– Az ölőbolygóra szeretnék… nem tudom, hogy jó helyen járok-e.
– Abszolúte. Mi mutatjuk meg az ölés élményét és soha nem fogja elfelejteni.
– Aha! Értem. És hogy megy ez? Most ad egy kést, vagy valami bárdot…
– Ne kapkodjunk, kérem! Elsőként az elmélet, és csak aztán jöjjön a csihi-puhi, folyjék a vér.
– De a felkészítés végén…
– Nyugodjon meg, a duma végén ölni fog, ha akar, ha nem. Lemegy szépen a bolygóra, kiválasztja, hogy milyen módon szeretne ölni és már mehet is a buli. Elsőként persze alá kell írnia pár papírt. Semmi különös, csak az ilyen ölős helyeken kár keletkezhet a kiválasztott testben, ami esetleg halálhoz is vezethet. Ilyesmi. Csak formalitás, az egészet apróbetűvel szedtük, hogy ne is legyen kényszere böngészgetni. Tehát itt van az aláírás helye, és nyilván elég, ha gondolatban beleegyezik…. Remek! Ezzel megvagyunk.
– Az előbb valamilyen testről beszélt. Azt hogy kell érteni?
– Maga nagyon szemfüles. Vagyis az lesz. A lényeg, hogy mielőtt lemenne, választ magának egy testet, abba beletesszük szépen a tudatát.
– És az nem kényelmetlen?
– Ki tudja? Van, aki szereti a sportzoknit, van, aki irtózik tőle. A lényeg, hogy ölni csak testben lehet. Vagyis pontosítok: csak akkor poén az ölés, ha testben van. Akkor van sav-bors, meg izgalom, meg adrenalin.
– Az mi?
– Olyan, mintha lenyelne egy galaxist. Tuti cucc.
– És ha nem akarok? Mármint testet?
– Akkor nem lesz buli az ölés. Mintha olvasna a feketelyukról ahelyett, hogy járna benne.
– Én jártam már. Eszelős egy hely.
– Na, akkor tudja. A mi cégünk nem ajánl bóvlit, szóval, ha nálunk akar ölni, akkor kell a test.
– Értem. Vagyis nem értem. Ha testem lesz, akkor… mi van akkor? Megveszek?
– Ha megharapja egy veszett mókus, akkor még az is lehet, de az egy másik túránk, ahol különböző betegségeket élhet át. Az elég kemény, későbbre ajánlom. Itt elég, ha teste van, és kész, máris egy gyilkos vademberré változik.
– Emberré?
– Ja, igen, maga ember testet kap. Lehetne állat is, de akkor nem lenne olyan komplex az élmény.
– Kapok egy testet, lemegyek és durr bele?
– Igen, de ez ennél kicsit bonyolultabb. Ha tényleg át akarja érezni az ölést, akkor meg kell értenie bizonyos dolgokat. Ezért van ez a szájtépés az elején, hogy a végén úgy menjen le oda, hogy megfelelően átérezze és megértse a lenti őrjítő, gigantikus mészárszék minden élményét. Tehát kezdjük a testtel. Kicsit szokatlan lesz az elején, ugyanis amint testet kap, annak szükségletei lesznek. Például hamarosan éhséget érez. És itt már elkezdődik a buli. Mert ha eléggé éhes lesz, akkor ölni fog.
– Tyű! Klassz! Mit?
– Hát ez attól függ, hogy mennyire éhes. Ha nagyon, akkor bármit.
– De hogy?
– Megoldja. Ez a lényeg. Ezért kell a test, hogy átérezze a késztetést. Imádni fogja. Mármint szokatlan lesz és undorító, meg véres, és talán szégyenteljes, de akkor is imádni fogja majd, ha feljött.
– Lent nem?
– Nem lehet tudni. Van, akinek bejön, van, akinek nem. Szóval az első az éhség. Éhes lesz, ölni fog. Szuper lesz.
– Állatot, ugye?
– Persze. De ölhet növényt is.
– Növényt?
– Hogyne. Egyszerűbb organizmus, mint az állat, de attól még él. Mert ha nem tudná, minden, ami ehető lent, az többnyire él. Vagy egyszerűbb formában, vagy bonyolultabb formában, de él. Szóval meg kell majd ölni, hogy ne legyen éhes.
– És nem fogy el?
– Nem. Visszanő. Mármint a növények visszanőnek, az állatok szaporodnak.
– És akkor ennyi?
– Hova gondol? Ezért nem kérnénk el ilyen sok pénzt. A lényeg most jön. Mert az ölés átitatja a bolygót és ezt maga érezni fogja, a mi kis találmányuk segítségével. Ugyanis nem kell majd ölnie saját kezűleg. Az igazi élvezet ennél sokkal mélyebb lesz. Érezni fogja a halál minden formáját. Meg kell mondjam, hogy vannak ügyfeleink, akik annyira rákattannak, hogy havonta eljönnek hozzánk.
