Sötét volt már, amikor Kármen hazaért. Hulla fáradtan pakolt le a konyhapultra. Eugén majd egy óra múlva fut be.
Bekapcsolta a netet, és keresett valami hírműsort, azon aztán eleget lehet bosszankodni. Főzni kezdett. Az estére gondolt. Miután Eugén hazaér, minden rááll majd a szokásos pályára. Beszélgetni fognak. Nem volt este, hogy erre ne kerítettek volna időt. Ha erre sem fordítanak energiát, akkor fölöslegesen élnek együtt. „Élhetnék Violával a 6b-ből” mondta mindig Eugén, ha Kármen néha ki akart bújni a program alól, márpedig Violát egyetlen földi lény sem akarta párnak. A beszélgetés után jön majd a leves. Eugén és Kármen is bőségesen ebédelt a munkahalyen, az esti étek amolyan lélek és gyomornyugtató alkalom volt. Kármen szertartásként tekintett rá, és bizonyos értelemben az is volt. Az asztal átellenes oldalára ültek, Eugén szedett mindkettőjüknek, enni kezdtek és belefogtak a beszélgetésbe. Voltak napok, amikor a leves előtt kinyitottak egy üveg bort.
Kármen örömmel konstatálta, hogy eszébe jutott a bor. A hűtőhöz sietett és megnézte, hogy van-e behűtött palack. Ez az! Ma borozni fognak a leves előtt, és már a párás falú poharak társaságában megkezdik a beszélgetést. Talán sajtot is szeletel a borhoz, bár ez elég eretnek ötletnek tűnt kedd este lévén. Nem baj, gondolta Kármen, a mai nap így sikerül. És ha már isznak…
Az ötlet furcsa sietséggel toloncolt ki agyából minden más gondolatot.
A hűtő előtt állt. Leeresztett kezében lazán fityegett a hagymától bűzlő kés. Talán ma lesz a napja. Lehet. Talán éppen ezen a vacak kis kedd estén döntenek végre helyesen. Igen. El tudta képzelni, hogy Eugén éppen ma adja be a derekát. Izgatottan törölte meg a homlokát. Most vette észre, hogy kés van a kezében. Hol is tartott? Ja, igen: főzött, aztán jött a bor, és aztán az ÖTLET.
Révedezve lépett vissza a pulthoz. A hírműsorban a szexmunkáról volt szó. Elmosolyodott. Ilyen lehet a szingularitás. Eugén most lehülyézné, mert szerinte az ezós marhaságnak és a fekete lyukaknak semmi közük nincs egymáshoz, de Eugén sem tudhat mindent, még akkor sem, ha éppenséggel fekete lyukakkal dolgozik. A szingularitás pontosan ilyen. A halálról beszélünk és megkondul valahol egy harang. Eugén hiába legyint, mert Eugén nem tudhatja, tudományosan sem, hogy a harangot és a haláldumát nem éppen egy fekete lyuk köti-e össze valamilyen láthatatlan kötelékkel.
A leves gyorsan elkészült. Karnem nem igazán emlékezett arra, hogy mit milyen sorrendben zúdított be a fazékba, de a végeredmény nem volt rossz, szóval nagy hibát nem véthetett.
A házi rendszer a szokásos csippantással jelezte, hogy Eugén beparkolt a garázsba.
Elővette a bort, és hozzáfogott a sajt szeleteléséhez.
– Hahó! – kiabált az előszobából Eugén.
Ez is az esti szertartás része volt.
– Szia! – kiáltott vissza Karmen. – Ma borozunk!
Eugén nem válaszolt azonnal. Most dől el, hogy az előbb még remeknek tűnő ötlet valósággá válik-e vagy hamvába hal, mint annyi minden ebben az univerzumban.
– Az jó! – szólalt meg Kármen háta mögött Eugén.
Kármen sikkantott egyet meglepetésében.
– Ilyet ne csinálj többé!
Eugén kacsintott, bekapott egy falat sajtot a tányérról, és miközben Kármen rosszallását fejezte ki ezért, eltűnt a fürdőszobában. Hamarosan zubogni kezdett a zuhany.
Ezt is jó jelnek vette Kármen. Eugén könnyed, valószínűleg jó napja volt ma az intézetben.
Kitette a két poharat. Töltött. Nem árt egy kis levegő annak a bornak.
– Mit ünneplünk? – kérdezte Eugén frissen és illatosan.
– Semmit – mosolyodott el Kármen, és beviharzott a fürdőszobába, hogy Eugén után ő is lezuhanyozzon.
A bor jó volt. Eugén önfeledten mesélt az intézet dolgairól. Kárment nem igazán érdekelte a történet, de ezt most elnézte magának. Persze Eugén is kérdezősködött, és ő is beszámolt az aznapi történésekről. A sajt fogyott, és a palack is lassan kiürült. Igen. Ebből lesz valami, gondolta Kármen.
Eugén éppen egy viccesnek tűnő sztorit mesélt, amikor Kármen felállt a székből, megkerülte az asztalt és a férfi mellé lépett.
– Eugén, szeretlek! – mondta komolyan.
– Én is szeretek, Kármen.
Kármen a férfi szemébe nézett. Most derül ki minden, gondolta. Meglepődött magán, azon, hogy nem múlt el a bátorsága, hogy a főzés közben felbukkant gondolat még mindig tartotta magát.
Eugén a hálószoba felé pislantott. – Nem túl forró még a leves? Várnunk kéne vele.
