Tilda nem szívesen ment el a tizenkilencedik századba. Kényelmetlen volt az ottaniakkal beszélgetni. Sem a hangnem, sem a viselkedés nem passzolt ahhoz, amit megszokott. Sajnos azonban nem volt választási lehetősége. A professzora elküldte, és neki mennie kellett. Az egész egy beszélgetéssel kezdődött. A tényekről vitatkoztak. Mert a tények makacs dologok, mint tudjuk. Szerette a tényeket. Kutató volt, és így a tények a kenyér és a bor, amit nap mint nap magához vett. Persze az adatgyűjtés már nem okozott problémát. A huszonegyedik század végén térdig jártak az adatban. És a tények az adatok köré gyűlnek. Így megy ez a tudományban. Legnagyobb meglepetésére a professzor ellenkezett leginkább. Hümmögött és olyan marhaságokról beszélt, mint relativizmus és Gödel. Hogy jön ide Gödel? Sehogy. Egyre idegesebb lett, a végén kiabálni kezdett, az öreg pedig egészen jól szórakozott. Aztán másnap megkapta az üzenetet, hogy este hétre jelenjen meg az időutazó részlegnél, mert megy a tizenkilencedikbe. Marhaság. Semmi kedve nem volt odamenni. Elmaradott kor, de az utasítás nem kérés, volt, hanem parancs.
És tessék: most ott ült a teaszalonban és várta, hogy a gróf megjelenjen, aki persze késett, mert a szokás az szokás. Azt hitte, hogy attól fontosabb lesz. Pláne, ha egy nőt váratott meg. Ő a hátsó sorban ült. Előtte még egy tucat nő várakozott csendesen a székeiken ülve. Várták a grófot, aki végül befutott.
– Hölgyeim! Elnézést, de feltartott a tudomány.
A nők szabadkoztak. Helyiek voltak, nem utazók, mint ő. Ezt már a testtartásukból is kiderítette, de most már bizonyossá vált a sejtés. Ez is ténnyé vált.
A gróf letelepedett a nők elé, és beszélni kezdett.
– Hölgyeim! Akkor tovább folytatom előadásomat a világról. Mint tudják, mert erről már beszéltünk a minap, a világ csodálatos tényeket rejt magában. Nem is gondolnánk, hogy milyen titok húzódnak akár közvetlen az orrunk előtt, hogy például a frenológia mi mindent képes megállapítani.
Úgy tűnt, hogy a nők tényleg nem gondolták eddig, mert mindahányan voltak apró, kecses kis jegyzetfüzetet vettek elő és jegyzetelni kezdtek. A gróf folytatta.
– Köztudomású, hogy a koponyán található dudorok mérésével megjósolhatjuk a személy mentális tulajdonságát. De miért? Ez egyszerű. Az agy az elme szerve, és bizonyos agyi területek lokalizált, specifikus funkciókkal vagy modulokkal rendelkeznek. Mivel az agy különböző izmokból áll, így azok, amelyeket gyakrabban használnak, nagyobbak, ami a különböző koponyaformákat eredményezi. Ez indokolja a koponyán a különböző helyeken található dudorok gyakori jelenlétét. A nem olyan gyakran használt agyi „izmok” kicsik maradtak, és ezért nincsenek jelen a koponya külső részén. Ez pontos leírást adhat a személyiségjegyekről. Ha megnézzük, hogy a nőknél általánosságban milyen dudorok hiányoznak, azonnal megtudhatunk belőle bizonyos tényeket. Vagy ott van például a mizama. A levegő láthatatlan alkotóeleme. Pontosan tudjuk, hogy a kolera, a pestis ezen rossz levegő miatt terjedhet el. A miazma, ahogy az előbb mondtam, nem látható, egy betegítő, rossz közeg, mely, ha jelen van, akkor szabadon terjedhetnek a betegségek. A világot ismerni kell, hölgyeim. De ahhoz, hogy a világot megismerhessük, a tényeket kell megismernünk. A miazma komoly tanulmányozása megoldhatja majd a fertőző betegségek okozta gondjainkat. De hogy a testeknél maradjak. Ott van például a testet feltöltő energia, az életerő, mely megmozgatja az anyagot, a testünket. Ez az életerő nem anyagi természetű, a testbe száll bele és úgy animálja azt. Mind a férfiak mind a nők esetében. de persze tudjuk, hiszen közismert tény, hogy önök, hölgyeim a férfiakhoz képes alacsonyabb fejlettségi fokon vannak, mely persze nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek fejlődni. Ez természetesen a női szerveknek tulajdonítható. Akkor következik be, amikor a nő túlzottan sokat használja az agyát. Az agy felforrósodik és megbomlik. Pontosan ez a tény teszi érthetővé, hogy miért segít a hisztéria komoly eseteinél az intellektuális tevékenységtől való teljes tartózkodás. A kutatások kimutatták, hogy az anyaméh, egy rakoncátlan, folyton mozgó és vágyakozó szerv. Spermára vár. Ha a méh nem kapja meg, amit akar, vagy éppen túlmozog, akkor az rámehet a torkokra, köhögést, fulladást, hangvesztést okozhat, ha pedig a bordáknál akad el a mozgása, akkor annak mellkasi fájdalom és légszomj lesz a következménye. A nő elveszti az eszét, hazudozni kezd, nem megfelelően viselkedik. A női test legtöbb problémáját a méh okozza. A gyógyulás érdekében tehát egyrészt le kell hűteni a fejet, és meg kell azt vonni a gondolkodás nők számára amúgy is megerőltető tevékenységétől. Nem szabad olvasnia, színházba járnia, de még beszélgetnie sem, ha hisztériával kezelik. Pihenőkúra a legjobb megoldás, mely teljes huszonnégyórás ágyhoz kötést jelent. Másrészt a méhet különféle keserű főzetekkel, hüvelyi fertőtlenítéssel, balzsamokkal és gyapjúból készült pesszáriummal kell visszaterelni a megfelelő állapotába és helyére. Megfelelő kezelési mód még a nemi szervek masszázsa is, melyet csak képzett orvos végezhet el. Ezek tények, hölgyeim. Tények, melyeket meg kell ismerni, ha ismerni akarjuk a világunkat…
– Na ennyi! – ugrott talpra Tilda. Keze ökölbe szorult és nem tudta, hogy kit üssön meg, ezt az állatot, vagy a professzort, ha hazaér.
– Tessék? – húzta fel szemöldökét a gróf.
– Semmi. Csak felidegesítettem magam.
– Hát igen, a tények idegesítő dolgok, hölgyem.
Az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy nem veri be a férfi képét. Nem akart gondot okozni az idődoktoroknak.
Amikor kilépett a kapszulából legnagyobb meglepetésére maga a professzor várta vigyorgó képpel.
– Professzor úr… – lépett még mindig fortyongó vérrel az öreg elé.
– Tessék, Tilda.
– Én…
– Igen?
Hosszú szünet után szólalt csak meg újra.
– Akkor most mi lesz velünk?
– Semmi. Megyünk tovább, Tilda. De szerényen. Csakis szerényen.
*
Március 15. A „Minden, amit tudsz, az nem igaz napja”.
Hát igen. Jó, ha ezt a fejünkben tartjuk.