– Ezt nem értem. Nem kell ölnöm?
– Ha akar, persze nyugodtan, de elég, ha érzi majd az ölést.
– De maga mondta, hogy ha éhes leszek…
– Akkor majd mások ölnek maga helyett. És mivel az ő tudatukat összekötjük a magáéval, ez a szolgáltatásunk lényege, azokat is érzékelni fogja. Ha éhes lesz, majd bemegy egy boltba, ahol nagyüzemileg tenyésztett és leölt állatok tetemeiből válogathat. Imádni fogja. Minden porcikájában borzong majd, mert érzi majd azokat, akik öltek azokért a tetemekért. Vagy ott lesznek a levágott növények. Szinte fájni fog majd, hogy mennyi halál tartozik azokhoz is.
– Mert?
– Mert minden növény más növény halálával keletkezett, bogarak, mikroorganizmusok billiárdjai lettek kiirtva, hogy azok kinőjenek, és persze ők is éltek. És ne beszéljünk azokról az állatokról, akik addig ott éltek, ahol ezek a nővények most. Persze lent a bolygón a bogarak és egyéb kisebb életformák nem lényegesek, azokat nem tartják élőknek. Az ölés fogalmát általában olyan élőlényekre használják, amik legalább önszántukból helyet tudnak változtatni, szóval a bonyolultabb létformákat sajnálják, az egyszerűeket nem.
– Ez fura.
– Az egész bolygó fura. Az alacsony bonyolultságú létformákat egyszerűen észre sem veszik, aztán egy csomót ismernek, de nem törődnek vele, és csak azok iránt kezdenek érdeklődni, amik kicsit már hasonlítanak rájuk. A halak még nem számítanak annyira, a madarak sem, az emlősöket sokan már valódi élőlényeknek tekintik. Nem mintha a növények nem lennének azok, csak nem elég bonyolultak hozzájuk képest. De valódi tiltás az ölés-listán csak a saját fajukra terjed ki. Azt bűnnek tartják. A többit nem. Szóval ott lent aztán szabad az ölés, és úgy tombol, mint egy galaktikus meteorvihar. Növényeket termelnek, más állatok, élőlények, növények kárára. Állatokat mészárolnak le gépesítve, üzemekben. Összevesznek egymással, hogy melyik ölés jogos, és melyik nem, holott mindegyik ölés. Ezek a veszekedések külön imádni valók. Mert a lentiek eléggé… hát hogy is mondjam… nem túl bonyolult a gondolkodásuk. Higgye el, kifejezetten élvezni fogja. Képzelje, vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy nem ölnek, mert ők maguk nem ölnek.
– Ne vicceljen!
– De. Komoly. Megveszi az ételt a boltban és nem gondolja át, hogy amit eszik, legyen az állat vagy növény az más életformák halálával jöhetett csak létre. Ugye milyen vicces? De ne ragadjunk le az ételnél. A móka most jön csak. Képzelje el, hogy fázik. Ha teste lesz, akkor fázni fog.
– Az milyen?
– Szar. De jópofa. Majd meglátja. Szóval fázik. Ha ruhát akar, akkor megöl valamit, aminek szőre van. Ezt sokan nem szeretik lent, mert a szőrös, emlős életformákat általában már élőnek tartják. Szóval felvesz valami prémet és érezni fogja a mögötte lévő ölést. Vagy felvesz bármilyen más ruhát és érezni fogja a mögötte lévő ölést, mert ha növényből van, az millió vadállat halálával járt, ha műanyagból, az is milliló élőlény halálával járt. Persze ezt ők nem így gondolják, de maga érezni fogja. És képzelje el, hogy majdnem minden egyes cselekedete mögött ez lesz majd. Felszáll egy járműre, bemegy egy épületbe és átitatja az a temérdek halál, ami azért következett be, hogy ott most mondjuk betonépület, teniszpálya vagy országút legyen. Csúcs feeling. Extázis a köbön. Amikor először voltam lent, fél óra múlva elájultam. Úgy szedtek össze a műszakisok.
– És ők?
– Mi ők? Ők ölnek, maga érzi.
– Ők nem érzik?
– Nem. Bambák. Azt hiszik, hogy a répa nem pusztítással keletkezett, és nem élőlény, hogy a steak nem egy lélegző állat része volt, hogy a könyv nem egy fából készült. Imádni valóan ostobák. Nem tűnik fel nekik, hogy ami élő, legyen az bármi, annak elpusztítása már ölés. Mindegy, hogy szőrös vagy ágas. De a legjobb nem ez. Még ezért is csak fél árat kérnénk. A legjobb, amikor egymást ölik!
– Ne! Olyan is van?
– Sőt! Az a legjobb. Képzelje el, hogy ezek szíre-szóra megölik egymást.
– De miért?
