A reklám egy május végi napon jelent meg először. Eleinte fel sem tűnt senkinek, és akinek igen, az azt hitte, hogy rosszul érti azt, amit ért.
Tilda csak megrázta a fejét és felnevetett. A tévében reklámblokk ment éppen. Kedvenc vetélkedőjét még mindig kábelen nézte, mert ez ősi emlékeket keltett életre benne, amikor még az öregeivel izgulták és nevették végig a koraesti showműsorokat. Ennyi maradt az ifjúságból.
– Te ezt láttad már? – kiabált ki a konyhába Aldóhoz, aki egy mikró segítségével éppen sajtot olvasztott egy tetemes halom tortillára.
– Mit?
– Ezt a reklámot.
– Egy kicsit pontosabban?
– Cigi reklám. Iszonyatosan fura.
– Aha.
– Láttad?
– Még egy kicsit pontosabban?
– Azt mondja, hogy meg fogunk halni – nevetett fel Tilda.
– Mind meghalunk.
– De nem úgy, hanem…
Tilda elhallgatott.
– Hanem? – jelent meg Aldó az ínycsiklandóan illatozó tállal.
– Hanem, hogy a cigi miatt.
– Az rá van írva a dobozra.
– Igen… de…
– De.
– Várj! Nézd meg te is.
Aldó letelepedett Tilda mellé. A reklámok a szokásos ritmusban peregtek. Mosópor, mert most még jobban tisztít, fogkrém, mert eddig sárga volt a fogad, de bezzeg most, és így tovább.
– Biztos láttad? – kérdezte félig viccből Aldó. – Csak mert a tévében nem adhatnak cigi reklámot. A törvény tiltja.
– Kétszer is adták, míg kint voltál.
Vártak, de nem történt semmi. Újra elkezdődött a főzős vetélkedő és elragadták őket az események. A rész végére egyik kedvencük komoly veszélybe került. Aldó alig bírta ülve végignézni az értékelést.
– Ha kiesik, én nem nézem tovább – jelentette ki komolyan.
– Ne hülyéskedj! Ott van még Hubert. Azt is szereted.
– Szóval szerinted is ki fog esni.
– Ezt nem mondtam. Van esélye, de azért nem volt olyan rossz.
A zsűri felállt és nekikezdett az ítélethirdetésnek, de persze jött a logó és minden elnapolódott a reklámblokk végére.
– A franc! – hőzöngött Aldó. – Hozzak még csipszet?
– Hozz!
Aldó már felállt, de Tilda megmarkolta a kezét és a tévé felé mutatott.
– Ez volt az!
A képen egy doboz cigaretta látszott. Az esztétikus csomagolásból szinte ennivaló szálak szálltak ki belőle, mint a szabadság madarai.
– Ezért kapnak pár milliónyi büntetést – jegyezte meg Aldó.
A szálak felrepültek az égig, ahol lassan emberekké váltak. Hatalmas termetű, magasztos, komoly képű angyalok kapkodták el az emberré vált cigaretta szálakat, majd a szájukba tették a kis alakokat és a lábuknál fogva szívni kezdték azokat. A kis emberkék feje parázslani kezdett, de ez nem zavarta őket. Ahogy az angyali zene is jelezte, mindez rendben volt, mindenki boldog.
– Ez elég iszonyatos – suttogta Aldó.
– Ezt mondtam én is.
A szálak továbbra is csak szálltak felfelé, sok ezer, sőt, tízezer. Fent pedig óriás angyalok éhes hada várta őket mosolyogva.
„A DOHÁNYZÁS ÖL VAGY ÖLEL” – mondta egy komoly férfihang.
Az angyalok eközben csak szívták a parázsló fejű cigaretta embereket. A zene pedig éteri volt és pazar.
„MÁTÓL KEZDVE MINDEN SZÁL CIGARETTA VAGY ÖRÖKRE BOLDOGGÁ TESZ VAGY AZONNAL A HALÁLBA KÜLD”
„TIÉD A VÁLASZTÁS”
„DOHÁNYOZZ FELELŐSSÉGGEL”
A kép ráközelített egy angyalra. Egy félig elszívott emberszál állt ki a szájából. Az angyal mosolygott egyet, a szájában füstölgő ember is a kamerába nézett, majd mindketten egyszerre kacsintottak, és a reklám véget ért.
– Ez… Ez merőben perverz volt – bólintott meggyőződéssel Aldó.
– Művészi – vont vállat Tilda. – Nekem valahol tetszett.
– Beteg – zárta le a vitát a férfi.
