Valika a szuperhős

Valéria letette a műszakot és átöltözött. Átfutotta magában a teendőket, de még a feléhez sem ért, már elfáradt, így inkább hagyta a dolgot. Majd megy minden rutinból. Kinézett az ablakon. Lábakat látott. Az öltöző pár hete költözött az alagsorba, még nem szokta meg a látványt. Kint esett. A nyitott öltözőszekrényre nézett, majd a már rajta lógó kabátra, és újra átfutotta a teendőket. Nem, ez nem fog menni pisilés nélkül, gondolta, viszont ezért nem zárom el a cuccot. Sóhajtva felemelte a táskáját, és a kijárat helyett a vécé ajtaját célozta meg. Egy gyors egészségügyi intézkedés. Kórházban ez már csak így megy.

A fülke ajtaján lötyögött a kilincs. Egyszer valaki bent ragad, jutott eszébe miközben belépett az ajtón.

– Ön kicsoda? – szólalt meg előtte valaki.

Valéria középmagasan visítani kezdett, és ettől kivörösödött.

A fülke helyett egy teremben állt, a vécécsésze helyett pedig néhány méterre egy asztal várakozott, mögötte öt jelmezes alak ült.

Ezt teszi a túlóra, gondolta Valéria, amikor befejezte a visítást.

– Tehát? – kérdezte az egyik alak. Marcona, sármos pasi lehetett, legalábbis a hangjából ítélve, mivel arcát fekete álarc fedte.

– Kik maguk? – kérdezte Valéria. – És hogy kerültem ide?

– Nem a kiválasztásra jött? – kérdezte egy nő, aki furcsa fejpántot és feltűnően kényelmetlen ruhát viselt.

– Milyen kiválasztásra? Nekem mennem kell a gyerekekért az oviba.

– A kiválasztásra. Aki bejön ezen az ajtón, az a kiválasztásra jön. Itt nincs tévedés – mondta az asztal szélén ülő alak. Páncél volt rajta. Ő is hülyén festett.

Valériának rémlett, hogy ezek közül párat látott már valahol.

– Ez valami farsangi dolog, ugye? – kérdezte tétován.

– Az mi? – kérdezett vissza a fekete álarcos.

– Nem is farsang. Az az új tehetségkutató: Max faktor vagy mi. Mostanában nem néztem.

– Üljön le, hölgyem! – mutatott az asztal előtt álló székre egy tetőtől talpig beöltözött alak. Még a feje is be volt csomagolva.

– Az oviba kellene mennem…

– Üljön szépen le! – dörögte egy jóképű, köpenyes alak. Ő ült középen.

Valéria egy határozott vállrándítással huppant le a székre, és úgy tűnt, hogy ettől az asztal mögött ülők megnyugodtak.

– Nos! Kollégák! Akkor megkezdhetjük felvételi ülésünket, melyen jelen van Pókember, Batman, Wonder woman, őt kellett volna előre mondanom…

– Meg ne próbáld, mert letépem a fejed – jegyezte meg mosolyogva a nő.

– De hát akkor is nő vagy – válaszolta az elnök.

– De nem vagyok gyenge.

– Ki mondta, hogy gyenge vagy?

– Akkor miért tennél előre?

– Mert nő vagy.

– De nem vagyok olyan, akivel kivételezni kell. Ezt visszautasítom.

– Jó, de amikor étterembe megyünk, akkor tetszik, hogy előre engedlek.

– Az más.

– Már miért lenne más?

– Befejeznétek? – hördült fel a fekete állarcos. – Szuper, tedd a harmadik helyre és kész.

– Nem vagyok harmadik! – hördült fel a nő. – Első vagyok ebben a bagázsban.

– Az előbb nyavalyogtál, hogy ne tegyelek előre – szólalt meg az elnök.

– Folytasd, mert itt aszunk! – vágott közbe a fekete állarcos.

– Na. Jó! Tehát. Wonder woman, Pókember, Batman, Vasember és jómagam az elnök, Szuperman. A jelölt pedig – nézett a kimeredt tekintetű Valériára a férfi.

– Mi van?

– Hogy hívják, kedvesem – kérdezte Wonder Woman. – Hangosan, mert ezek süketek.

– Engem? Valériának hívnak. Szokcsokovics Valéria, szülésznő vagyok.

– Értem – bólintott Szuperman és írni kezdet egy maga elé tett lapra. – Fel kell hívjam a figyelmét arra, hogy ha felvesszük, akkor valami névváltoztatásra feltétlen szükség lesz.

