Tapa-tapa világ

Jógvan Martinra nézett. Könnybe lábadt a szeme, de még tartotta magát.

– Jógvan, ezt nem teheted. Ott különösen nem – súgta Martin.

Kint esni kezdett a hó. A kis házban, mely a szirt fölött dacolt a széllel és évszázadok óta volt menedéke minden erre járó embernek, megreccsentek a gerendák. Olajlámpa szórta szét táncoló fényét és sárgás derengésbe vonta az asztal környékét. Whisky várakozott közöttük két félig teli pohárban. Egyik sem nyúlt az üveghez.

– Tudod, nem az a baj, hogy ez lesz. Elfogadom. Komolyan. Mert minden kornak eljön az ideje, és minden kornak eljön a vége. De nagyon nem mindegy, hogy ez a kor meddig tart majd. És én félek tőle, hogy nagyon sokáig. Olyan sokáig, hogy az nekünk már egy örökkévalóságot jelent. És az örökkévalóság elég…

Csendben maradtak. Hallgatták az északi szelet. November táján változik meg az irány és ezt a szél hangjáról mindenki tudja. A fül hasznos jószág, ha a szélről van szó.

– Az örökkévalóság elég hosszú idő – bólintott Martin.

– De talán sikerül…

– Nem – mosolyodott el keserűen Martin. – Barátom, nem! Erre ne gondolj, mert nem fog menni.

– És ha mi, férfiak, mind…

Martin felnevetett. Öblös, tiszta, erőteljes nevetése volt. Jógvan mindig is szerette ezt a hangot. A szélnél is jobb volt, és most elszoruló szívvel tudatosult benne, hogy ezt holnaptól soha többé nem hallhatja viszont. Legalább is nem úgy és nem ott.

Elsírta magát.

– Ne! – kiáltott rá Martin.

– De nem bírom. Én ezt nem fogom kibírni.

– De igen. Ki fogod bírni. Én is kibírom.

– De te kegyetlenül erős vagy. Én ki fogok borulni.

– Akkor végleg vesztettél. Vesztettünk. Végleg. Soha többé semmi esélyünk nem lesz. Így nem. Így sírva… nem!

– Az a baj, hogy nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz, hogy az után mi hogyan….

– Hát figyelj! Otthon. Csendben. Semmi feltűnősködés.

– Az más. Az nem olyan…

Egy ideig hallgattak. Kint most már komolyan befordult a szél.

– Én szeretem Ingét – mondta alig hallhatóan Jógvan. – Tényleg.

Martin bólintott, hogy tudja.

– De félek, hogy…

– Ne félj, mert annak már semmi értelme. Ezt be fog következni.

– Anna is?

Martin bólintott, felvette a poharát.

Jógvan elkeseredetten rázta meg a fejét:– Tudod, engem nem zavar a demokrácia. Sőt… jónak tartom. Meg azt is, hogy mindenki közvetlenül szavaz… megtehetjük, persze, hát tegyük. Meg hogy a nők is… De azért a helyességnek is van határa.

Martin egy hajtásra kivégezte a poharát, és újra töltött.

– Na, ide figyelj, barátom! Ezt most itt nekem elmondtad. Helyes. Jól van. Ezt gondolod, és mi vagyunk olyan jó barátok…. mióta is?

– Harmincnégy.

– Harmincnégy éve, hogy megértsem, amire utalsz. De ha ezt így elmondod Igének, akkor az letépi a fejed és gyertyatartót csinál belőle.

– Ne…

– De! Életed végéig nyers halat eszel, ha ennek a gondolatnak egyetlen halvány szikrája kitámolyog a fejedből. Ezért mondom, hogy fogadd el, mert nem tehetsz mást. Szavazni fogunk. Inge és Anna is szavazni fog. És az lesz a szavazás eredménye, ami lesz. És mi kussolunk, mint lunda a fűben, mert ha nem tesszük, akkor még otthon sem lesz semmi, sőt, otthon sem lesz.

– Azért én erősebb vagyok, mint Inge.

– Testben persze. Én is legyűröm Annát, ha összeszedem magam, de az itt mit sem számít. Ők nem izommal harcolnak, hanem sokkal finomabb fegyvereik vannak. Mintha nem tudnád. Szóval – emelte fel a poharát újra. – Elfogadjuk a vereséget és kussolunk. Aztán egyszer majd, talán.

