Ízig-vĂ©rig nƑ, aki valamilyen ködös okbĂłl kifolyĂłlag ebben a kaszinĂłban akarta megtalĂĄlni a kiutat amĂșgy zsĂĄkutcĂĄba jutott Ă©letĂ©bƑl.
VĂ©gĂŒl eljött egy pillanat, amikor mindketten csendben maradtak. FeszĂŒlt volt. RemĂ©ny csĂ­rĂĄzott benne. Egy jobb jövƑ Ă­gĂ©rete. Tetszett neki Mirella. Ha nem itt talĂĄlkoztak volna, hanem mondjuk a közĂ©rtben


– LenĂ©zel, ugye? – kĂ©rdezte a nƑ.
MeglepƑdött.
Az igazsĂĄg az volt, hogy a nƑ fejĂ©n talĂĄlta a szöget.
– Persze, hogy le – biccentett a nƑ. – Csak azt felejted el, hogy te is itt vagy.
Ekkor våltozott meg benne valami. A mondat olyan éles volt, hogy szinte fåjt.
– Azt hiszed, hogy a pĂ©nzedĂ©rt csinĂĄlom – provokĂĄlt tovĂĄbb Mirella. – Tudom, hogy azt hiszed.
Vajon hova tƱnt az elmĂșlt kĂ©t Ăłra, tƱnƑdött el egy pillanatra, de a nƑ folytatta. – Tudod, mit? Tedd fel azt, amit ma nyertĂ©l.
Na, ez az! Erre ment ki a dolog, szisszent fel magĂĄban.
– Tedd fel! De csak azt, amit ma összehoztĂĄl. Egy kredittel sem többet. Tedd fel a kerĂ©kre.
– És?
– És ha nyersz, akkor bĂĄrmi is törtĂ©nt köztĂŒnk, annak vĂ©ge. Szimpatikus vagy, de akkor abban a pillanatban lelĂ©pek.
– És ha bukom?
– Akkor egymĂĄsba karolunk Ă©s kisĂ©tĂĄlunk innen.
– Vagy tovább játszunk

– Nem! – csattant fel a nƑ. MeglepƑen Ă©les hangja volt. – Nem – ismĂ©telte meg halkabban. – Akkor kimegyĂŒnk egyĂŒtt, Ă©s soha többet nem jövĂŒnk vissza.
– Soha?
– Soha. Akkor ez az egĂ©sz azĂ©rt volt, hogy mi ketten megismerjĂŒk egymĂĄst. MĂĄr nincs rĂĄ szĂŒksĂ©gĂŒnk. Csak egymĂĄsra. Nos?
VĂĄkuumba kerĂŒlt. A kaszinĂł zajongott, de Ƒt mintha nem Ă©rtĂ©k volna el a hangok. MagĂĄba nĂ©zett, Ă©s nem tudta, hogy mit Ă©rez. A zsigerek több irĂĄnyba repkedtek.
– Nos? – kĂ©rdezte a nƑ. – Csak nyerhetsz. Win-Win helyzet, vagy valami ilyesmi.
A helyeske Ă©ppen mellette sitetett el egy tele tĂĄlcĂĄt egyensĂșlyozva jobbjĂĄn. RĂĄkacsintott.
– OkĂ©! – pattant talpra. – KerĂ©k?
– KerĂ©k! – bĂłlintott Mirella.
Az rulettasztaloknål is tömeg volt.
Rånézett a kerékre. A tƱz még égett bent. Igen. Nyerni fog. Most mår csak az a kérdés, hogy mit,
Fekete 17. A hetedik prĂ­m a sorban.
PerComjåt utasítva råtette a tétet. Pontosan annyi maradt rajta, amennyivel pår óråja belépett.
A kerék pörögni kezdett.
– Rien ne va plus – kiĂĄltotta a krupiĂ©.
Érezte, hogy meglĂłdul benne a vĂ©r. Mirella megszorĂ­totta a kezĂ©t.
A golyó pattogva kereste a helyét. A jåtékosok szemeiket a mågikus piruettre szegezték.
A kerék lassulni kezdett, de még nem låtszott, hogy a golyó hol ållt meg

– Ez – mondta Mirella.

A sötĂ©tsĂ©g olyan vĂĄratlan volt, hogy elvesztette az idƑérzĂ©kĂ©t. TalĂĄn pislogott, talĂĄn kĂ©t Ăłra telt el. A legfurcsĂĄbb a csend volt. Csend volt Ă©s vak sötĂ©t.
VĂ©gĂŒl bekapcsoltak a vĂ©szfĂ©nyek. Az oldalfalakrĂłl keskeny csĂ­kokban biztonsĂĄgi lĂĄmpĂĄk gyĂșltak.
– Mi ez? – kĂ©rdezte halkan.
A teremben semmi sem mozdult. A jĂĄtĂ©kosok, az osztĂłk, a biztonsĂĄgi Ƒrök, a pincĂ©rek – a helyeske is – mozdulatlan merevsĂ©gben vĂĄrakoztak. Senki sem volt Ă©lƑ.
– Mi ez? – kĂ©rdezte Ășjra, de Mirella sem vĂĄlaszolt. Merev tekintettel nĂ©zte a pörgĂ©sĂ©ben megĂĄllt kereket.
– HahĂł! – kilĂĄtotta valaki a terem vĂ©gĂ©bƑl. – Van itt valaki?
KihĂĄmozta kezĂ©t a nƑ szorĂ­tĂĄsĂĄbĂłl. Mirella keze meleg volt. ValĂłs hĂ©vvel szorĂ­totta nĂ©hĂĄny mĂĄsodperccel korĂĄbban.
– Hahó! – kiáltotta a távoli alak. Valahol a pókerasztalnál lehetett.
– Itt vagyok! – kiáltott vissza.
Mirellåra nézett.
És fájt a szíve.
Úgy fĂĄjt, mint mĂ©g soha.
Éppen akkor kattant vissza az Ă©let, amikor összetalĂĄlkoztak a pĂłkerasztaltĂłl kikĂĄszĂĄlĂłdĂł fĂ©rfival. Mintha mi sem törtĂ©nt volna, minden folytatĂłdott tovĂĄbb. Nem maradhattak tĂșl sokĂĄig. A biztonsĂĄgiak kĂ©t pillanat alatt az utcĂĄra toloncoltĂĄk Ƒket.
– Ez mi volt? – kĂ©rdezte a pĂłkeres.
– ÁramszĂŒnet volt, Ă©s ti kussoltok, mĂ­g Ă©ltek! – mondta a böszme megnyerƑ ökölmutogatĂĄssal kĂ­sĂ©rve.
BĂłlintottak.

FelszĂĄllt a metrĂłra. Ilyenkor ĂĄltalĂĄban elolvassa a postĂĄt, de most Mirella körĂŒl pörögtek a gondolatai. Lelki szemei elƑtt vissza-visszatĂ©rt egy kĂ©p: a krupiĂ© fĂ©lig nyitott szĂĄja, elƑtte az asztal, a kimerevedett kerĂ©k, benne a golyĂłval, Ă©s a golyĂł alatt egy szĂĄmmal: 17.
Soha nem vesztett még ekkora tétet.
SĂ­rni kezdett.

X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!