– Várnunk kéne, bizony – súgta Kármen.
– Talán az ágyban kényelmesebb várni.
Kéz a kézben sétáltak be a hálószobába.
Eugén vetkőzni kezdett, de észrevette, hogy Kármen az ágy szélére ül ahelyett, hogy megszabadulna a hálóköntösétől.
– Baj van? – kérdezte a férfi.
– Eugén, gondolkodtam.
– Én is, egész nap azt csináltam, szóval most egészen jó lesz nem gondolkodni.
– Eugén!
– Tessék, Kármen – torpant meg a férfi. Félmeztelenül állt az ágy előtt.
– Regisztrálnunk kéne – mondta Kármen. Kicsit remegett a hangja, de csak kicsit.
Eugén hosszú ideig nem válaszolt.
– Komolyan mondom – törte meg a csendet Kármen. – Semmiből nem áll, és hasznos lenne.
– Én… nem… akarok… Ezt már megbeszéltük egyszer. Nem is egyszer, ezerszer!
Kármen érezte, hogy a dolgok rossz irányba csúsznak. Korrigált.
– Szeretsz?
– Szeretlek. Éppen ezért nem akarom.
– Eugén. Ettől semmi nem változik.
– Hát azért egy kicsit igen.
– Nem. Azt csak hiszed. Mi szeretjük egymást. Igazad van, lehet úgy is csinálni, hogy nincs közünk egymáshoz. Igen. Az fura lenne, de így?
– Kármen, én… A lényeg veszik el.
– Nem. A lényeg megmarad. Csak közben keletkezik valami más is. Energia, erő, mely életben tart, mely maga az élet. Semmi nem változik csak annyi, hogy regisztrálunk.
– És az ágyban csináljuk.
– Igen. Az az egy feltétel, hogy az ágyban csináljuk. Erre való az ágy, nem?
Eugén nem válaszolt, amit Kármen jó jelnek vett. Egy mozdulattal előcsalogatta a regisztrációs felületet, mely így ott lebegett közvetlen előttük. Csak rá kellett bökni a profiljuk melletti IGEN-re.
– Te készültél – jegyezte meg a férfi.
– Készültem, mert ez a logikus, értelmes, mindenki által követett viselkedés. A Vénuszék is…
– Vénusz szexőrült. A neve is mutatja.
– Vénuszék okosak – mosolyodott el Kármen, és egy mozdulattal ledobta magáról a hálóköntöst.
A látvány kitörölte Eugén gondolatainak döntő többségét. Egyetlen szingularitás sem maradt a tudatában.
– Eugén! – suttogta Kármen, és a férfi elé lépett úgy, hogy az még ne érje el. – Hát ez jusson az ebek harmincadjára?
Eugén nyelt egy nagyot.
– Ez? – kérdezte Kármen, és a férfi fölé hajolt.
– Kármen, én…
– Regisztrálj, Eugén, és megtudod, hogy mire vagyunk képesek mi ketten.
A férfi Kármen felé nyúlt, de a nő hátralépett.
– Regisztrálj! – búgta Kármen, és alig láthatóan megrázta testét. A látvány nyomán Eugén elfelejtette saját nevét.
– Ó, a francba, legyen! – csattant fel pirosló arccal, és ujjával rábökött az IGEN szócskára.
Kármen nem vette le szemét a férfiról. Ő is megpöccintette a jóváhagyó ikont.
– Akkor most mutassuk meg! – mondta indulatosan Eugén, és úgy csapott rá Kármen testére, mintha egy ragadozó lenne.
Nevetve nyúltak el az ágyon.
Nem hallották, amint az ágy érzékelői bekapcsolnak.
Egymásba feledkezve szeretkeztek.
A leves kihűlt.
Éjféltájt fáradtak csak ki. Egymás mellett hevertek az ágyon. Szolid pittyenés jelezte az befutó új üzenetet.
– Ez már az? – kérdezte Eugén.
– Azt hiszem, igen – kuncogott Kármen.
Eugén egy mozdulattal láthatóvá tette az üzenetet. Megjelent a profiljuk. A képek mellett pár soros értesítés tudatta velük a legfontosabbakat.
KÁRMEN S.
SZEXMUNKÁS REGISZTRÁCIÓS SZÁM: SM–23246789826290874
TERMELT ENERGIA: 3.4 KW
JÓVÁÍRT ÖSSZEG: 4652 KREDIT
EUGÉN D.
SZEXMUNKÁS REGISZTRÁCIÓS SZÁM: SM–23246789826290873
TERMELT ENERGIA: 4.5 KW
JÓVÁÍRT ÖSSZEG: 4934 KREDIT
Szótlanul nézték egy ideig az adatokat.
– Akkor ezért vagyok én olyan fáradt utána – szólalt meg Eugén.
– Ebben jobbak vagytok. Mi meg a sok kicsi sokra megyben utazunk – kuncogott Kármen.
Ezután sokáig nem szólaltak meg.
– Ku’va lettem – bökte ki végül Eugén.
– Mindenki az valahol – nyomott egy csókot a férfi arcára Kármen, és felállt, hogy megmelegítse a levest.
*
Június 2. a Szexmunkások világnapja.
1975. június másodikán Lyon több mint száz szexmunkása elfoglalta a Saint-Nizier templomot, hogy felhívják a figyelmet embertelen munkakörülményeikre. Nyolc napig tartották magukat. Ezen a napon született a szexmunkások jogaiért küzdő mozgalom.
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!