– Hello, Vendel!
– Hello, Cintia!
– Tudom, hogy ez egy villámrandi, de azért lenne egy komoly kérdésem.
– Gyerünk! Nincs sok időnk.
– Oké. Akkor mondd meg, hogy melyik értéket tartod a legfontosabbnak a világon.
– Miért akarsz ilyesmiket tudni?
– Mert ha lesz közös gyerekünk, akkor nyilván ezekre akarnád őket nevelni.
– Lesz közös gyerekünk?
– Remélem.
– Húha. Hát lássuk csak. Azt hiszem, hogy…
– Ezen gondolkodnod kell?
– Az baj?
– Nem, csak…
– Csak?
– Ha még te sem tudod, akkor mit akarsz közvetíteni a gyereknek?
– Csak kitalálok addigra valamit.
– Kitalálsz? Az nem fog menni.
– Nem?
– Nem. Arra fogod nevelni, ami te vagy. Nem valami kitalált dologra. Ezek a zsigerekben vannak, nem az elhatározásokban. Nem játszhatod meg magad életed végéig.
– Nem?
– …
– Nem?
– Én azt hittem.
– Akkor sem. Nekem nem kell egy olyan apa, aki csak a rend kedvéért hazudik az utódainak. Nekem igazi meggyőződés kell.
– Aha. Jó. Pillanat.
– Mit csinálsz?
– Kitalálok egy igazi értéket.
– Ne találj ki. Találd meg.
– Hol?
– Magadban. Mit látsz? Mi az, ami bent éget, amiről úgy érzed, hogy ez vagy te?
– Hát?
– Na?!
– Elég kanos vagyok. Az érték?
– Hát nem. De azért nem rossz.
– Tényleg?
– Persze. És mi van a kanosság alján?
– A hol?
– A kanosság érzés alján? Vágy?
– Hát ja. Az van dögivel. A vágy már jó lesz?
– Nem. Az még nem érték.
– Kár. Pedig már úgy…
– Mi van a vágy mögött?
– A vágy mögött? A gyep.
– Az mögöttem van, Vendel, nem a vágyad mögött.
– Azt hittem, az egy és ugyanaz.
– Nem. Mi van a vágyad mögött. Milyen érték?
– Mi van?
– Miért vágy a vágyad?
– Ajjaj, ha ezt tudom, akkor talán nem jövök el…
– Miért vágy a vágyad?
– Az igazat megvallva, már nem is vágyom annyira…
– Már késő! Gondolkozz!
– Nem tudom. Vágyam mögött? Mitt’omén! Ja, nem. Ott van a szeretet. Az jó?
– Az jó lesz. A szeretet jó. Hogyan fogalmaznád meg a vágyad mögött húzódó szeretetet?
– Ez könnyű. Most már baromira le akarok feküdni veled.
– …
– Nem volt jó válasz, mi?
– Nem. Máshogy kérdezek. Mi lesz, ha lefekszünk?
– Lefekszünk?! Végre! Mikor?
– Mindjárt. Mi lesz akkor?
– Hát jó lesz.
– Azon kívül?
– Baromi jó lesz?
– Vendel, gondolkozz. Mit okozol általa?
– Nem tudom. Sikoltozás?
– Vendel!
– Most komolyan nem tudom.
– Mondj egy értéket, amit fontosnak tartasz!
– Szex. Ja és a kaja.
– Legyen a szex.
– Végre!
– És a szexből mi születik?
– Önkívület.
– Vendel, a szexből többnyire utód születik.
– Oké. Az is.
– Tehát a szex mélyén milyen érték van, leszámítva, hogy jó lesz?
– Akkor most már lehet?
– Még nem. Pillanat. Tehát? Milyen érték van?
– A sikoltozás még mindig nem jó válasz?
– Nem!
…
– Vendel?
– Tessék!
– Mit szólsz az odaadáshoz?
– Mármint?
– Mármint, ha odaadod magad valami fontos dologért?
– Mennyire adom oda?
– Eléggé. Mondjuk, hogy odaadod a tested a másiknak.
– A szexre utalsz?
– Hát ja… az is van benne. Mit gondolsz, az odaadás érték?
– Ja. Hát… ja.
– Mondd ki, Vendel. A szádból akarom hallani.
– Oké! Szóval, figyelj! Cintia, az odaadás nagy érték számomra.
– De jó ezt hallani.
– Hát ja. Örülök, hogy segíthettem. Akkor most már…
– Aha. Kezdhetjük.
…
– Vendel?
– Tessék!
– Amikor csináljuk, gondolnál erre?
– Mire?
– Az értékedre, amit megtaláltunk.
– Persze. Mi is az?
– Az odaadás.
– Jó, oké, gondolok!
– Köszi! Na gyere!
– Végre!
– Csak szólok, hogy utána leharapom majd a fejed.
– Jó, oké!
– ÉS megeszlek.
– Persze-persze.
– Ugye, nem baj?
– Nem, dehogy… csak add már ide magad!
*
Október 20. Az értékek világnapjára.
