Egy ideje már egymás mellett sétáltak. A férfi egyetlen szót sem szólt, és ettől Afrodité úgy érezte, hogy teljesen feleslegesen fizetett be a személyes találkozóra. Pedig a barátai szerint egyetlen alkalom is elég ahhoz, hogy változást hozzon az életébe. Hát persze. A séta végén egészségesebb lesz, mert gyalogolni egészséges dolog. Megszólalni nem mert, de a méreg nyomai már megjelentek a tudatában. Jó fél óra múlva már úgy érezte, hogy felrobban. A mellette sétáló férfi, mintha észre sem vette volna. A város egyetlen sugárútján gyalogoltak, mely olyan hosszú volt, hogy estig se jutottak volna a végére. A férfi néha megállt egy kirakat előtt és elmélyülten tanulmányozta a kínálatot.
További egy óra kellett ahhoz, hogy beteljen a pohár. Éppen egy műszaki üzlet előtt ácsorogtak, amikor kitört belőle: – Most ez komoly?
– Micsoda? – nézett rá a férfi érdeklődve.
– Ez a nagy segítség? Így leszek boldog, hogy egy szót sem szól? Vagy az a terv, hogy agyvérzést kapok, és halottan már mindenki boldog? Vagy mi?
A férfi mosolyogni kezdett.
– Most mit vigyorog? – háborgott tovább Afrodité.
– Most határozottan nem boldog.
– Maga egy zseni.
– Tudom.
– Nem. Nem zseni. Egy idegesítő ember. Én nem is értem, hogy mit képzel magáról. Egy kalap pénzért egyetlen szót sem szól… Ettől lehet, hogy maga boldog, de én…
– Mi a boldogság?
A kérdés váratlan volt és kizökkentette Afroditét a lendületéből.
– Tessék?
– Mi a boldogság?
– Ezt most tőlem kérdezi? Azt hittem, hogy maga fogja nekem megmondani, hogy mitől leszek boldog.
– Én? Honnan tudjam, hogy maga mitől lesz boldog?
– Nem tudja?
– Nem. Nem a maga éltét élem, szóval fogalmam sincs.
– Hát ez egyre jobb.
– Szóval mi a boldogság?
– Most mondta, hogy nem tudja.
– Én azt nem tudom, hogy maga mitől lesz boldog. De azt tudom, hogy mi a boldogság. A kettő nem ugyanaz. Tartalom és forma. Érdekel, hogy maga tudja-e.
Afrodité elgondolkodott. Talán mégis lesz ebből valami. Ki tudja?
– Nos, mi a boldogság?
– Azt hiszem, hogy nem tudom.
– Szerinem sem tudja – nevetett fel a férfi.
– Vicces, tényleg, nagyon.
– Ugye?
– Na, ha már így kiröhögtük magunkat, akkor elárulja, hogy mi a boldogság?
– Nem is tudom. El kéne?
– Hát igen. Tekintve, hogy mennyi pénzt adtam magának, nem ártana.
– Jó, de még van fél óránk. Addig még jobban rá tudnám vezetni.
– Ne vezessen jobban rá, mert addigra agyvérzést kapok. Mi lenne, ha elmondaná csak úgy egyszerűen.
– Semmi tanulság?
– Semmi tanulság. Csak mondja el simán, egyszerű szavakkal.
– De én úgy szoktam, hogy előbb rávezetem, a másik megérti, felismeri a helyzetet és ez az idegrendszerére olyan hatást gyakorol…
– Maga már így is elég hatást gyakorolt az idegrendszeremre. Ennyi bőven elég lesz.
A férfi elgondolkodott.
– És ha nem érti meg?
– Mert hülye vagyok?
– Ezt nem mondtam. Tudja, nem mindenki érti meg a szavakat. Vannak, akiknek meg kell érezniük azokat.
– Aha. Én meg fogom érti. Programozással foglalkozom. Nekem bizonyos értelemben a szavak jelentik a világ építőkockáit.
– Értem – bólintott a férfi. – De kicsit félek.
– Ne féljen. Bízza csak ide.
– És ha mégsem megy át az üzenet?
– Akkor így jártam, csak mondja már.
– De ha elmondom, akkor ennyi. Én nem fogom itt halálra magyarázni, ahelyett, hogy megérezte volna.
– Vállalom a felelősséget.
