A kocsma hangos volt. Mint mindig.
– Az van, hogy nem szeretjük egymást.
– Én szeretlek téged. Kvázi.
– Kösz. Az a baj, hogy úgy globálisan nem szeretjük egymást.
– Ja, globálisan? Hát, úgy tényleg nem. Az emberiség…
– Nenenenem. Nem úgy globálisan. Csak itt, a kis hazánkban. Mittom én, hogy mi van kint a globálisban. Azt tudom, hogy itt mi van.
– Aha. Ja. És mi is van itt?
– Hát nem szeretet. Na az van. Mert mit szeressek én azokon a suttyókon.
– Melyikeken?
– Az összesen. A nemzetin, az internacionálison, a homokoson, a homofóbon, a zsírgazdagon, a szírszegényen.
– Drága a zsír.
– Ja. Na meg azon is. Meg a kormányon, meg az árnyékkormányon, meg a vallásosokon, meg az ateistákon. Egykutya mindegyik. Rohadékok.
– Ja. Hát ja.
– Na és a nők?
– Na ja. És ők?
– Mind ribanc, mint a férfiak.
– Azok is?
– Hát nem? Meg az álszenteskedők, akik titokban vernek nőket, meg azok, akik nyíltan. Az asszony tőlem ritkán kap. Gyűlölöm őket. Mind.
– A nőket?
– Hát, mitt’om én. Persze. Azokat is. Azok tehetnek az egészről.
– A nők?
– Is. Meg a klímahordák. Meg azok, akik nem fogadják be őket. Meg azok, akik befogadják. Milyen ganék már, nem?
– Ja. De. Melyikek is ganék?
– Hát ezek itt mind. A tanárok. Na, azok ganék. Meg a szülők is. Hát meg minek a jó francnak tüntetnek? Azért, mer’ több pénz kell nekik? Hát naná, hogy igen. Ennyi pénzért melózni hülye gyerekeknek? Ki az a barom? Ki kell menni, én is azt mondom, az utcára.
– Ja, hát ki is kell menni.
– És adni a pofájukra a tüntetőknek.
– Igen? Azt hittem a rendszernek.
– Annak is. Rohadékok mind.
– Most melyik?
– Az összes. Mit nem értesz ezen? Mind rohadék. Én is elmennék innen. A francba. Azokhoz a szemetekhez, akik már el is mentek. Azt amikor ott lennék, akkor megmondanám nekik.
– Ja. Én is. Mit mondanál meg?
– Hogy ti szemét rohadék hazaárulók vagytok, meg hogy tökre igazatok van, meg hogy dögöljetek meg akárhol vagytok, mert miattatok rohad szét az életem.
– Így van! Kik miatt?
– Most mit nem értesz ezen? Hát miattuk.
– De kik miatt?
– Hát a gazdagok, a szegények, a homokosok, a homofóbiások, a kormány, az ellenzék és persze a szomszédaim miatt. Utálom a szomszédokat. Mind rohadék, alkoholista barom. Kiszívja a vérem, nem hagy aludni, nem hagy nyugiban, csak károg…
– A szomszéd?
– Az asszony. Meg a gyerek. Meg a házmester meg a villamosvezető meg a boltos meg a pap meg az orvos meg a politikus meg úgy mindenki. Mind károg, hogy rohadjon meg. Mindegyik meg akarja mondani nekem, hogy mi legyen. Ahelyett, hogy figyelnének rám. Mert én viszont megmondanám, hogy mi legyen. Simán megmondanám.
– Mit mondanál?
– Hogy szemetek vagytok. Hogy miattatok szar az élet. Csinálnék rohadt nagy plakátokat, és az lenne ráírva, hogy „Rohadjatok meg mindannyian!”
– Hát az baromi jó lenne.
– Mert tudod…?
– Nem tudom.
– Én tudom. Az a baj… hogy a szeretet… hát az, na, az kellene. De nem a kihirdetett, álpofamutogatós, szónokos, politikusos, hanem a normális.
– Aha. De az van?
– Na?
– Te mondd meg.
– Hát nincs, te hülye. Nincs. Hogy rohadjanak meg. Nincs. Miattuk. Én szeretnék, de ilyen szemeteket, hogy lehetne már szeretni? Ki kéne irtani az összeset. Mindet, hogy normálisan lehessen már szeretni. De ezt sem engedik. Már irtani sem lehet. Szar az egész. Hát nem?
– Hát de. Ugye nem fogsz sírni?
– Én? Te hülye vagy? Mit beszélsz? Én kemény vagyok. Még ebben a pöcegödörben is, ahol ennyi a szemét. Én szeretek.
– Kit?
– Inkább mit.
– Mit?
– Itt lenni. Itt legalább őszinte lehet az ember. Tudod, van az a mondás. Nem ismered?
– Ja… de.
– Na az. Ki mondta? Nem t’om. Talán Koelhó. Vagy Isten. Hát most nem jut az eszembe. Na azt mondja, hogy ha meg akarod változtatni a világot… Te figyelsz?
– Ja. Koelhó.
– Na. Az. Ha meg akarod változtatni a világot, akkor magadat kell megváltoztatnod. Jó mi?
– Ja. Csúcs!
– Na és én gondolkodtam ezen. Mert én gondolkodok, nem úgy, mint azok a rohadékok. És tudod, mi van?
– Hát ja, tudom.
– Az van, hogy nem vagyok király.
– Nem?
– Mert az vagyok, hülyegyerek?
– Hát nem.
– Na. Nem vagyok király. Nem is vagyok milliárdos, mint azok a söpredékek. Meg multi sem vagyok, hogy rohadjanak meg. És itt ez a sok rohadék mindenhol, mint a tetvek. Hát hogy a retekbe változzak meg, hogy ezek mind eltűnjenek innen a francba? Hát mi a frászt változtatnék meg, hogy az asszony kussoljon, hogy a politikusok kussoljanak, egyébként ezért hívják őket annak, hogy politi…. kuss! Jó mi? Hát hogy a fenébe kussoltathatnám már el mindezt? Hogy…. mit változtassak már meg magamban ezekkel a szemetekkel szemben?
– Hát… nem tudom.
– Segítek. Apám mondta mindig nekem, hogy ha nem szeretsz valakit, akkor még nem ittál eleget. Érted? Na? Leesett?
– ?
– Hát az alkoholszintedet kell megváltoztatni, te hülye. Ha az elég magas, akkor ezek itt, az összes rohadék, mindegyik… egyszerűen eltűnik a francba. Azt már lehet is szeretni mindenkit, az összes szemetet. Vagy még az sem kell. Már szeretni sem kell. Érted már?
– Aha! Ja. Aha. Még egy kör?
– Szerinted kisimult vagyok? Úgy nézek ki, mint akit nem zavar ez a szar élet?
– Jó, akkor még egy kör.
*
Április 19. A máj világnapja
*
2022-ben Magyarország férfi lakossága 15,29%-al (Oroszország mögött /16.29%/) világ második az alkoholizmusban (alkoholfogyasztással kapcsolatos betegségekben). A nőknél sokkal jobban állunk. Ott csak az ötödik helyet visszük el 2.27%-al.
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
A betelefonáló(4)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
Szép emberek(4)
A vágy szűk utcája(4)