N-egyesítő

Antal Tóni végül kidolgozta az elméletet és papírra vetette. Ezt követően még évek teltek el, mire kijött a prototípussal. A berendezés rengeteg pénzt és időt emésztett fel, de Antal Tóni csendestársa, V. Villő biztos volt a sikerben. Akkor is támogatta a férfit, amikor Tóni már bedobta volna a törülközőt. „Menni fog” súgta ilyenkor Tóni fülébe, melytől egyszerre két dolog is történt: Tóni újra erőre kapott, és eközben libabőrös lett a karja.

A bemutatóra egy fontos meccsen került sor. V. Villő, aki egy másik feltaláló találmányából rendkívül sok pénzt szerzett, felismerte a lehetőséget, és lecsapott rá, ahogy azt egy jó üzletembertől elvárja a világ. A találmány első útja komoly felkészülést igényelt, hiszen a leendő vevők fontos és/vagy gazdag emberek voltak. Túl fontosak és/vagy gazdagok ahhoz, hogy valami balul süljön el. V. Villő éppen ezért szervezte a bemutatót a meccs idejére. Ha esetleg mégsem sikerül a demonstráció, de a csapat nyer – és ennek komoly esélyei voltak, mivel V. Villő a hashajtógyártásban is érdekelt volt –, a fontos emberek talán megbocsájtják a fiaskót.

Antal Tóni, feltaláló, végül időben elkészült a prototípussal, és V. Villő időben megszervezte az eseményt, és így egy szép júniusi estén belevágtak a dologba.

/

A stadion dugig volt. Zászlók és üvöltő tömeg mindenhol. Bent már teltház volt, de kint még legalább tízezres tömeg hömpölygött. Ők is üvöltöztek, csak más okból. Valami nem tetszett nekik és ezt transzparensek és hangos kiabálás formában próbálták meg tudatni a meccsre érkező fontos és/vagy gazdag emberkekkel. Amikor V. Villő szemével körbe pásztázott a VIP tribünön, elégedetten látta, hogy szinte mindenki eljött, akit meghívott. Sőt, olyan fontos emberek is ott voltak, akikre nem is számított, és a gazdagok közül is ott volt a legtöbb. A fontosak és egyben gazdagok pedig mind egy szálig ott virítottak a stadion legfelső VIP páholyában. V. Villő összedörzsölte a kezét és arra gondolt, hogy most valószínűleg megütött a főnyereményt és a legközelebbi meccsen már ő is meghívott lesz. Ha minden jól megy, akkor Antal Tóni találmányán. Tóni nem lesz ott: ő csak örüljön a dicsőségnek, az is valami, még ha nem is akkora valami, mint egy állandó meghívás a VIP páholyba.

– Uraim és hölgyeim! – állt a legfontosabb fontosak és gazdagok elé V. Villő. A torkában dobogott a szíve. – Ahogy a meghívóban említettem, nemzetünk egyik legnagyobb koponyájának találmányát szeretném bemutatni önöknek. Remélem, elnyeri majd a tetszésüket!

Az egyik legfontosabb ember a stadion játékterére nézett, majd V. Villőre: – Meddig tart? Mert kezdődik a meccs.

– A meccs akkor kezdődik, amikor jelt adok. Szóval lesz időnk – mosolyodott el határozottan V. Villő. – És akkor most a találmány! – kiáltotta el magát.

Ebben a pillanatban a fontos és/vagy gazdag emberek alatt megremegett a VIP páholy, és elszakadt a stadiontól.

– Mi ez? – kiáltottak fel többen.

– Csak semmi pánik. A találmány, melyet hamarosan megismernek, éppen alattuk van. Ahhoz, hogy teljes kapacitásában megtekinthessék ezt a csodálatos szerkezetet, egy kis távolságra lesz szükség.

A platform lassan, de biztosan emelkedni kezdett. – Miközben mi emelkedünk, elmondanám a találmány lényegét. A neve, bár még csak prototípus név és nem márkanév, így hangzik: N-egyesítő. Vagy Negyesítő berendezés.