– Legyen Véres Vali – szólt közbe Pókember.

– Az antihősöknek való név – rázta meg fejét Batman. – Mondjuk Végzetes Vali.

– Vihar Vali – jelentkezett Vasember. – Az tök jó név.

– Az tényleg jó – bólintott Wonder Woman.

– Jó. Tehát. Vihar Vali lesz. Akkor most már csak azt kell kideríteni, hogy a felvételizőnek, aki nekem egyébként igencsak szimpatikus, de ezt mint magánember mondom – Batman felröhögött – Batman ne röhögj, tehát azt kell kideríteni, hogy miben szuperhős. Az összejövetel célja a szupererő, vagy erők meghatározása, szavazás a felvételről és a névadás, de mivel az megvolt, így azt ki is pipálhatjuk.

Csend lett a szobában.

– Tehát? – kérdezte kis várakozás után Szuperman. – Vihar Vali, maga miben jó?

– Ezt hogy érti? – kérdezte Valéria.

– Miben jó? Valami szupererőt kéne mondani. Egyébként nem is lenne itt, ugye?

– Azt nem tudom. Én pisilni jöttem be.

– Tud pisilni? – vágott közbe Szuperman.

– Bármennyit. Mármint ha ráérek.

– Ezt hogy érti?

– Akkor pisilek, amikor van időm.

– Nem amikor kell? – kérdezte Wonder Woman. – Én akkor szoktam.

– Hát én nem. Ha az osztályon tízen vajúdnak egyszerre, akkor az ember kivárja a pisit. Néha órákig.

– Vizeletvisszatartás. Ez elég jó erő, csak még nem tudom, hogy hogy illesszük be a csapatba – jegyzetelt Szuperman. – És még mit tud? Például mennyit bír?

– Súlyban?

– Nem. Időtartamban – kérdezte Pókember. – Én akár négy órán át is ugrálok.

– Nagy szó. Én hat órát simán repülök – vont vállat Szuperman. – Szóval?

– Hát figyeljenek. Ha hosszúzom, akkor tizenkét órát. Márpedig Magdika kidőlt, szóval két hete dupla műszak van.

Az asztal mögött döbbent csend honolt.

– Mi van? Kevés?

– Mármint tizenkét órán át képes világmenteni? – kérdezte Batman.

– Én munkának hívom, de igen. Persze pisiszünettel, és van kábé tizenöt perc ebédszünet is, ha nincs éppen front, mert ha van, akkor az is megszül, aki nem is terhes.

– És aztán meddig regenerálódik?

– Hát reggelig

– Melyik reggelig? – kérdezte elbicsakló hangon Vasember.

– Másnap reggelig.

– És mit használsz? – kérdezte Wonder Woman. – Már elnézést a tegezésért. Van valami szer?

– Vörösbor. Meg egy sorozat a netfluxon.

Pókember és Batman zavart pillantásokat váltott egymással.

– Rendkívüli állóképesség és csodálatos regeneráció – jegyzetelt Szuperman. – És a fegyverek? Milyen fegyvere van, Vihar Vali?

– A hangom, édesem.

– Elsöpör mindent? – kérdezte Batman.

– Nem, de sokan megszeppennek, ha kell. Hasznos.

– Szeppentő hang – írt Superman. – És még? Valami fizikai fegyver?

– Rendkívül gyorsan tudok infúziót bekötni. Akár egyszerre öt kismamának is.

– Infúzió? – ráncolta össze szemöldökét Batman a sisak alatt.

– Tű a karba. Zutty!

Többen felszisszentek.

– Az elég kegyetlen – sutyorogta Pókember Szuperman fülébe.

– Ahogy én csinálom, úgy nem az. Észre sem veszik.

– Kegyes gyorsaságú tűdobálás – jegyzetelt Szuperman.

– Valami szuper ellenállóképesség? – hajolt előre érdeklődve Batman. – Rólam lepattannak a fegyverek.

– Rólam meg a hang. Bármilyen üvöltést el tudok viselni. A leghangosabbat is. Meg sem rezdülök. Teljesen immunis vagyok rá.

– Az tuti! – bólintott Szuperman. Fel sem nézett a papírból.

– És valami testi adottság? – kérdezte Vasember.

– Bunkó vagy! – vetette oda Wonder Woman.

Valéria felnevetett. – Hát, ezzel tudok szolgálni – mutatott magára. – Tudom én, le kéne adni pár kilót, de mikor?

