Izidor Bodomérre nézett aztán az ágyra, majd újra Bodomérre.
– Egyesítsük erőinket.
– Az kicsit veszélyes lenne, nem?
– Évente egyszer meg lehet tenni, semmi baj nem lesz – mondta Izidor és lehúzta mackófelsőjének zipzárját.
– Izi, én aggódom. Emlékezz, tavaly mi volt – csóválta meg fejét Bodomér.
– Nem volt semmi.
– Persze. Csak megszűnt a világegyetem.
– Csak az egyik. Senkinek nem hiányzott.
– Nekem igen. Ott nagyon jó palacsintát csináltak.
– Minden univerzumban csinálnak jó palacsintát.
– Csak nehéz megtalálni.
– Ha lusta vagy, arról nem tehetek – vont vállat Izidor és levette a mackófelsőt. Istennői alakja úgy villant meg Bodomér retináján, hogy a férfi beleborzongott.
– Izi, ez nem vicc. Életmilliárdokkal játszol.
– Én veled játszom, Bodo. És ha ellenkezel, akkor kikészülök, és ha kikészülök, akkor sokkal, de sokkal több világegyetem megy gallyra még ma este, arról kezeskedem.
Bodomér átrágta a lehetőségeket és arra jutott, hogy a nőnek igaza van. Így is úgy is univerzumok sorsa van a kezükben. Ez van, ha valaki világegyetemeket terelget.
– És hogy gondoltad? – kérdezte Bodomér.
– Most ezt komolyan kérdezted? Ahogy a méhecskék szokták, csak sokkal hevesebben. Veszett méhekként. Mint két kiéhezett nyúl.
– Nyúl?
– Hirtelen a nyúl jutott az eszembe, mókus is lehet – legyintett Izidor és lerúgta magáról a mackóalsóját is.
Bodomér agya túlterhelődött a látványtól. Na ezért nem szoktak előzetes bejelentés nélkül ruhátlankodni az univerzum-pásztorok, gondolta kásás gondolatokkal.
– Az erőink egyesítését hogy gondoltad?
– Na hát, Bodo! Te szépen levetkőzől, ahogy én, aztán egymásnak rontunk, mit két csiga…
– Csiga?
– Jó, akkor medve, vagy kos, vagy mindegy micsoda, a lényeg, hogy egymásnak rontunk és aztán te úgy is elveszíted az eszed, de nekem kicsit megmarad, vagy sem, és aztán lesz egy pont, amikor mi ketten, közösen, egyszerre, mint a csillagszórók, kigyúlunk és szorosan összefonódva úgy szórjuk szanaszét a szikráinkat, hogy még most idekészítek egy poroltót. Ez a terv.
– És az univezumok meg…
– Őszinte leszek, Bodó, jelen pillanatban a legkevésbé sem érdekelnek az univezumok. Annyi megy gallyra, amennyi csak akar, és annyi születik, amennyi csak akar. Ez most nem munka, hanem élvezet. Mi ketten csillagszórózunk egyet. Pont. Csak úgy spontán, minden terv nélkül. Semmi cél, semmi ráció. Élvezzük a jelent, és megszüljük a jövőt – mondta Izidor és megszabadult a ruháitól. – Ez most a mi pásztoróránk.
Izidor nevetett és már ettől világegyetemek pusztultak el és keletkeztek.
Bodomér agya tulajdonképpen kikapcsolt. Tudta, hogy ez lesz. Egy női univerzum-pásztor ennél sokkal többre is képes volt, ha úgy igazán belelendült.
– Itt vagy még, édes? – simult Bodomérhez Izidor.
– Nem tudom.
– Akkor igen. Figyelj! Ha majd jön a csillagszórós rész, akkor szeretném, ha egy kicsit arra koncentrálnál, hogy béke legyen mindenhol.
– Tessék?
– Mindegy. Majd mondom, hogy mire gondolj – kuncogott Izidor és megcsókolta Bodomért.
Aztán eggyé váltak.
A csillagszórás intenzív volt és sokáig tartott. Bodomér egytelen pillanatig arra gondolt a kellős közepén, hogy innentől egy évig rendezgethetik majd a világegyetemeket, hogy minden rendben legyen. De persze kit érdekel? Őt biztosan nem. Aztán ez a gondolat is elhalt és csak Izidor maradt, meg a szanaszét repkedő csillagok.
– Hát ez… – mondta Bodomér elfúlóan, amikor végre gondolkodni tudott.
– Igen. Ez pont olyan volt, amilyent szerettem volna – sóhajtott Izidor.
– És mit csináltunk?
– Arra most ne gondolj. Ez a pillanat most a miénk. Sőt, az egész hétvége is.
– Aha. De azért majd rendet rakunk, ugye?
Izidor Bodomérhez bújt és édes hangon súgta.
– Persze, de csak holnapután. És csak hogy tudd, reggel be sem ágyazunk.
– Nem?
– Nem.
Bodomér nagyot sóhajtott és arra gondolt, hogy ez már mindennek a teteje. Aztán arra, hogy ez csodás dolog, talán a csillagszórás után a legcsodálatosabb.
*
December 21.
Ne vesd be az ágyat nap,
Az orgazmus világnapja,
A novella (rövid történetek) napja.
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Tanulni arany(4)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
Szép emberek(4)