– Szar név – jegyezte meg valaki a fontosak sorából.

V. Villő nagyot nyelt.

– Igen, de amit tesz, az maga a csoda.

– És mit tesz?

– Egyesíti a népet.

Néhány másodpercig csak a lassan emelkedő VIP páholy halk emelőmotorjai búgtak.

– Ezt hogy érti? – kérdezte az egyik legfontosabb ember.

– Ahogy mondom. A szerkezet egyesíti a népet, a nemzetet, a tömeget.

– De hogy? Fizikailag? Egy masszává gyúrja őket?

– Nem.

– Hála ég! Akkor hogy…

– Talán a legjobb, ha ezt szabad szemükkel tapasztalják meg – pillantott le az alattuk elterülő stadionra V. Villő. Már elég magasan voltak a demonstrációhoz. – Ha letekintenek, akkor mit látnak?

A fontosak és/vagy gazdagok egyszerre néztek a lábuk alá, ahol átlátszóvá vált a padló. Hirtelen mindenki úgy érezte, hogy közvetlenül a még melegítő játékosok fölött lebegnek, mint valami nagy és nyugodt madár. Néhányan tapsolni kezdtek, és V. Villő tudta, hogy a bemutató már most siker, mert ha a szerkezet nem válik be, a lebegő platformot már így is el lehet adni.

– A stadion látom – mondta az egyik majdnem legfontosabb ember.

– És még? A tömegre figyeljen.

– A tömeg nem érdekel. Senkit sem érdekel.

– De most figyelje meg őket. Mit lát?

– Szurkolókat és…

– És elégedetleneket. Az ellenség…

– Mindegy, hogy ki – vágott a szavába bátran V. Villő, mert biztos volt a sikerében. – A lényeg, hogy ők nem értenek egyet azokkal, akik bent szurkolnak.

– Az biztos. Azok sem értenek egyet, akik bent vannak. Ott az a plakát… – mutatott egy meglehetősen provokatív transzparensre egy nő.

– Majd eltávolítjuk! – biccentett egyet egy fontos ember.

– Nem kell. Nincs rá szükség – kiáltott V. Villő színpadiasan. – Mert a Negyesítő ezt megoldja.

– Mit? – kérdezte egy gazdag és fontos ember.

– A problémát – mondta V. Villő és intett Antal Tóninak, aki aktiválta a prototípust. – Figyeljenek!

Ami ez után történt az már történelem. A lenti tömeg egy pillanatra elmosódott a szemük elött, majd újra megjelent, de az emberek egészen aprók voltak, holott az alattuk terpeszkedő pálya ugyanakkora maradt. Ahogy a páholy tagjai lenéztek eleinte még látták az elégedetlenkedő és a szurkoló tömeget, mely lassanként egyetlen, összegfüggő, integető, szép massszává állt össze. Zászlókkal, transzparensekkel, vált vállnak vetve, örömtől telve kiabáltak az ége felé, mint azok, akik végre megérintették az örökkévalóság szent kebelét.

A páholy egyre magasabb régiókba emelkedett és a tömeg onnan már gyönyörű, összetartó egységnek látszott.

– Istenem – súgta talán a legfontosabb ember. – Hiszen ezek…

V. Villő várt. Nem ő akarta kimondani a szót.

– …mintha boldogok lennének.

– Mintha? – kérdezte egy nő.

– Mintha! – válaszolt V. Villő nevetve.

A fontos és/vagy gazdag emberek jó tíz percig bámulták a távoli, aprócska, örömben úszó tömeget, és jóleső, kellemes érzések cikáztak át rajtuk, ahogy ezt Antal Tóni előre a találmányi leírásban már korábban részletezte. Eközben V. Villő szétosztotta a prospektusokat és elmagyarázta, hogy a szerkezet földfelszíni környezetben is telepíthető villákra, hajókra, vagy bármikre, amire csak igény van.

Aztán megkezdték a pezsgő szervírozását és a lábuk alatt karnyújtásnyira terpeszkedő pályán végre megszólalt a kezdő sípszó is.

*

Június 13. Magyar Feltalálók Napja