– De biztos?
– Egészen biztos.
– És ha nem tetszik majd az, amit mondok?
– Nem fog tetszeni?
– Néha nem tetszik az embereknek.
– Hát nem baj. Ha van értelme, akkor tetszeni fog.
– Megígéri?
– Abszolúte.
A férfi még mindig hezitálni látszott.
– Tudja mit? – mondta Afrodité. – Akármit mond, egy szót sem szólok róla. Mintha nem is nekem mondta volna.
– Az miért jó?
– Mert nem tudhatja, hogy megértettem-e vagy sem. Elmondja és már mehet is. És ha nem érteném…
– Én nem fogom halálra magyarázni az egészet…
– Ezt már mondta, emlékszik? Szóval rendben. Elmegy és kész. És ha kérdésem van, akkor újra befizetek egy találkozót, és akkor majd kérdezek is, nem, mint most. Egyébként így kellett volna kezdenünk, de most már mindegy. Hagytam, hogy úgy csinálja, ahogy szokta. Az én hibám.
– Nem a maga hibája. Így esett.
– Így esett – bólintott mosolyogva Afrodité. Egészen jól érezte magát. – Akkor? Elmondja, hogy mi a boldogság?
– El. Figyel?
– Nagyon.
– De figyelmeztetem, hogy nem biztos, hogy tetszeni fog…
– Mondja már!
– Hát jó. A maga nyelvével fogalmazok. Szárazon.
– Ez igazán kedves magától. Szárazon a legjobb.
A férfi egyenesen Afrodté szemébe nézett és így beszélt. – A boldogság a test és a tudat örömteli egymásra csatolta állapota. A tudatan lévő információk hatást gyakorolnak a testre, mely bikoémiai folyamatok segítségével ettől jól érzi magát. A test „jó érzése” hatást gyakorol a tudatra, melytől a tudat is jól érzi magát és regisztrálja a jóérzés eseményeit. A kettő harmonikus együttese a boldogság állapota. A tudatban lévő információk is beindíthatják a folyamatot, a testi állapotok is beindíthatják a folyamatot. A kettő hat egymásra, és módosíthatja egymást. A lényeg tehát az, hogy milyen olyan tesi állapotok és tudati információk léteznek, melyek egy biokémiailag kellemes állapotot hoznak létre. Ezek kombinációja, jellege és természete egyénről egyénre változik. A boldogság tehát mindenkinél egyedi, ahogy a tudat és annak a testre gyakorolt hatása illetve a test és annak tudatra gyakorolt hatása is egyedi. Mindenki maga keveri ki a boldogság-keverékét, és használja azt újra és újra. Test nélkül nincs boldogság. Tudat nélkül nincs boldogság. A boldogság éppen ezért időhöz kötött, vagy fennáll a csodálatos, egymást tápláló egyensúly, vagy nem. Mindenkinek saját felelőssége, hogy mit gondol, és mit tesz. Mindenkinek saját magán múlik, hogy a következő pillanatban milyen gondolatokat és milyen testi állapotokat használ arra, hogy valahogy érezze magát, ahogy az is, hogy mennyire van tisztában saját boldogság tárházával. Hát, körülbelül ennyi – mondta a férfi, Afroditéhez lépett, arcára egy könnyű csókot lehet, majd elsietett a legközelebbi metróbejárat felé.
– Azta! – nyögte maga elé Afrodité, aztán nem szólalt meg egy ideig.
Egy ideig csak egyáltó helyében gondolkodott, majd úgy döntött, hogy gyalogolni fog. Az jó a testnek.
Este lett, mire a sugárút végére ért. Ott megfordult és elindult visszafelé. A fejében új és új gondolatok cikáztak, a teste néha reagált is rá. Akkor vette észre, hogy éhes, mikor megkordult a gyomra. Rendelt egy szendvicset. Az agya egészen máshol járt, de amikor beleharapott a gazdagon megrakott zsemlébe…
*
Augusztus 8. A Boldogság Megtörténik Nap
Mert a boldogság megtörténik. 1999-ben a Boldog Emberek Titkos Társasága alapította mint „Valld be, hogy boldog vagy nap”
Hogyan lehet ünnepelni? Hát légy boldog valahogy és ezt tudasd mással is (az is boldogságot okozhat, ha nem az ellenségedről van szó). A recept fent.