– Ruganyosság azért van, azt látom – kacsintott Wonder Woman.

– Havi egyszer járok jógára a Guru Stúdióba, ha az számít. Kilencven fokig van meg a spárgám. Ennyi. De tudom a hős pózt.

– A póz az fontos – bólintott komolyan Batman.

– Harcművészet – írta Szuperman. – És póz.

Néhány másodpercig csak a papír sercegése hallatszott.

– És mit eszik? Mert a kőevő kollégánk például követ – kérdezte Vasember.

– Én azt, amit megveszek és megfőzök.

– Főzöl? – kérdezte előre hajolva Wonder Woman. – Én is úgy szeretnék.

– Három gyerek mellett, muszáj – vont vállat Valéria.

– Állj! Magának van otthon három gyereke?

– Nem otthon, mert az óvodában és az iskolában vannak, és ott is maradnak, ha túl sokáig eltart ez a dolog – nézett az órájára Valéria.

– A munkahelyéről hozta haza őket? – kérdezte Vasember.

– Nem. Szültem őket.

– Maga tud szülni is? – kiáltott fel Batman.

– Hát azt elég sokan tudnak.

– Én nem – rázta meg fejét Pókember.

– Én sem – csatlakkozott Vasember.

– Én nem próbáltam – dünnyögte Batman.

– Én meg nem fogok – rázta meg fejét Wonder Woman. – Az nagyon fáj. Akkor inkább rúgjanak hasba. Meg egyébként pasi sincs. Vihar, neked van pasid?

– Van egy férjem.

– Állj már megint! – Tette fel kezét újra Batman. – Összefoglalom: tizenkét óra tűdobálás naponta, főzés, három gyerek és férj?

– Ja – bólintott Valéria. – De cuki.

– Szex meg minden?

– Hát azért nem szakadunk bele, de igen. Ha nem hosszúzom.

– A rohadt életbe. Én meg azt hittem, jól bírom.

– Egy komornyikkal meg az alkalmi nőiddel? – nevetett fel Pókember.

Batmanen kívül mindenki röhögcsélt egy kicsit. Amikor elcsendesedtek Szuperman felnézett a papírból. – Nos, Vihar Vali! Azt hiszem, hogy eljött a szavazás ideje. Ki van amellett, hogy – a papírba nézett – Szokcsokovics Valéria szülésznő, bár nem igazán tudom, hogy az mi, hős néven Vihar Vali, felvételt nyerjen a szuperhősök csapatába?

A társaság egyszerre tette fel a kezét.

– Rendben. Akkor ezt megszavaztuk. Kedves Vihar Vali. Hamarosan értesítjük a tagsági dolgok meg a beosztás és ilyesmi ügyén. Azt tudni kell, hogy a világmegmentési tevékenység önkéntes alapú, szóval fizetés nem nagyon jár vele.

– Nem gond, eddig sem kaptam – legyintett Valéria.

– Remek.

– Hát, az nézőpont kérdése.

– Ellenben, – folytatta Szuperman – jár magának egy szuperjelmez.

– Nem kell, már van.

– Maszk is? – kérdezte Batman.

– Maszk is.

– Jó. Csodás – tárta szét kezét Szuperman. – Akkor ennyi volt. Üdv a csapatban.

Valéria bólintott, felállt a székről, felnyalábolta táskáját és az ajtó felé fordult. Éppen kilépett volna, amikor Wonder Woman utána szólt: – Vali! Majd dumálunk!

Valéria mosolyogva biccentett felé.

– Hamarosan jelentkezünk. Elég gyakori a világveszély – szólt oda Szuperman a papírjait rendezgetve.

– Jó, persze! Ha esetleg munka lenne, akkor csak annyit szeretnék kérni, hogy ne műszak alatt legyen, mert a babák az elsők, a hétvége nem jó, mert akkor a családdal vagyok, éjjel alszom, ha hagynak. Havonta egy jógát el tudok passzolni. Ez szombat délután van öt és hat között. Ha akkor van világégés, akkor szívesen megyek.

– De ez nem így megy! – nézett rá megrökönyödve Szuperman. – Nem mi választjuk…

– Mondom: ekkor érek rá. Nem volt világos?

– De! – sütötte le szemét Szuperman.

– Na azért! – intett Valéria és betette maga mögött az ajtót.

– Ezt a szuperhangon mondta, mi? – kérdezte Wonder Woman.

– Ja. Majdnem becsináltam – bólintott Szuperman, és érezte, hogy kicsit remeg a lába.