– Bármiért. Ez benne a csúcs. Indokot mindig találnak rá. Persze nem maga az első, aki ezt megkérdezi. Én úgy fogalmaztam meg, hogy azért ölik egymást, mert félnek attól, hogy a másik elveszi a kajájukat. Vagy a házukat. Vagy az ölés jogát. Ezt majd meg fogja érteni, ha testben lesz. Mert abban a pillanatban félteni kezdi majd az életét. Hihetetlen élmény. Be lesz szarva, hogy ehessen, vagy ruhája legyen, hogy legyen hol laknia. Félti majd azokat az élőlényeket, akiket ismer és szeret, és ha ezek közül bármelyik veszélyben van, akkor ölni fog. Eszelősen jó. Ezt például háborúnak hívják. Ott tömegesen, de tényleg, bárddal meg puskával meg gázzal meg ezer más módon ölik egymást, hogy megvédjék az életet. Mármint a saját életüket. Ezt nem lehet leírni, ezt csak átélni lehet, de az csúcs lesz. És elég lesz majd egy gondolat is, hogy öljön. Mindegy milyen gondolat, és nem számít majd, hogy igaz-e vagy sem. Elég egy gondolat, hogy veszélyben van az élete, és ezért más életet vesz majd el. Legyilkol bárkit, akinek más a színe, más nézeteket vall, máshol lakik, más nyelvet beszél. Ölni fog válogatás nélkül. Persze, pont mint az állatoknál, nem muszáj közvetlenül csinálni. Megbíz majd másokat, buzdít rá másokat, támogat másokat, akik majd tényleg intézik az ölést. Ezt ők nem tartják ölésnek, de maga, a mi csodálatos szolgáltatásunknak köszönhetően, majd érezni fogja, hogy pont olyan, mintha puszta kézzel csinálná. Katartikus ölő-élmény. És lesznek extrák is majd, amikor csak sima eszmékért öl, vagy azért, mert nem tetszik valaki, vagy mert valaki éppen azzal szaporodik nyüszítve, akivel egyébként maga szokott rendszeresen párosodni.
– Azta’! És bárkit, bármikor?
– Majdnem. Néha vannak helyzetek, amikor ezt büntetik. Nem mindig. Ha ölő fieszta van, mondjuk egy háború, forradalom – persze nyertes –, akkor szabad a pálya. Ezer felmentés van rá. Csak akkor veszik komolyan, ha azt bizonyos helyen és időben és meghatározott élőlény ellen követi el. Erről majd kap egy listát, és éppen ezért az előbb azt is aláírta, hogy ha úgy dönt, hogy extrémkedik és nem jó helyen és időben és élőlényt öl, akkor azért mérgesek lesznek lent. Ilyenkor az ölést bűnnek tekintik. Ritka, de van ilyen.
– Na bumm, akkor mi van?
– Ennél a résznél mindig röhögök. Ilyenkor ugyanis az van, hogy megölik az illetőt. Hát nem baromi vicces? Annyira komolyan veszik az ölést, hogy büntetésképpen még ölnek egy kicsit. De ne aggódjon, mire embert akar ölni, már annyi ölést tapasztalt majd, hogy talán rá is un. Mert emberen kívül szinte minden mást bátran ölhet. A legtöbbhöz elég egy engedély vagy egy szakképesítés, de lehet csak úgy simán is ölni. Senkit nem érdekel, mit öl meg, ha az nem szőrös, nem valakié és nem olyan, mint maga. Az élvezetből ölésnek ezer formája van lent. Ölő-klubokba és szervezetekbe lehet belépni, ha úgy kívánja. Ezt majd lent kipuhatolja. Nem árulok el minden poént, mert a végén visszakéri a pénzt. Hát körülbelül ennyi.
– Értem. És ha én nem akarok ölni?
– A rövid válaszom az, hogy akkor ne menjen le oda, mert valamilyen módon fog. Ha más nem, úgy, hogy beleegyezik az ölésbe. De most, hogy kérdezi, van egy versenykiírásunk. Befizeti az összeget, kap egy testet és vállalja, hogy nem öl. Semmiképpen. Nem álszent módon nem öl, hogy én csak növény eszek, és nem keres kifogásokat, hogy a halból sok van, vagy hogy a rántott csirkéje szabadon kapirgált és végkimerülésben halt meg, hanem egyszerűen nem öl. Semmilyen formában. Akinek sikerül így kibírnia egy hetet, annak hatalmas díjat adunk át.
– Mekkorát?
– Galaktikusan nagyot.
– Komoly?
– Persze. Ha odaadnánk, tönkre menne a cégünk.
– Aha.
– Látom, hogy szöget ütött a fejébe.
– Hát…
– Figyeljen, én nem aggódom, hogy holnapra nincs állásom, de csak bátran, próbálja meg! Ha meg nem megy, akkor még mindig ott az élmény.
– Nem is tudom. Azért az az ölés kicsit izgat.
– Ugye? És ha teste lesz, na, az lesz az igazi izgalom. Akkor ne húzzuk az időt: ölésre fel!
X

Elfelejtetted a jelszavadat?

Légy Közösségi Olvasó!