– És ha képviseleti rendszer lenne?

Martin felnevetett.

– Ember, te nem adod fel soha, ugye?

– Nem. Képtelen vagyok elfogadni, hogy ez lesz.

– Pedig jobban tennéd, mert a képviselettel pont az a baj, ami holnap megtörténik. Ha mindenki, és újra mondom: mindenki, szavazhat egy képviselőre, akkor szerinted kire fogunk szavazni? Te is és én is, hogy félreértés ne essék, mert hideg van kint a pajtában télen.

Jógvan kinyitotta a száját, majd újra becsukta. Majd megint kinyitotta és újra becsukta. Végül inkább ivott.

– Na, kire? – kérdezte Martin mosolyogva.

– Katrinra – súgta Jógvan.

– Katrinra – bólintott Martin. – És akkor nekünk fűrészeltek. Jégfűrésszel.

Jógvan bólintott és látszott rajta, hogy megint közel áll a síráshoz.

Martin folytatta: – Ez a lényeg. Nem nyerhetünk. A nők kiszabadultak. És ha nem akarunk nyers halat enni életünk végéig ebben a viskóban, akkor mi a saját érdekünket szem előtt tartva saját magunk ellen szavazunk. Holnap is, és most már mindig. Örökkön örökké. Önvédelemből fogjuk magunkat gúzsba kötni. Önként fogunk lemondani a Részeg Olafról. Ez a demokrácia. Pláne nőkkel. Pláne ennyien. Ez van. A szellem, bocsánat, szellemek kiszabadultak és soha többé nem bújnak vissza. Kárhozottak lettünk. Önszántunkból. És ezt kell elfogadni. Méghozzá mosolyogva.

– Különben nyers hal.

– Különben nyers hal.

– Hát ez nem egy win-win világ.

– Ez kifejezetten egy tapa-tapa világ lesz. Olyan tapa-tapa demokrácia, hogy csak nézünk mint ugartyúk a hangában.

– De meddig?

Martin tekintete egy pillanatra homályos lett. Barátjára nézett, majd az asztalon várakozó pohárra. Megfogta az üveget és rátöltött az amúgy is szép adagra. Jóvan poharát is feltöltötte.

– Tószt – mondta és felemelte a poharát. Jóvan követte.

– Emelem poharam Ingére, emelem poharam Annára, életünk törvényhozóira. Legyen meg az ő akaratuk, és jó belátásukban adják meg mindennapi kocsmánkat még a mi életünkben, és bocsássák meg az ott elkövetett vétkeinket, és mi is megbocsátunk egymásnak, vagy valami ilyesmi. És legyen egy kis kísértés, de azért figyelünk, hogy ne nagyon, mert tudjuk, hogy övék az ország, és főleg a hatalom most már mindörökké!

Ittak. A házat átfújta az északi szél és ők érezték, hogy ez tavaszig így is marad. A tavasz pedig messze van még. Nagyon messze.

*

1920. január 16.: A szesztilalom bevezetése az Amerikai Egyesült Államokban. Tizenhárom évvel korábban, 1907. november 6-án, egy négyrészes népszavazást tartottak a Feröer szigeteken. A szavazókat arról kérdezték, hogy engedélyezik-e a sör, bor és égetett szeszek forgalmazását és felszolgálását az országban. Mind a négy kérdésben nemet szavazott meg a lakosság. A szesztilalom 1908-ban vette kezdetét, és minden 2%-nál nagyobb alkohol tartalmú terméket érintett. 1973-ban újabb népszavazást írtak ki, de az alkohol ott is elbukott. Végül 1992-ben szűnt meg a tilalom.

A szavazáson minden 25 évnél idősebb nő és férfi részt vehetett. A női egyenjogúsági mozgalmak már elérték a szigeteket és a nők ekkorra már szavazati jogot kaptak.

Égetett szesz forgalmazása: 130-igen 3,588-nem

Égetett szesz felszolgálása: 104-igen, 3,443-nem

Sör és bor forgalmazása: 108-igen, 3,555-nem

Sör és bor felszolgálása: 110-igen, 3,431-nem

(Az a bátor – sőt vakmerő – nagyjából 100 fő valószínűleg férfi volt.)