Kialakult egy kis vita, de azt elnyomta az ítélet. Aldó kedvence kiesett. De persze még ott volt Hubert, akiért tovább lehetett izgulni.
Az adás végén egyszerre léptek ki a teraszra. Május végéhez képest meleg volt.
– Kérsz egy cigit? – kérdezte Aldó. Az ő szála már a szájában fityegett.
Csak az erkélyen dohányoztak. Ez szabály volt náluk. A felső lakó pedig egy büdös paraszt volt. Érte aztán nem kár.
Tilda biccentett és kivett egy szálat.
– Ha szállni kezdek, akkor kapj el – vigyorgott Aldóra.
A férfi tüzet adott és Tilda a megszokott ezeréves slukkal szívta magába a füstöt. A szeme szinte azonnal a duplájára tágult. Arca csodálkozóvá vált. Vonásai valami olyan élményről árulkodtak, ami csak ritkán esik meg az emberrel.
– Mi van? Füves? – kérdezte Aldó kuncogva.
– Nem – rázta meg fejét Tilda és újabb adagot szívott ki a rúdból. Az arca újra megváltozott. Földöntúli boldogság hullámai csapódtak ide-oda a vonásain. – Aldó… ez valami… Ilyet még soha életemben nem éreztem.
– Mit?
– Nem tudom. Boldog vagyok. Végtelenül, reménytelenül. Soha el nem múlóan boldog.
– Ugye hülyítesz?
– Nem. Komolyan. Aldó… szeretlek. Mindenkit szeretek.
– Én is.
Tilda felnevetett. – Nem. Te nem szeretsz. Csak azt hiszed, hogy szeretsz. Az még nem szeretet, amit te érzel.
– Kösz!
– De komolyan. Ne sértődj meg. Tudom. Pontosan tudom, hogy az, amit én most érzek… az… más!
Tilda örömében elsírta magát, majd újra megszívta a szálat.
– Adj nekem is! – nyúlt felé Aldó.
– Ott van egy egész doboz! Ezt nem adom – húzta el kezét nevetve Tilda.
Aldó kivett egy szálat és rágyújtott.
– Na? – kérdezte Tilda éteri mosollyal az arcán.
– Na, mi?
– Mit érzel?
– Semmi különös. Normál cigi.
– Ne már!
– Semmi.
Újra meghúzta a szálat. A mellkasába maró fájdalom elviselhetetlen volt, de nem tartott sokáig. Aztán Tiládra nézett, aki különös módon most máshol állt, mint eddig. Valami nem stimmelt vele és hosszú másodpercek kellettek, mire rájött, hogy ő az erkélyen kívül lebeg, hogy Tilda nem is törődik vele, hanem egy összegörnyedt test fölé hajol és úgy óbégat, mint valami eszement pulyka.
– Hé! – kiáltotta a nő felé, de az nem hallotta meg. – Itt vagyok! – kiáltotta újra.
Aztán érezte, hogy valami megfogja a lábát, és húzni kezdi felfelé. Visított, ahogy csak tudott, de ezt senki sem hallotta. Néhány pillanat múlva egy óriási száj nyalta meg a talpát. Aztán érezte, hogy a haja lángolni kezd.
Onnantól kezdve csak üvöltött.
És fogyott.
*
Május 31. Nemdohányzók világnapja
Emlékszem, apám és anyám is bagózott, amikor gyerek voltam. Apám a halála napjáig szívta a cigit (igazi fapados, szűrő nélküli bombákat (Kossuth, Munkás). Gyűlöltem megvenni neki a boltban. Talán ennek köszönhetem azt, hogy mindig is bűzös szokásnak tartottam a dohányzást. Ennek megfelelően egész életemben összesen 3 alkalommal volt cigi a számban. Ebből 3x nem dohány volt benne, és mindhárom Amsterdamban történt.
A világ 8 milliárd lakosának mintegy 22,3%-a dohányzik. (kb. 1.7 milliárd ember).
A dohányzás nagyjából a fogyasztók felével végez.
Évente több, mint 8 millió ember hal meg a dohányzás következtében. Ebből 7 millió közvetlen dohányzás, 1.2 millió a passzív dohányzás miatt.
A világ férfiainak 36.7% és a világ nőinek 7.8% szív dohányt.
A dohányzást a WHO 2003-tól járványnak tekinti.
Adatok forrása: https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/tobacco
Oberon álma 2. rész(8)
A szócikk(5)
Az archívum 2. (befejező) rész(5)
A recept-senki(5)
A nagyfiú(5)
Részletkérdés (felolvassa: Molnár Anna)(4)
Szép emberek(4)
A vágy szűk utcája(4)
A sárkány(4)